Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés rövid- és középtávon kedvező volt (Osztrák-Magyar Monarchia/Ausztria-Magyarország fejlődése), hosszútávon katasztrofális (I. világháborús vereség 1918-ben, Tanácsköztársaság 19-ben, Trianoni békediktátum 20-ban)?

A kiegyezés feltétlenül szükséges volt, mert a Bach korszak nagyon visszavetette az OMM gazdaságát, ezzel megindulhatott az iparosodás és a polgárosodás folyamata, egyre gyorsuló lendülettel.

Nagyjából ebben az időben kezdett a német gazdaság is dinamikusan fejlődni a bismarcki egyesítés után, bár ott a különféle országrészekben már korábban elkezdődött a folyamat, így előbbre is tartott, nagyjából 1850 körül indult meg az iparosodás, ezt támogatta a német vámúnió, a rajnai, majd az északnémet szövetség létrejötte, ezért előbbre is tartottak.

Az OMM közös pénzügyi rendszere jót tett az országnak, egyre több tőke özönlött be, létrejöhettek az ipari központok, a Ganz, a Láng, a Weisz Mannfréd, amelyek rövidesen a világ színvonalának közelébe értek, meglódult a vasút építése és ez az egész birodalom gazdaságára jó hatással volt.

Megindultak a nagyarányú építkezések, sorra épültek az Andrássy úti paloták, de a mezőgazdaság is profitált, modern majorságok alakultak ki, megszületett a városi és a vidéki munkásság, szóval rendkívül dinamikus volt a fejlődés.

A világháború kitöréséhez ennek valóban nem volt közvetlen köze, ellenben a közös hadügy nagyon megnövelte Ausztria lehetőségeit és ezzel közrejátszott annak az agresszív politikának a kialakulásához, amelyet a Balkánon kezdtek folytatni. Nyilvánvaló, hogy Németország is a rendkívül dinamikus fejlődése következtében jutott olyan erőforrások birtokába, hogy háborúban szembe merjen szállni a francia, az orosz és a brit birodalommal és ez ránk is érvényes, bár mint említettem, az OMM-nek húsz év lemaradása volt a németekhez képest, de nem is magára hagyatkozva merészelt belefogni a háborúba, hanem a német segítségben bízva, így természetesen nem elég a magyar kiegyezést vizsgálni, fontos a világ többi fejlődési irányát is szemügyre venni.

Általánosságban elmondható, hogy a nagy gyarmatbirodalmakban lassabb, álmos élet folyt, azokban kialakult egy műküdőképes rendszer, amin nem, vagy csak kis mértékben óhajtottak változtatni, így a hatalmas német és OMM ipari fejlődés és GDP növekedés váratlanul érte őket, ezzel a XX. század elejére Németország lett Európa, vagy talán a világ gazdasági vezető hatalma, amelyhez nem sikerült neki elegendő politikai befolyást szerezni, így ez áttételesen mindenképpen hozzájárult a világháború kitöréséhez, amelyhez az OMM-ben jó partnerre találtak.

Mimdehhez persze hozzájárult a felek birodalmi arroganciája is, hogy a nemesek és tőkések által vezetett alacsonyabb társadalmi rétegeket teljesen lenézték mind a gyarmataikon, mind saját országaikban és egymás felé sem fordultak kellő tisztelettel, vagy empátiával.

Lényegében a demokráciák vezetői stílusa is az elmaradott 'rangkórságban' szenvedett, de ez még jobban megnyilvánult a központi hatalmak országaiban, ezzel azt is ki lehet talán mondani, hogy a világháború elkerülhetetlenül csak idő kérdése volt, legfőképpen azért, mert a hatalmas ipari fejlődést nem kísérték megfelelő szintű társadalmi változások.

A mindenkori aktuálpolitika úgy működik, hogy a politikusok a saját nézőpontjuk szerint az aktuális helyzetnek megfelelően akarnak a legjobbat kihozni egy adott helyzetből. Ez 1867-ben a kiegyezés volt Magyarország számára. Azt nem látták előre, hogy mi lesz 1914-ben, így a kiegyezés csak utólag tűnik elhibázott döntésnek egyesek szemében. 1867-ben, az akkori viszonyok szerint viszont a lehető legjobb volt, amit a magyar politikusok csak tehettek.

Egyébként paradox módon a történelmi Magyarország egyben tartásának az OMM keretet is adott, a birodalmi lét ugyanis ellensúlyozta a nemzetiségek egyre erősödő széthúzó törekvéseit. Sokan szeretik ugyanis kárhoztatni 1867-et, hogy azzal a Habsburg Monarchia sorsához láncoltuk Magyarországot, viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a Monarchia nélkül már a 19. században sem biztos, hogy mi magyarok fenn tudtuk volna tartani az ország területi integritását.

Sajnos a katasztrófa nem a kiegyezésből, hanem a politikacsináló magyar uralkodónosztályból származott, amely a korban végig ostobán és szűklátókörűen a saját pozíciójának megőrzése érdekében minden korszerűsítést elgáncsolt, melyet a birodalom távolabbra látó aktorai szerettek volna megvalósítani.

Különben miért kéne katasztrófának látni egy elavult, soknemzetiségű birodalom kimúlását, mely után etnikailag igazságosabb helyzet jött létre, mint ami előtte volt?

Nem értem, hogy pl. Jugoszlávia miért tükrözte jobban az etnikai realitást, mint a történelmi Magyarország. Én semmi igazságosat nem találok abban, hogy szétdarabolnak egy soknemzetiségű államot úgy, hogy létrejön helyette több soknemzetiségű állam. Jugoszlávia (szerbek, horvátok, olaszok, magyarok, szlovénok, macedónok, albánok, szlovákok, románok, bosnyákok, németek stb. lakták), Csehszlovákia (amelyben nem csak csehek és szlovákok, hanem németek, magyarok, ruténok stb. is éltek) ugyanolyan soknemzetiségű államok lettek, mint annak előtte Magyarország. Ebben semmilyen igazságosság nincs, főleg, amikor azzal a jelszóval teszik ezt, hogy "nemzetállamokat" hozzanak létre. Az egyetlen nemzetállam Magyarország lett... Pont hogy ettől undorító és igazságtalan ez az egész.

És saját magadat cáfolod a saját okfejtéseddel is. Ugyanis ha szerinted jogos úgy létrehozni egy Jugoszláviát vagy Csehszlovákiát, hogy ezek soknemzetiségű államok, rengeteg alávetett nemzetiséggel, akkor nem értem, miért volt jogos Magyarországot szétdarabolni? Most hagyjuk az etnikai elfogultságot, én azt kérdezem, hogy ez komolyan, mitől logikus okfejtés szerinted a részedről?

Az igazságost már nem is kérdezem, mert arról semmilyen formában nem lehet beszélni Trianon kapcsán, az egész, ahogy lezajlott, minden volt, de igazságos, az nem.