Melyik társadalomban boldogabbak az emberek?

"az ember sokkal jobban elvoltak a boldog tudatlanságban"

A szocializmusban is tudta mindenki, milyen az élet nyugatabbra, senki nem gondolta, hogy ott is ugyanolyan az életszínvonal, mint itt.

"ha nem lennének több 10 milliós autók, olyan karórák amik milliókat érnek és csupa olyan dolog ami a másikban irigységet és depressziót kelt, hogy te nem érsz annyit mint ő és sikertelenebb vagy"

Ez szép és jó, de hogy tiltod be ezeket? Csak központi irányítású piaccal, vagyis az állami elosztásnál lyukadunk ki, tehát az állam mondja meg, mit lehet gyártani és mi legyen a boltok polcain. Mindenki megkapja a kocka-Ladát, lódenkabátot, Videoton TV-t, BRG magnót, stb. Tényleg erre vágynánk, ettől elégedettebbek lennénk? El tudsz képzelni olyan politikus gárdát, akikre ezt így rábíznád?

Annak idején egyébként a fizetések is ki voltak egyenlítve, egy orvos nem keresett sokkal többet, mint egy lakatos. Ez is okozhat azért némi feszültséget.

Ez elméletben jól hangzik, de hidd el, nem működne, az ember nagy átlagban nem így működik.

"az egyik gyereke gazdag a másiké szegény"

Valódi megoldás lenne, ha inkább mindenki szegény lenne?

A másik, hogy ha nem OV vagy ML kezelné az állami pénzt, akkor ki? Mondjuk elvesszük tőlük, jó, de kikre bíznád? Jól írtad, előbb-utóbb visszaállna ugyanez a helyzet. :)

Idevágó cikkek:

[link]

[link]

stb.

"vállalkozónál ha saját vállalkozást indít ott van munka, de ha apuka indítja a céget és a gyerek csak megörökli ugyanúgy munka nélkül keresett pénz"

És ha nincs mögötte munka (mármint a gyerek részéről), akkor két dolog történhet:

1. apuka elveszi a csemetétől a céget, mert még nem érett a vezetésére,

2. apuka nem veszi el a céget, így a gyerek lassan (vagy gyorsan, habitustól függően) feléli, csődbe viszi azt. De általában nem tart ki egy évtizedig.

"Nem az orvosokkal van a gond, hanem a politikusokkal, cégvezetőkkel, vállalkozókkal, celebekkel. Aki munka nélkül keres pénzt "

Ezek egyike sem munka nélkül keres pénzt. Mindegyiknek olyan munkája van, hogy jó eséllyel te képtelen lennél csinálni (valószínűleg ezért nem vagy egyik sem).

"Pont ez volt a baj akkoriban, hogy volt nyugat, tudom hogy nagyon elméleti a kérdés, de csak ha egy féle társadalom lenne. Tehát nem is vágynának olyanra amiről nem is tudnának."

Ez meg inkább csak anekdotikus hozzáállás, amely korban nem éltünk, az sokkal szebbnek tűnik, mint amelyiknek nyögjük a nyűgjeit. Az utóbbi 200-300 évben minden generációnak egy kicsivel könnyebb volt, mint az előtte élőknek (ez talán csak a világháborúkat követő generációkra nem igaz).

Egyébként szerinted tényleg boldogabbak lennének az emberek, ha vissza kéne térniük a barlangba, a nyílt tűz mellé, nyers húst meg gyökereket rágni naphosszat? Te boldogabb lennél tőle?

"És ne a kocka ladánál ragadjunk le, hanem legyen mondjuk egy suzuki swift. Vagy egy normál TV. Nem egy Észak-Korea féle életszínvonalra gondolok. Hanem mindenkinek lenne Suzukija, Citroene stb. de nem lenne BMW, Mercedes. Lamborgini, Ferrari meg főleg nem. Tehát pont az lenne a lényeg, hogy a különbségek legyenek, de ne árban és ne presztisben."

Ha tényleg csak Suzuki lenne mindenkinek, akkor meg az lenne a bajod, hogy persze, egyesek le tudják évente cserélni a Suzukijukat, neked meg csak 3-5-10 évente van rá lehetőséged.

"Nekem például jobb lenne, ha az én helyzetem nem változna.

De olyan emberek mint pl. Berki Krisztián, Mészáros Lőrinc sajnos többet nem ismerek, de most volt valami fiatal kis mitugrász is a tévében aki nagyon pénzes. Tehát hogyha ezeknek a vagyona leredukálódna arra a szintre mint az enyém meg a tiéd és a harmadiké."

Az orvosokét is? Vagy az orvosok megtarthatnák a vagyonukat?

"Valamilyen szinten a fizetési plafon nem korrekt, mert aki ügyes az keressen sokat, de a gyerekekkel szemben meg nem fair. Hogy az egyik gyereke gazdag a másiké szegény. Ez indít el minden bajt az emberek között."

Te ha gazdag lennél, akkor mit tennél inkább? A saját gyermeked javára-jövőjére próbálnád fordítani a vagyonodat, vagy inkább odaadnád a szegény emberek gyerekeinek, hogy azok ne legyenek annyira szegények?

Szerintem mindketten tudjuk a választ. Na ezért vannak szegény gyerekek és gazdag gyerekek.

Ez tudod, mikor változna? Ha az emberek válláról levennék a gyermeknevelés terhét. Elég megcsinálni, aztán a rendszer átveszi az anya és az apa szerepét, és minden gyermeket előre meghatározott ütemben nevelne-tanítana a nagybetűs életre. Akkor eltűnnének a gyermekek közötti javadalombéli különbségek, eltűnnének a rossz családba születés miatti lehetőségvesztések, mindenki ténylegesen egyforma eséllyel indulna neki az életnek.

Amíg ilyen nem lesz, amíg a gyermekek családoknál nőnek fel, addig mindig is lesznek induló különbségek közöttük. Ez velejárója a dolognak.

Valahogy úgy lehet, hogy a kapitalizmusra nem a szocializmus a gyógyír. Azt kb. mindenki látja, hogy a kapitalizmussal sok-sok baj van, sztem az emberek és a bolygó kizsákmányolása a legfőbb probléma, és ezekből sok további baj származik.

A marxista "megoldást" sikerült kipróbálni, és nem vált be, ennek ezernyi ismert oka van. Ezek közül sztem az alapvető tévedés az egyenlősítés, a tömegember uralmának az eszméje.

Vannak persze más ötletek, pl. a vagyonkoncentráció korlátozása, a maitól eltérő pénzrendszerek stb., de mivel a mai elit pénzalapú, így ezekre semmiféle esély nincs. Nem is beszélve arról, hogy óriási szemléletbeli változás kellene az emberekben, hogy beérjék az "elegendő" javakkal, és ne hajtsák igába a fejüket "többért és jobbért". Ennek pedig ellene megy a teljes tudatipar, ami folyamatosan fogyasztásra, és a kapitalista rendszer üzemeltetésére ösztönöz.

A kultúránk ebben a formában megérett a pusztulásra. :)

Alapvetően az ember csak akkor boldog, ha nem látja, hogy mennyivel élhetne jobban is.

Mert ha látja, hogy másnak lehet jobb, már azt is kevesli, amije van, az akármennyi is. Az sem számít, ha amije van, amúgy totál elég lenne.

Ez van, az ember mindig viszonyít és úgy értékel.

Ma meg ugyebár el széles globális körben látunk, mindig lehet sok olyat látni, akinek jobb.

Biztos, hogy Észak-Koreában sokan éhezve is azt hiszik, nekik milyen jó, mert fingjuk sincs, hogy lehetne jobb, máshol jobb.

Ha ők felszabadulnak a mai helyzetből, nem adok több mint egy generációnyi időt és már ők is azon fognak sírni, hogy milyen xar az az amúgy sokkal jobb, mint ami volt.

Éppen ezért totál hamis az a sok nosztalgikus erőlködés, hogy régen mennyivel jobb volt minden.

Sosem volt jobb.

Csak az igényeink, a viszonyítási alapjaink változnak állandóan, amink már van, azt természetesnek vesszük, nem pedig pozitívumnak. Csak a hiányokat nézzük.

Ebből pozitív kép sosem lesz.

Látom, itt is van, kinek nem is a sajátja kevés, hanem úgy gondolkodik, ne legyen másnak se több.

Dögöljön meg a szomszéd tehene is.

Hát ettől nem lesz jobb világ.

World Happiness Report

[link]