Régen (ókor, középkor) is voltak ateisták, vagy mindenki elfogadta egy ilyen, vagy olyan felsőbb rendű hatalom létezését?

Volt néhány, csak nem nagyon volt érdemes reklámozni, mert ezek az emberek pikk-pakk a máglyán találták magukat. Néhány gondolkodó tudós is így járt, pl Galilei, aki felvetette, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva, illetve lehetnek más földszerű bolygók is. Átlag eretnekeket előbb megfojtották, és utána égették meg, de akik kerekperec kimondták, hogy nem hisznek istenben, azokat élve égették el a máglyán. Szóval egészségre igen ártalmas volt az ateizmus. Jean d'Arc, nem mondta, hogy nem hisz istenben, sőt azt állította, hogy isten vele külön beszélget. Az egyháznak ez sem tetszett, az ifjú hölgy is a máglyán végezte.

Ja, annyit még, hogy az ókori rómában több istenben hittek, ott a keresztényeket etették meg az oroszlánokkal az arénában.

Nekem egyik vallás se szimpatikus.

Voltak időszakok, amikor a vallásos buzgóság felettébb alábbhagyott, ilyenkor volt lehetőség új hiteknek, új vallásoknak, felekezeteknek kialakulnia.

Lényegében a régi formákat még ekkor is betartották, de már nem hittek benne, jó példa erre a rómaiaknak kötelezővé tett áldozat bemutatása, amit a valóságban egy vendéglátás alapanyagának az előállítása indokolt, vagy az egyszerű parasztoknak már felettébb nagy teher volt lépten - nyomon áldozatokat bemutatni, erre elterjedtek a jelképes áldozatok, a kakas, bárány, bika formára kisütött pékáruk, amiket olcsón megvettek és elégettek, ám nyilvánvaló, hogy ezt nem kísérte akkora áhítat, mint amikor valóban meghozták a kívánt áldozatokat.

A sokistenhit egyre kevésbé volt az emberek számára kielégítő, de vigyázni kellett, hogy a megszokott szigorral őrködő papság a szokások szerint blaszfémiáért, vagyis szentségtörésért elevenen eltemethette az istentagadást mutatókat és ez valóban érvényes egyes keresztény korokra is, az istentelenek, vagy az eretnekek sorsa könnyen megpecsételődött.

Igazi változás csak a Nagy Francia Forradalom után volt látható, de nem ez termelte ki az ateizmust, hiszen az korábban már biztosan komolyan jelen volt, csak az Egyház hatalmának eltörlésével tört napvilágra, amikor tömegek dobták sutba a vallásosságot, mert már nem lehetett érte büntetni őket.

Természetesen voltak, csak többnyire nem híresztelték magukról.

Kb úgy kell elképzelni, mint ma a melegeket egy olyan országban, ahol tiltják, vagy legalábbis erősen vegzálják a nyíltan meleg embereket.(vagy pl a 30-50 évvel ezelőtti Magyarország, a legtöbb meleg embernek volt hetero házastársa és gyerekei, a társadalmi nyomás és a látszat miatt, de attól még meleg maradt)

Régebbi korokban a buzgó vallásosság volt az társadalmilag elfogadott, hol büntették azt aki nem volt elég buzgó, hol csak lenézték, megvetették. Ez különböző helyeken és időkben erősen változott. De attól még, mert eljárt templomban, még nem volt feltétlen vallásos. Na meg, a népszokások, ünnepek erősen összemosódtak a vallással. Nem épp keresztény vallásoságunk miatt locsolkodunk húsvétkor, de nálam, aki kvázi ateista vagyok is van karácsonyfa és a "Jézuska hozza az ajándékot karácsonykor". Nagyon sok népszokást és korábbi pogány ünnepet olvasztott magába a kereszténység, épp ezért tudott könnyen elterjedni Európában. És ezért is nehéz megmondani, hogy valamit vallás miatt csinálunk/csináltak, vagy mert vallástól függetlenül is ez a népszokás. Pl nem kellett hozzá vallásosnak lenni, hogy húsvét előtt böjtölj, mert egész egyszerűen akkor nem is nagyon volt hús.

Az ateizmus is egy hit... hiszi, hogy nincs.

Minden korban éltek ateisták, de többnyire valóban nem hangoztatták, hogy mi a hitük.

ma 11:17

Az ateizmus önmagában csak az istenhit hiánya, nem feltétlen tagadása. Én személy szerint mindig úgy fogalmazok, hogy 'roppant valószínűtlennek tartom, hogy bármilyen istenség vagy természetfeletti létezne, ezért úgy élem az életem, mintha nem lennének'. Még Richard Dawkins is mindig így beszél a témáról, pedig ő aztán mindenki fejében militáns ateistaként él.

Akkor is voltak istentagadók, de őket úgy kell elképzelni, mint ma a laposföldhívőket: tagadták a kor tudományának konszenzusát anélkül, hogy értelmesen meg tudták volna indokolni. Mai szemszögből ez elég nehezen érthető, de a pár száz éve létező "igazi" ateizmusnak akkor még nem léteztek a kulturális, filozófiai alapjai. Kultúrantropológiai, pszichológiai szempontból nem a vallás/spiritualitás, hanem az ateizmus volt az, amit fel kellett találni.

Van a témában egy jó előadás, ha értesz angolul: https://www.youtube.com/watch?v=Eb5mYqnKFlI

Elég elkeserítőek az erről leírt állítások. Az ateizmus - ahogy fent írták - nem istentagadás, hanem az állítás (t.i. isten létezése) bizonyításának igénye. Az emberiség a kezdetektől sokféle, az egyes emberek látásmódja is, miközben minden kornak megvolt az aktuális közszemlélete (egy adott, viszonylag zárt csoportban, mint Egyiptom, hellenizmus, Róma, távol kelet és társaik). És minden korban és csoportban akadtak, akik mélyebben elgondolkodva arra jutottak, az a bizonyos közszemlélet fikció, elképzelhető akár az ellenkezője is. Természetesen at ateizmus, mint felfogás ugyanúgy fejlődött, pontosodott, mint bármely más, ismertebb teória.

Az ateizmus nem harcos, mindent tagadó létforma, ahogy sokan képzelik, hanem a gondolkodás egy olyan szintje, amely nem fogad el egy állítást pusztán azért, mert a hatalom, vagy a közszemlélet mondja. Alátámasztást is igényel. És a korábbi (meg mostani) korokban elsősorban ez irritálja a hatalmat, ugyanis azt jelenti, nem fogadják el feljebbvalóságát, azaz bármilyen lépését.