Ha az emberiség nem írtja ki önmagát a következő századokban, és kirajzik előbb a Naprendszerbe, majd a közelebbi csillagrendszerekbe, akkor van rá esély, hogy (az új felfedezéseknek élve) letudja a háborúzó természetét, vagy legalábbis elnyomja azt?

Űrszondák még csak-csak, de élő ember sosem fogja kitenni a lábát a Naprendszerből. :(

A vér nem válik vízzé. A földi bioszférában már az első baktériumok is egymást zabálták az élettérért és erőforrásokért, ma is ugyan ez megy, csak sokkal kifinomultabb eszközökkel. Ha érdekeink ütközni fognak mások érdekeivel az űrben, be fogjuk vetni mindazt a praktikát amit az évezredek alatt kifejlesztettünk a győzelem érdekében. Az erősebbel majd próbálunk békésen megegyezni, a gyengébbet meg földbe, vagyis űrbe fogjuk döngölni. A lényeg, hogy mindig nyerjünk valamit az ügyön.

A bolygón élő egyik legbékésebb faj az ember. Tekintve, ahogy nőnek az ismeretek arról, hogy az optimális stratégia az életben maradáshoz az, hogy együtt dolgozunk és együtt élünk másokkal, szerintem elképzelhető, hogy majd eljön ez az idő.

@1: Oszt má mé nem?

Leginkább külső körülményeknek, természeti katasztrófáknak "köszönhetően" - gondolok itt aszeroidákra, gammakitörésre, vulkánkitörésre - nem önpusztításra.

Napunkat ki is felejtettem.

@7-8: Azért ezek nem túl gyakori események, legalábbis olyan mértékben, ami kiírthat teljes fajokat. Mondjuk néhány tucatszor millió években mérhető gyakoriságúak. Merész ezeket alapul véve kijelentő módban azt mondani, hogy nem jutunk ki a Naprendszerből.

Nem kell hogy kiírtson teljes fajokat, elég ha csak visszaveti "pár ezer évvel ezelőtti technológiai" szintre. Nem is kellene hozzá sok, egy pofás napkitörés, vulkanikus trap, földrengés, semmiből feltűnő interstellar látogató...