Mit jelent számodra az élet?

Az élet nem ajándék. Én legalábbis nehezen tudom értelmezni, azt, hogy az ajándék és az ajándékozott ugyanaz. Ajándékul adlak téged önmagadnak? Ajándékozni már létező entitásnak lehet valamit, valami olyasmit, amit önmagadból adsz, az idődből, energiádból, pénzedből, stb… A nevelést még esetleg lehetne ajándékként értelmezni. De az meg nem szívesség, hanem kötelesség. És ezt az ember nem feltétlenül annak viszonozza, aki felnevelte, hanem a saját gyerekének adja tovább, ha vállalkozik erre. Ugyanúgy a szülők iránt is van kötelesség, felelősség, de ez nem abból fakad, hogy felneveltek. Ennek a kötelességnek és felelősségnek a haszonélvezője akkor leszel, mikor te leszel idősebb.

Egy olyan ajándékot sem tudok értelmezni, ami az ajándékozottra bármilyen kötelességet ró. Az nem egy jó ajándék. Igen, azzal egyetértek, hogy az életből érdemes – nem kötelező, de érdemes – minél többet kihozni, minél inkább méltó lenni arra a jelzőre, hogy „ember”. De nem kötelességből, és nem valaminek a viszonzásául, hanem pusztán abból fakadóan, hogy már és még létezel, emberi képességekkel, emberi lehetőségekkel.

Az égiekben nem hiszek, maximum szimbolikusan. De ezzel meg ugyanaz a helyzet, mint az ajándékkal. Ha valaki a beleegyezésed, tudatos, felelős vállalásod nélkül sóz a nyakadba kötelességet, az nem egy jó fej, és nem érdemes arra, hogy bármire is számot tartson tőled. Igen, az élettel, az életeddel el kell majd számolnod. Egyrészt önmagadnak. De nem csak a halálod napján, hanem minden nap, hogy megtöltötted, vagy elherdáltad azt az időt, ami rendelkezésedre állt, azokat a lehetőségeket, amikkel élhettél volna. Meg persze mások is elszámolják majd, hogy milyen ember vagy, illetve voltál, és ha neked nem mindegy az ő megítélésük, akkor tegyél érte, hogy olyan legyen, amilyet magadnak szeretnél tudni.

Az élet nem köt ember örömének mellékterméke. Nem mellékterméke, hanem fő terméke. Az öröm, az orgazmus az, ami melléktermék, a szexnek alapvetően mégiscsak a fő célja a fajfenntartás, az utódnemzés, és ezért – amúgy mellékesen – az emberben örömérzet társul ehhez. De ez annak tekintetében, hogy mit kezdj, vagy ne kezdj a életeddel, nincs jelentősége. Kicsit olyan ez, mint a jelzőlámpa. Dolgod van vele, támaszt veled szemben elvárást, de nem abból fakadóan, hogy ki és mikor tette oda, annak ebből a szempontból nincs jelentősége.

Meg nyilván az élet biológiai szempontból egészen más, mint filozófiai, emberi szempontból. Biológiai szempontból az élet biokémiai folyamatok összehangolt rendszere, de az ember megélése nyilván nem ez, és a felkínált válaszok alapján nem is az élet ezen aspektusa érdekel. Márpedig ahogy majd minden ember által megtapasztalható jelenségnek, az életnek is van a nyers természettudományos tényeken túl egy szubjektív élménye is, amire a természettudomány leírása nem alkalmazható, mert a lényege nem materiális, hanem absztrakt, elvont, fogalmi jellegű.

Az élet nem börtön. Az életben vannak korlátok, kötelességek, felelősségek, de vannak lehetőségek, esélyek. Az élet része az öröm és a bánat, a hullámhegyek és hullámvölgyek. Hogy belekényszerítettek a beleegyezésed nélkül? Ez igaz a napsütésre is, meg a hóviharra is. Az, hogy valami a beleegyezésed nélkül történik, az önmagában nem értékmérő. Hogy mennyire tudsz az egyikkel élni, örülni neki, és mit teszel a másik elkerülésére, kompenzálására, az meg rajtad múlik, rajtad múlik, hogy pozitív vagy negatív következmények irányába fordítod a kormányt.

~ ~ ~

Itt vagyok, ember vagyok. Nem kértem, de nem is utasítottam el. A múlt felett nincs hatalmam, így abból maximum a tanulságokat tudnám levonni, de ebben nincs tanulság. Tény, hogy most élek és emberként élek. Viszont ha már így alakult, akkor számomra jó ötlet akkor ezen szabályok mentén játszani, és keresni azt, ami mentén úgy érezhetem, hogy emberhez méltó módon élem az életem.

> Bár sokmindenbe bele tudnék kötni, de most visszafogom magam.

Nyugodtan. A vita – ha érvek mentén zajló, valódi vita – jó eszköz arra, hogy a vitapartnerek megismerjék a másik, és nem kevésbé önmaguk véleményének a hátterét.

Nekem spec az első.

Olyan ajándék, ami nem tökéletes, sok munkát, szenvedést, türelmet igényel ahhoz, hogy valóban ajándékként tudd értelmezni, nem sorsverésként.