Kik voltak a fő vállalkozók Magyarországon Mátyás király idején, és milyen királyi megrendeléseket kaptak?

Nem igazán tudom kibogozni, mire lennél kíváncsi.

Mai értelemben vett vállalkozók a középkorban nem léteztek, a király a nemesek támogatására szorult, ez alól Mátyás sem volt kivétel, és voltak is gondjai az elégedetlenkedőkkel.

Támaszkodott a nemesekre, de ha módjában állt fel is emelt oda hűséges embereket, ahogy az szokás volt.

Közismert példa erre Kinizsi Pál története.

Mátyásnak híresen jól szervezett hadserege volt, a "királyi megrendelések" zöme ennek a hadseregnek a működtetésére ment, páncélokkal, fegyverekkel kellett a katonákat ellátni, zsoldot fizetni, folyamatosan szervezni, működtetni, összehangolni a banderiális (nemesek által kiállított), és a zsoldos (király által fizetett) csapatokat.

Mátyásnak az utókor adta az Igazságos jelzőt, életében inkább egy állandóan hadakozó, hatalomra törő királyt láttak benne, törekvéseivel a bárók sokszor nem értettek egyet.

Megvoltak a bevételi források: a sóbányákat üzemeltetni kellett, ugyanígy az arany és egyéb fémbányák is működtek. Ez szervezettséget igényelt. Államilag szervezték a hadsereget, ez komoly forrásokat kötött le. Mátyás törekvése a német római császár cím elnyerése volt, hogy hatékonyabban tudjon forrásokat szerezni a törökök ellen (állítólag). Bár korai halála miatt ezt nem igazán sikerült láttatni.

Bécs elfoglalása viszont ennek a tervnek a része volt. Azt helyesen felismerte, hogy egy olyan birodalommal szemben, aki pillanatok alatt elfoglalta bizáncot és a balkán nagy részét, a magyar királyság aligha tud sikeresen szembeszállni.

Olyan vállalkozások, mint Németországban a Fuggerek biztosan nem voltak Magyarországon. Bankrendszer nem működött stb stb.

Ezzel együtt azonban a Fugger család bejegyzése mellett a wikipedián a következőket olvashatjuk:

"A család érdekeltségei nem csupán a kora újkori bankszektorra terjedtek ki, kezükben tartották a korabeli Európa bányászatának, érckereskedelmének jelentős részét, így Magyarországon Jacob Fugger Thurzó János bányavállalkozóval társulva megszerezte a felvidéki kiaknázatlan bányák egész sorát, és tőkéjét párosítva Thurzó szakértelmével (ő tudta, hogyan lehet a rézbányákat ezüst kinyerésére is felhasználni) hámorokat, feldolgozó üzemeket létesítettek, új tárnákat nyitottak és fellendítették a felvidéki rézbányászatot. Amikor II. Lajos a bányákat saját kezelésébe vette, ők pénzügyi blokáddal válaszoltak (1525-26). Ezt követően visszatérhettek, de a bizonytalan politikai viszonyok miatt 1547 után végleg kivonultak az országból. Ennek hatására a felvidéki rézbányászat tőkehiány miatt visszaesett. A Magyarországon újabban szárnyra kapó legendák - mint például a Fuggerek állítólagos "zsidó eredete" és döntő jelentőségük a mohácsi katasztrófában - teljesen alaptalanok.[1] Ugyanakkor ténykedésük körül kialakult negatív közhangulatot jellemzi, hogy a magyar nyelv „fukar” szava a család nevéből származik. Jakob Fugger az 1520-as években Augsburgban létrehozta a Fuggereit, az újkori történelem első szociális lakótelepét. Ez egyébként a mai napig működik."

Thurzó János tehát egyfajta leányvállalatként működött a pénzforrást biztosító Fuggerek mellett.

[link]

Nem igazán voltak a korban vállalkozók. A mezőgazdasági termelés ment a jobbágyok által, ezt nem nevezném vállalkozásnak. De, még a földet birtokló földesurat sem. Eléggé kötöttek voltak a lehetőségei, nem vehetett újabb és újabb földbirtokokat, azzal tudott gazdálkodni, amije volt.

Az ipari termelés pedig céhekbe tartózó mesterek által zajlott, ők ugyan tekinthetők vállalkozóknak, de pont a céhes rendszer miatt mindenki ugyan akkora, és nem tudott növekedni.

Talán a leginkább mai értelemben vállalkozónak titulálható személyek a kereskedők voltak.

Mátyás 1492-ben meghal, az említett Fugger família a Habsburgokat segíti ki kölcsönökkel, többek között a Mátyás ellen vívott háborúskodások idején, és majd az 1500-as években is a Habsburgokkal üzletelve szerzik meg a magyarországi bányákat is.

Mátyás idejében a bányák bevétele is főleg a seregek felszerelésére, fenntartására megy, jó bevétel van a bányákból, de a sereg fenntartása költséges, több tízezer főnek, évtizedeken keresztül kellett zsoldot fizetni...

Mátyás halála után Kinizsi Pál többek között azért veri szét a "fekete sereg" maradékát, mert azok zsold híján fosztogatásból élnek.

Nincs pontos adat a sereg létszámáról.

Feltételezhető, hogy folyamatosan változott a katonák száma, de volt feljegyzés 28ezer fős seregszemléről, és az nem azt jelenti, hogy ott akkor jelen volt az összes katona, de az is feltetelezhető, hogy nem volt állandóan közel 30ezer ember a seregben.

A zsoldosokat abban a korban nem lehetetett könnyen összetoborozni, haza küldeni, majd ismét harcba hívni, kellett egy "mag", ami lehet csak 10-15ezer fő volt de azokat rendszereseb fizetni kellett.

Több alkalommal is rendkívüli adót szedett be Mátyás, akit ezért egyáltalán nem kedveltek annyira, mint majd később, amikor visszasírják ezt a korszakot, halála után nem is sokkal.