Mégsem vagyok nihilista?

A lelkiismeret - lelki-ismeret; lélek-ismeret - a legnagyobb kincsünk, emberi méltóságunk fundamentuma. Ajánlom Marcus Aurélius könyvét, segítő lesz számodra a filozófus-császár hadvezér szellemi-lelki fejlődéséről szóló naplója.

[link]

Érdemes megvenni a könyvet:

[link]

Az emberi természet nem nihilista, úgyhogy hasonló életellenes filozófiáknak minden enber természete ellenállni fog valamilyen formában. Ha aktívan nem is, akkor negatív tünetekkel, akár depresszióval.

Nem a logikádat kéne félretenned, hanem a hibás előfeltételezéseidet, amikből kiindul a logikád. Mindenki felfedez olyan "betonbiztos" "igazságokat" az élete során, főleg fiatalon, amiknek nincs egzakt valóságtartalma (maximum szimbolikus), idővel remélhetőleg te is el fogod tudni engedni.

Az, hogy milyen igazságot tekintesz magadénak, ugyanannyira a saját értékeidnek, érzelmeidnek az eredménye, mint mondjuk egy kereszténynek a mennybemenetel. Azt hiszed, a logika alapján jöttél rá az igazságra, és lehet így is van, igen ám de a logikának kell valami axióma amiből kiinduljon, ahogy az előző is írja, amiről soha nem tudhatod, helyes-e. Magába a logikába vetett hited például megkérdőjelezted valaha? Vagy az értelmét ennek az egész gondolatmenetnek?

Én úgy látom a nihilizmus saját magát is tagadja, mert ugyanúgy bizonyíthatatlan előfeltételezések vezetnek hozzá, mint bármilyen más nézethez. De én épp ebben látom a szépségét. Felszabadít az alól, hogy előre definiált értékrendek alapján kelljen élned. Azt kérded miért higgy jóban és rosszban, miért hallgass a lelkiismeretedre. Én visszakérdeznék, hogy miért ne? A nihilizmus azt mondja, hogy semmilyen erkölcs nincs kőbe vésve, nem azt, hogy mostantól az ellentétét kell vallanod minden hagyományos értékrendnek és érzéketlen pszichopatának kell lenned.

Ha az első igazán élő lény, sejt, akármi rendelkezett volna a logikus gondolkodás képességével és azon kívül semmivel, se életösztön, se érzelmek, semmi, akkor egy vállvonással a létrejötte után ki is halt volna és ma nem lenne élet.

Nem tette.

Szóval nekem ez azt mutatja, hogy a nihilista logika egy élő szervezet számára elég kontraproduktív.

Bármilyen "izmus" csak irányzat, kár makacsul ragaszkodni hozzá. A nihilizmus (is) csak egy konstrukció, egy reakció volt a társadalmi környzetre a maga idején.

Az ember ráadásul nem 100%-ban racionális lény, nem is érdemes törekedni erre. Szerintem a világnézetünk pont attól válik erőssé, hogy nem csupa logikus elemből áll, hanem meggyőződésekből is, amik lehetnek lelki eredetűek és akár irracionálisak is. A te esetedben egy meggyőző tapasztalat, hogy a lélek "beleszól" a dolgaidba. Építsd be a világnézetedbe, hiszen meggyőződtél róla, hogy így van.