Mi lett volna ha a Római birodalom felfedezi Amerikát a Kr.u. 1. században?

Igen, valóban úgy van, ahogy a #4 írja. Az akkori hajózás kb. arra volt alkalmas, hogy a part mentén vagy a folyókon szállítsanak, és még a nagyon ismert utakon is, a Földközi-tengeren is rendszeresen balesetet szenvedtek, viharba kerültek, elpusztultak. Nem volt mindegy, melyik évszakban hajóznak, és rendszeresen meg kellett állni kikötőkben, hogy feltöltsék a készleteiket. Az sem véletlen volt, hogy Alexandriában világítótorony volt, amely éjjel tűzzel jelzett, nappal pedig egy tükörrel (úgy emlékszem, valamilyen fém verte vissza a nap sugarait) világított, mert még az ismert útvonalakon is könnyen eltévedtek.

Bár igaz, hogy a Vörös-tengeren keresztül Indiával is kereskedelmi kapcsolatokat voltak képesek fenntartani ilyen módon (Rómából elmentek Egyiptomba, ott karavánokkal a Vörös-tenger partjára, onnan pedig hajókkal Indiába). De ez az útvonal is be volt járatva és meghatározott utakon hajóztak kikötőről kikötőre a part mentén.

Voltak hadihajók is, de ezek legénységét el kellett látni, és a hajók nem tudtak nagy mennyiségű ellátmányt szállítani (nem is akartak), úgyhogy ezek is a rendszeres "kikötőről-kikötőre" történő haladásnak voltak alárendelve.

Ilyen körülmények között teljesen ésszerűtlen lett volna csak úgy nekivágni a vakvilágnak az Atlanti-óceánon, nem lett volna az a tengerész, aki úgy vágott volna neki a nyílt víznek, hogy nem tudta, melyik lesz a legközelebbi kikötő, ahol kikötnek. Ez képtelenség, biztos nem csináltak volna ilyet az adott technikai színvonalon.

A másik, hogy az már végképp nem merült volna fel senkiben, hogy fent, Britannia partjairól induljanak el északnyugat felé Grönland irányába. Miért jutott volna eszébe bárkinek is pont arra menni? Amikor tudjuk, hogy a rómaiak számára Britannia már önmagában is kb. a világvége volt, még az sem jutott eszükbe, hogy Hadrianus falától északra elmerészkedjenek a vadvilágba. Nem lett volna az a tengerész, akinek akár csak az agyába villant volna egy olyan ötlet, hogy ott szálljon vízre és elinduljon északnyugat felé.

Úgyhogy biztosan nem fedezték fel Amerikát, ennek a valószínűsége teljesen biztos, hogy 0%.

De tegyük fel, hogy mindezen lehetetlenségek ellenére egy hajó nem csak hogy valahogy éhezve-fázva átvergődik Amerikába, de ugyanígy vissza is jön. Legénység harmada meghal az odaúton, a másik harmad meghal a visszaúton, miközben halon és esővizen élnek túl, a skorbuttól kiesik a foguk, stb. Mikor visszajönnek elmondják, hogy:

- Van ott egy eddig ismeretlen föld, de nincsenek városaik.

- Nincsenek márványpaloták, hárfázó zenészek (meg mindazok a dolgok amiket a római korban értéknek, becsben tartandónak tartottak és amivel érdemes volt keresekedni).

- Alig lehet elvergődni odáig, nincs térkép, nem tudjuk elmondani hogy hogyan juttatott el a vakszerencse minket oda majd vissza. Az út eltartott vagy 2 évig.

- Odafelé éhen és szomjan halt a csapat harmada, visszafelé a másik harmada.

Mégis ki lett volna olyan hülye, hogy ezek után feláldoz egy-két hajót két évre (ahelyett, hogy a jól bejáratott úton kereskedik a jól bejáratott fűszerekkel), csak azért, hogy a legénység kétharmada éhenhaljon, és aztán ne legyen semmi amivel megrakhatják a hajót.

Ne felejtsd el, hogy a római korban bőven volt hely expanzióra Európán belül is, a rómaiaknak nem az volt a problémájuk, hogy nincs már szabad föld. Nem véletlen, hogy a földrajzi felfedezések kora nem akkor kezdődött amikor nagyon jó hajókat tudtak csinálni (persze valamivel jobbak voltak mint a rómaiak), hanem akkor, amikor Európában kifogytak a földből, és egyszerűen muszáj volt menni valahova.

Igen, ahogy írtam, Indiával Róma kereskedelmi kapcsolatot tartott. Namost, az a kereskedelmi útvonal bejáratott volt, kikötőről kikötőre (és a sivatagban oázisról oázisra) jártak a kereskedők, állatokat cseréltek, a kikötőkben pedig ellátmány várta a hajókat.

Ilyen körülmények között az út Indiába oda-vissza egy évig tartott!