Szent István mint hazaáruló? Bővebben lent

Előtte elég sok olyan nép járt erre, mint az akkori magyarok. Voltak nálunk sokkal erősebbek, jobbak, nagyobbak is.

Nyom nélkül tűnt el mind.

Nem Szent István kezdte meg a magyarság kereszténység felé való közelítését, hanem már az apja. Szent István az apja által lefektetett alapokra építkezett. Így a kérdésednek az a fele máris megdőlt, hogy ez az egész kérdéskör egy ember akaratán (hazaárulásán...) múlt-e. Ez valójában egy politikai irányvonal volt, aminek célja az volt, hogy a magyarság jövőjét Európában úgy lehessen biztosítani, hogy a magyarság egy európai államot alkot, ezzel belépve az európai keresztény országok családjába, és mint ilyen keresztény, elismert állam, önálló politikai léttel, egyházzal, a pápa és más európai hatalmak által is el van ismerve. Ez volt az az életmű, amit Szent István megalkotott. Hazaáruló? Ő hozta létre azt, amit szerinted elárult...

Abban igazad van, hogy a kor egyszerű embere számára tényleg nehéz volt az áttérés a keresztény életre (amiben a szokások, ünnepek, életmód, táplálkozás, munka stb. minden benne van), ezért Szent István egyáltalán nem volt népszerű. Még 100 évvel később is gond volt a pogánysággal, úgyhogy ez tényleg nem volt könnyű lépés. Ezt egyébként meg is lehet érteni, teljesen jogosan utálta a nép Istvánt. Viszont utólag azt lehet mondani, hogy éppen az bizonyítja a szent királyunk államférfiúi nagyságát, hogy messzebbre látott, távlatokban volt képes gondolkodni, és ennek megfelelően tudott döntést hozni, és éppen hogy nem a saját megfontolásai vezérelték, hanem az, hogy megalapozza a népe jövőjét. Szent Istvánnál nagyobb államférfi kevés van a magyar történelemben. Ha valaki nem ért egyet azzal, amit tett, akkor is tiszteletre méltó, hogy képes volt véghez vinni azt, amiben ő hitt, és olyan politikai konstrukciót hozott létre, ami (ha csonkán is), de 1000 éve fennáll. Magyarország Európa egyik legősibb állama, gyakorlatilag 1019 éve áll fenn nagyobb megszakítás nélkül, ez nem csak európai szinten tiszteletet parancsoló, de világszinten is. Csak ebbe belegondolva nem értem hogy lehet elvitatni Szent Istvántól ennek a tettének a nagyságát!

Visszatérve a kérdésre, sok témát kéne érinteni ahhoz, hogy megértsd, hogy igenis szükség volt a kereszténység felvételére.

A régi típusú magyar törzsszövetség nem volt tartós államalakulat, nem volt integráns sem úgy értve, hogy a "kalandozó" magyarok nem egy állam zászlaja alatt vonultak hadba, hanem egy-egy nagyúr magánakciója eredményeképpen. Ebből az következik, hogy a honfoglalás után, a 10. században igazából nem is volt egy egységes vezetése a törzsszövetségnek, inkább úgy kell elképzelni a heterogén magyarságot, hogy nemzetségek, törzsek laza halmaza volt. Ilyen értelemben hosszú távon alkalmatlan volt arra, hogy Európában megmaradjon (ezt az is bizonyítja, hogy Géza fejedelemnek is hosszú harcok árán sikerült elérnie azt, hogy az ő politikai irányvonala legyen az uralkodó, azaz az egyeduralomért le kellett győzni a riválisait, de Szent István is ugyanerre kényszerült.. Ez azt jelzi, hogy a törzsi széttagoltságban a magyarságot Árpád leszármazottjai sem tudták egységesen irányítani, és csak akkor volt hatalmuk, ha kiharcolták azt). A "kalandozások" korának magyar hadi sikereinek háttere az volt, hogy maga Európa a 10. században rendkívül megosztott volt, gyakorlatilag anarchiában leledzett. A kisebb-nagyobb fejedelmek egymás ellen harcoltak, és sokszor a magyarokat hívták be egymás ellen, hogy azok segítsenek nekik, cserébe az ellenfelet pedig szabadon kifoszthatják. Így kóborolták be egy-egy törzsfő, nemzetségfő emberei Európa nagy részét, és fosztották ki: sokszor maguk az európaiak hívták őket. Igen ám, de a Német-római Birodalom megalakulása után ez a helyzet megszűnt, illetve délen ott volt Bizánc, amely éppen ekkor erősödött meg, és az ezredfordulón élte a reneszánszát. Nem is véletlen, hogy a 10. század közepén vereségeket szenvedtek a kalandozó magyarok, és vége is lett a portyázásoknak.

Igazából előbb-utóbb a laza törzsszövetség felmorzsolódott volna a két erős birodalom harapófogójában, valahogy úgy, mint ahogy az avar birodalom az ereje teljében lévő Frank Birodalom nyomása alatt elpusztult 800 körül (nem is olyan sokkal korábban).

Azt sem szabad elfelejteni, hogy Európa hosszú távon nem akceptált volna egy keletről jövő, pogány népet, diplomáciailag ez a helyzet nagyon előnytelen volt számunkra. Azaz: egy ilyen "pogány" népet Európa nem kezelt tárgyalópartnerként, hanem vagy eszközként, vagy legyőzésre, meghódítása alkalmas népként, azaz előbb-utóbb erővel térített volna minket keresztény útra. Pont az általad említett litván példa bizonyítja ezt: igaz, hogy nagyhatalom voltak, de a keresztény államok addig támadták őket a kereszténység terjesztése ürügyén, hogy végül a litvánok unióra léptek a lengyel állammal, ami elvileg egyenrangú államszövetség volt, de valójában a lengyel nemesség dominanciája alá kerültek, és persze meg is kellett keresztelkedniük. Konkrétan Nagy Lajos magyar király majdnem évente vett részt a lengyel király mellett egy litván ellenes támadásban, sokszor személyesen is, de legtöbbször valamilyen katonai parancsnokát küldte el egy sereggel. A 11. században ugyanez ment volna a németek részéről is a magyarok ellen... Csak egy mód volt arra, hogy leállítsuk őket: családi kapcsolatot kellett létesíteni a német uralkodócsaláddal, de ez csak úgy ment, ha a magyar uralkodócsalád megkeresztelkedik. Diplomáciai tárgyalópartnerként pedig csak egy keresztény állammal ültek le a tárgyalóasztalhoz. Ebből következik a többi... Egy valamirevaló államférfi belátja azt ilyen helyzetben, mi a teendő, és nem kezd el a pogánysághoz ragaszkodni.

És nézd meg a hunok, az avarok, a kunok, a besenyők, a jászok stb. példáját. Mind hatalmas és félelmetes nomád nép volt, és ma hol vannak? Nekik nem volt Szent Istvánuk, nekünk igen. És ma van Magyarország, de Hunország vagy Besenyőország vagy Avarország nincsen, a történelemkönyvekben zárójelekben jegyzik ezeket a népeket...

És végezetül a hadi kérdések. Több évtized alatt a magyar taktikát az európaiak igazából kiismerték, úgyhogy ez nem volt csodafegyver többé, a magyar hadsereg egyáltalán nem volt olyan legyőzhetetlen, mint amilyennek mi gondoljuk. Hosszú távon a könnyűlovas harcmodor alkalmatlan lett volna az ország védelmére, bár azt meg kell jegyezni, hogy a keresztény magyar állam haderejének tetemes részét a későbbiekben is ez a fegyvernem tette ki.

Erről szó sincs. Amiről van, az az, hogy a mai politika annyit emlegeti mindenre a hazaáruló jelzőt, hogy rengeteg önkéntes kutató akad, aki a mai helyzetet félreértve, megfelelési kényszertől hajtva, képes bármire ráhúzni ezt a sémát.

Foglalkozni csak azért kell vele, amiért az elmeháborodottakat is kezelik. Ne tegyen önmagában és másokban kárt.

Aprócska hiba a dicsőség listán hogy az akkori törvények szerint Koppány lett volna Géza utóda. Idegen katonákat hívott be a jogos trónörökös ellen.

Még valahogy rá lehet erőszakolni a bölcs előrelátó államférfi titulust de hogy szent lett volna azért az erős. Egy tökéletes példa hogy a történelmet a győztesek írják. Ez így lett jó nekünk de ha másképpen lett volna most mások mondanák ki hogy úgy volt jó.

"Koppány lett volna Géza utóda."

Ez így igaz.

Viszont ő csődbe vitte volna az országot.

A "szent" az egy dolog. Az viszont, hogy nagy államférfi volt - ő, vagy a tanácsadói - az vitathatatlan.

Hogy ki lett volna Géza utódja, az nézőpont kérdése. Nyilván a törzsi felfogás szerint Koppány, a keresztény, európai felfogás szerint pedig Szent István. A maga szempontjából nyilván mindkét félnek igaza van. És éppen ezért miért kéne elfogadnia Istvánnak ebben a kérdésben is a pogány felfogást, ha ő éppen az új, európai felfogás élharcosa? Ebben is inkább a következetessége és elhivatottsága fejeződik ki a jövőbe vetett hite iránt.

A szentté avatása 1083-ban történt, aminek elsősorban politikai okai voltak, Szent László király ezzel akarta a saját dinasztiája tekintélyét növelni az európai uralkodócsaládok sorában, azaz fel lehet fogni úgy is, hogy ez az egész ország érdekeit szolgálta. Emellett fel lehet fogni, mint annak az érdemét, hogy Szent István megteremtette a kereszténység intézményi alapjait Magyarországon, ami tartósnak bizonyult. Minden kort a saját szempontjai alapján kell megítélni, attól, hogy ti nem értitek a 21. századi értékrendetek alapján(!!!), miért lehet szent egy olyan ember, aki a saját rokonait vakíttatja meg stb., el kell fogadni, hogy ezek a dolgok abban a korban így mentek. Bármilyen szörnyűnek tűnnek ezek a dolgok, akkor és ott Szent Istvánnak döntenie kellett, hogy a keresztény Magyarország jövőjéért megteszi-e ezeket a dolgokat, és ha ez volt az ár, akkor megtette. A cél sokkal fontosabb volt, mint annak a módja, ahogy a rokonaival elbánt. De még egyszer mondom, aki 21. századi értékrenddel akarja ezt megérteni, az nem fogja.