A középkori Magyarországon érdekelte a parasztokat, ki a király?

Sokan azt se tudták merre van az előre.Buták és egyszerűek voltak akkor az emberek.

Általában akkor értesültek arról ki a király éppen, mikor a faluban kihirdették földesurak az új király milyen újfajta adókat vezet be, és azt terményben vagy munkában kell leadózni.

Természetesen, bár az, hogy mennyire, az attól függött, hogy királyi birtokon volt e éppen jobbágy, vagy valamely földbirtokosén, mert az utóbbi esetben elsősorban saját főura felé voltak kötelezettségei, ez megelőzte a király iránt való engedelmességét,

Természetesen ez többnyire egybeesett, de ha nem, akkor nem volt mit tennie, saját urát volt neki muszáj követnie, az közelebb volt.

Nem parasztok voltak, hanem jobbágyok, de a kérdés szempontjából mindegy.

Nem befolyásolta az életüket különösebben a király személye, nekik így is, úgy is dolgozni kellett, és így is, úgy is elég rossz körülmények közt éltek. Igényük se volt az információra, nem kell azt gondolni, hogy ők is 21. sz-i gondolkodású emberek voltak. Az volt az általános nézőpont, hogy ha valami történik, akkor az csak rossz lehet nekik, és így is, úgy is kénytelenek lesznek vele szembesülni.

Nyilván, akik valamilyen formában kapcsolatba kerültek a király személyével, azok tudták, hogy ki a király éppen, meg esetleg még a körülményeiről is tudtak pár dolgot. A fővárosiak nagyobb része is hallott róla. De a távolabb lakók életét abszolút nem befolyásolta, hogy ki a király. Ha netán hallanak róla, akkor se tudják hová tenni, mert a politikával kapcsolatban se tudtak semmit, de még a földesurak többsége is csak alapismeretekkel rendelkezett.

Ha új király lett, akkor hírnökök járták végig az országot, de ők leginkább csak a városokba vitték meg a hírt és a nagyobb méltóságokhoz, a jobbágyok felvilágosítása senkit nem érdekelt.

Az akkori jobbágyok kb. annyira voltak tisztában a király személyével, mint ha most megkérdezel magyar embereket, hogy ki a francia elnök. Szerintem 10-15% fogja rávágni, meg még kb. ennyi utólag azt fogja mondani, hogy igen, tényleg ő, csak nem jutott eszébe. De a nép felének még csak nem is ismerős a Macron név.

De nem kell odáig menni, a mai információ-túltengéses világban a közvélemény-kutatások szerint a magyar köztársasági elnök, Áder János nevét se ismeri a magyar választók 7%-a. És ez még egy szépített adat, mert a nép legaljához tartozókkal nem is tudtak értekezni a témáról, mivel vagy nincs is telefonjuk, vagy pedig nem voltak képesek felfogni, hogy mi is az a közvélemény-kutatás, ki a fene kérdezgeti őket ilyen baromságokról. Helyettük felhívtak másokat, akik kicsit értelmesebbek és tájékozottabbak.

Állítólag amikor a Szovjetunió belépett a II. világháborúba, a távoli szibériai vidékekről besorozott falusi fiatalok csak a seregben döbbentek rá, hogy már nincs cár atyuska, már negyed százada, és nem érte kell harcolni. És ez azért mégis csak a 20. sz. közepe volt.

"Ha új király lett, akkor hírnökök járták végig az országot, de ők leginkább csak a városokba vitték meg a hírt és a nagyobb méltóságokhoz, a jobbágyok felvilágosítása senkit nem érdekelt."

Esetleg a lelkész/plébános fel-felemlegette a vasárnapi prédikáción, merthogy a király elvileg Isten segedelmével és akaratából uralkodik rajtuk. A legtöbb infót ott kapták az akkori jobbágyok, némi bibliamagyarázattal és hitbéli fejtágítóval vegyítve.