Mire gondolhatott a tanácsköztársaság belügyi népbiztosa, amikor az 1909-es április 11-14-ei, XVI országos SZDP pártkongresszuson felkiáltott, hogy "Le a magyarokkal"?

A megoldás nem túl bonyolult, viszont manapság nem polkorrekt, mert a médiát a zsidók uralják. A tanácsköztársaság vezetői jellemzően zsidók voltak, akik már akkor is határozott véleménnyel bírtak a magyar népről. A kor jellemző pesti vicce valami ilyesmi volt:

- Miért van egy nem-zsidó is a tanácsköztársasági népbiztosok között?

- Hogy legyen valaki, aki szombaton is aláírja a kivégzési parancsokat.

(a zsidóknak a szombat többek között munkavégzési tilalommal is jár)

Hogy a pesti zsidók mennyire megvetik a magyarságot, azt remekül jellemzi, hogy a rabbi szerint zsidók nélkül Magyarországon csak a bő gatya és a fütyülős barack maradna:

[link]

"Na de ha nem gyakorolták, akkor ők nem zsidók nem :O?"

De azok. Köves Slomó is leírta: "A háláchá (zsidó törvénygyűjtemény) szerint az a zsidó, aki vagy zsidó anyától születetett, vagy a vallást magára véve betért zsidónak. Egy zsidó pedig zsidó marad akkor is ha sajnos nem tartja a törvényeket."