Voltak olyan Árpád és/vagy vegyes házi királyok akik kifejezetten abszolutista módon uralkodtak ?

Nem is olyan könnyű válaszolni erre a kérdésre. Egyrészről azért, mert a legtöbb középkori uralkodó valamilyen szinten használt abszolutista módszereket, másrészt a magyar (középkori) történelemben nem volt igazán olyan uralkodó, mint pl. VIII. Henrik, aki az abszolutizmus fenotípusa is lehetne. Itt inkább abszolutista módszereket használó uralkodókról beszélhetünk. Ha mindenképpen meg kell nevezni valakit, akkor én I. Istvánt említeném, aki szigorú rendelkezésekkel és intézkedésekkel szilárdította meg hatalmát, főleg külföldi segítséggel (persze számos magyar úr is mellé állt).

A másik akit megemlítenék az I. Mátyás, aki bár választott uralkodóként került hatalomra, később saját patrónusait is a háttérbe szorította, hogy a saját elképzelései szerint irányítsa az országot.

Persze valószínűleg egyik említett uralkodót sem érheti az abszolutizmus vádja, már csak azért sem, mert nem kizárólag csak a saját hatalmuk, de az ország érdekében is cselekedtek, de módszereik mindenesetre tartalmaznak abszolutista vonásokat.

Ez így kicsit anakronisztikus, abszolutizmusról jellemzően a 17. századról beszélünk.

Leegyszerűsítve a kérdést azt mondanám, hogy mivel az Aranybulla volt az első alkotmányféleségünk, azelőtt minden királyunk abszolutista volt. Persze a jog mindig csak annyit ér, amennyi erő van mögötte.

A klasszikus feudalizmusban azért nem lehetett abszolutizmus, mert az uralkodó csak a hűbéri láncon keresztül uralkodhatott.

A hűbéreseknek saját birtokaikon belül korlátlan hatalmuk volt, amely felülírta sok vonatkozásban a királyok hatalmát is.

Persze voltak királyi privilégiumok, de ezek különlegesnek számítottak.

Bocsi mindenki, nem akarok tudálékoskodni, de akik eddig írtak, mindenki súlyos tárgyi tévedéseket fogalmazott meg. Először tisztázni kellene, hogy mit értetek abszolutizmus alatt. A fenti válaszokból az derül ki, hogy kb. azt, hogy egy uralkodó erős kézzel irányítja az országát, vagyis rajta kívül a hatalomba más politikai tényezőnek nem sok beleszólása van. Azonban ez nem az abszolutizmus fogalma, ehhez ennek nem sok köze van... A történelemben sokszor előfordult ugyanis, hogy egy uralkodó keményen a kezében összpontosította a hatalmat, mégsem mondjuk azt pl. Nagy Konstantin vagy Nagy Károly uralkodókra, hogy abszolutista (vagy abszolutista jellegű) lettek volna... Ugyanilyen anakroisztikus ezt a fogalmat az Árpád-házi vagy a Vegyesházi uralkodókra alkalmazni. De az abszolút uralkodókkal kortárs orosz despotákra, angol uralkodókra vagy oszmán szultánokra, vagy akár erdélyi fejedelmekre sem mondjuk, hogy abszolutista uralkodók, pedig ezek is eléggé erős központi hatalmat tartottak fent.

Az abszolutizmusnak elég körülhatárolt szabályrendszere van, vannak bizonyos feltételek, amiknek teljesülni kell egy országra és annak uralkodójának hatalmi gyakorlatára, hogy azt mondhassuk, hogy ott abszolutizmus van. Nagyon röviden ennek az a lényege, hogy a 15. század végén, a 16. században olyan társadalmi, gazdasági, hadügyi átalakulások zajlottak le, hogy a középkori feudális keretek között működő államok nem tudtak volna megfelelni a felmerülő követelményeknek. Vagyis pl. az uralkodók igyekeztek éppen a feudális keretek között működő hadseregtől megszabadulni (a nemesi bandériumoktól, nagyúri magánhadseregektől), mert ezek egyrészt katonailag voltak elavultak, másrészt sokszor ezek az elemek felmondták a feudális kötöttségeket, és az állam egysége ellen léptek fel (pl. egy hűbéres tartomány kivált és az uralkodója ellen hadakozott stb.). Ezért (és mert a hadtörténeti értelemben ebbe az irányba fejlődtek a hadügyek) a modern hadsereg azt jelentette, hogy az uralkodók zsoldos hadsereget fogadtak fel. A zsoldos hadsereg nagyon jelentős fejlemény volt, mert ez azt jelentette, hogy ez a sereg kizárólag az uralkodónak tartozott engedelmességgel, és igazából onnantól kezdve a hűbéri rendszer pl. okafogyottá vált. Viszont a zsoldos hadsereg (majd később az állandó, reguláris hadseregek) fenntartása óriási összegekbe kerültek.

Az uralkodó kiadásait más is megnövelte. Méghozzá az, hogy az államszervezet is átalakult, ugyanis míg korábban, a középkorban a feudális jellegű királyi tanácsok, kancellárság (amelynek tagjai szintén nemesek, egyházi emberek voltak) stb. irányították az országot, majd később, a rendi dualizmus, azaz a rendiség korában az államszervezet és működés tekintetében a rendek is fontos szerepet kaptak, az abszolút államban az uralkodó éppen ezeket igyekezett kikapcsolni az állam ügyeinek viteléből, és kizárólag az ő személyéhez hű és képzett hivatalnoki réteget tartott fent. Ez pedig szintén óriási költségeket jelentett.

A két kulcs tényező tehát a zsoldos (majd később állandó, reguláris) hadsereg, és a szakképzett hivatalnokréteg. Ezek eltartásához olyan gazdaságpolitika kellett, amely annyi jövedelmet volt képes termelni, amellyel ezeket el fent lehetett tartani. Ez volt a merkantilista gazdaságpolitika a sajátos protekcionista vámrendszerével.

(Emellett lehet említeni egyéb centralista, egységesítő törekvéseket, mint a vallási egység, a társadalom mindenféle heterogenitásának csökkentése stb., de ezek országspecifikus dolgok, ezért ebbe nem megyek bele.)

Éppen az látszik, hogy az uralkodók olyan államszervezetet igyekeztek megvalósítani, amely éppen hogy meghaladja a feudalizmust. Bár teljesen nem tudták felszámolni, illetve a születési kiváltságok is megmaradtak, megmaradtak a nemesi rétegek - nem nemesek különbségei, az egyház sajátos helyzete, a rendi országgyűlés (igaz, megváltozott funkciókkal) és még sokminden. Viszont a korábbi nemesi jogokat csökkentették, sok helyen megadóztatták a nemességet stb. Azt lehet mondani, hogy az abszolutizmus egyfajta átmenet a feudalizmus és a kapitalizmus között.

Ezek miatt a dolgok miatt az abszolutizmust az 1526 előtti Magyarországra alkalmazni teljesen anakroisztikus, szakmaiatlan dolog, sehogy sem lehet az Árpád-házra vagy a Vegyesházi uralkodók korára értelmezni.

#4, hűbéri lánc Magyarországon soha nem alakult ki.

#2,3, az Árpád-házi királyoknak azért volt erős hatalmuk, mert övék volt az ország földterületeinek többsége. De ezt kizárólag a feudalizmus keretein belül lehet elképzelni. Szent István még úgy irányította az országát, mintha az egész ország egy nagy földbirtoka lett volna, és az ispánjai tulajdonképpen a nevében gyakorolták a hatalmát az ország különféle területein. Ezek az ispánok pedig saját meghízható emberei, rokonai voltak.Az állami funkciók tehát összemosódtak a személyes, rokoni kapcsolatokkal, illetve egy földbirtok magánigazgatása összemosódott az állam igazgatásával. Ezt patrimoniális monarchiának nevezzük.