1989 után miért buktak meg dominószerűen a szocialista országok?

Teljes objektivitással azt mondom hogy álomvilágban élsz. A 80-as évekre is már csak tetemes adósságokkal lehetett fenntartani a rendszert miközben ment a vetítés a nép felé hogy milyen jól megy minden. A tudatlan proli meg bekajálta a mesét és most a "bezzegaszocializmusban" szöveget fújja.

Akarod látni milyen a szocializmus? Nézz el Venezuelába!

Kuba, Észak-Korea, Vietnám és Kína továbbra is köszöni szépen, jól van. Dél-Amerikában meg népszerűbbek a baloldali amerika-ellenes eszmék, mint valaha (pedig azért az elmúlt 40 évben elég sok kárt okoztak).

Európában nyilván azért omlott össze a rendszer, mert a Szovjetunió megszállása alatt álló államokban a szovjetek tartották hatalmon az állampártot, '56 és a prágai tavasz is jól mutatta, hogy amúgy nem lett volna olyan nagy igénye a lakosságnak szocializmusra. A KGST megszűnésével gazdasági ösztönző sem maradt, az az állítás meg hogy nálunk minden oké lett volna...háát, Romániához vagy Oroszországhoz képest valóban minden oké volt, de mondjuk egy "minden oké" országban nem bukik ki annyi csontváz a szekrényből, mint ami a rendszerváltásnál itt kibukott.

" Nálunk pl. minden oké volt"

Nem volt minden oké, ugyanis sem a fejlődésnek sem a kereskedelemnek nem volt meg a gazdasági alapja, ami egy idő után kénytelen voltak hitelekből fenntartani, hogy ne dőljön össze a rendszer.

Az eladósodás mértéke:

[link]

Egy kis olvasni való:

[link]

Volt a gazdaságnak egy másik árnyoldala: a tervgazdaság és a fentről centralizált ipar. Ez papíron jól működött, mert a papír és a statisztika mindent elbír de kis túlzással tömegesen termeltük a piacképtelen termékeket és nagyon keveset fordítottunk kutatás-fejlesztésre ami meg is bosszulta magát: 80-as évekre a magyar ipar egyszerűen lemaradt. Ettől is nagyobb gond volt a trösztök és impexek megjelenése, mert ezek gyakorlatilag nagyüzemi pénzmosodák voltak és a működésük a normál gazdasági igényekkel szemben történt ezért rengeteg kárt okoztak. Az alapanyagok exportja és importja csak az adott impexen keresztül történhetett, ahogy a késztermékeké is ami sok esetben brutális veszteséget jelentett az amúgy elfogadhatóan működő gyáraknak. Ezt még tetézte a titkosszolgálatok gazdasági és pénzkitermelő tevékenysége amik államháztartási szintű deficitet termeltek.

Néhány "agytröszt" meggazdagodott, a rengeteg állami cég brutális veszteségeket írt le és halmozott fel, Kádár-népe meg fizette és fizeti most is ezt a bohóckodást.

A legnagyobb játékosok, mint pl a Mineralimpex azok nagyban nyomták. Az 1979-es iráni forradalom után elapadtak az Egyesült Államokba tartó iráni oljaszállítmányok, de a hiányt mindenképp pótolni akarták ezért az akkori legnagyobb amerikai olajkereskedő a Philipp Brothers (ma Phibro LLC ) megkereste a Mineralimpex osztrák leányvállalatát a Mineralkontort ( a Phibronak volt egy vezető beosztású emigrált magyar alkalmazottja, aki korábbna a titkosszolgálatnak dolgozott) és kibulizták az iráni olaj közvetett importját. A gond az volt, hogy fix áron szerződte az olaj ára meg idő közben durván elszállt. 1981-1985 között a magyar export-impor cég 700 millió dollár értékű olajat szállított iránból az Egyesült Államokba ( mai értéken ez 2 milliárd dollár, 600 milliárd forint ) amin nyereség helyett minimum 10% vesztesége keletkezett az Minelimpexnek azaz a magyar államnak.

Hát ilyen baromi jól szervezett volt a szocialista rendszer, a legboldogabb barakk... idióták gazdasági ámokfutásait fizetjük azóta is.

( furcsa, de mintha a történelem ismételné önmagát xD )

Röviden, tömören: csődbe ment az egész szocialista blokk, nem volt kivétel a Szovjetunió sem, ami azért fontos, mert nem léptek fel erőszakosan a lázadókkal szemben.

A nosztalgiával emlegetett "Kádár idejében milyen jó volt" mögött nem volt igazi gazdasági teljesítmény, világbanki hitelekből volt a látszólagos jólét, és a Világbank nem adott több hitelt.

A szovjetek leverték a magyarok forradalmát '56-ban, a csehek lázadását '68-ban, de már ott érzékelhető volt, hogy a medve morog, de nem harap, amikor '80-ban a lengyeleknél elkezdődtek a sztrájkok, tüntetések, és nem volt közvetlen beavatkozás a szovjetek részéről.

Akkor még Brezsnyev volt a góré, Gorbacsov, csak 1985-től volt első titkár - nyugaton népszerű, az oroszoknál nem, ők a szovjet birodalom szétesését róják fel neki.

"Kuba, Észak-Korea, Vietnám és Kína továbbra is köszöni szépen, jól van"

Ezt nem mondhatod komolyan.

Kubában idén már forrt a levegő. https://www.youtube.com/watch?v=S8mmBgf8P8Q

Észak-Korea(!) már hogy a fenébe lenne rendben?? https://www.youtube.com/watch?v=KK6psAnynUA

Vietnám ha politikailag olyan jó hely akkor ő és a családja miért menekültek el? https://www.youtube.com/watch?v=w6wsEQf0mVQ

Az Evergrande bedőlése Kínában pedig még ki tudja mit fog okozni.

A tervgazdálkodás fokozatosan maradt el minőségben, termelésben a nyugathoz képest. Ráadásul az 1970-80-as években megjelentek olyan szegmensek a modern nyugati gazdaságokban, amivel az államszocialista országok nem bírtak versenyezni (ilyenek a különféle háztartási, elektronikai eszközök, mikrochipek, számítástechnikai eszközök, de a járműipar stb. is). A gazdaság súlypontja inkább ilyen modern irányokba tolódott el, és onnantól kezdve nem rúghatott labdába a Kossuth-díjas paraszt, sztahanovista Pista bácsi, aki a TSZ CS-ben két és fél év alatt teljesítette a búzamezőn az ötéves tervet.

Ennek megfelelően a nyugati és keleti gazdaságok között kinyílt egy olló, a világpiacon a keleti termékek egyszerűen minőségileg silányabbak és olcsóbbak lettek, mint a nyugatiak. Ez azt jelenti, hogy a keleti gazdaságok technikailag, infrastruktúrában, szakember tekintetében elmaradottak lettek, így a valuták is elkezdték elveszíteni a versenyt a nyugati valutákkal szemben, és amikor beütött az olajválság, akkor az a nyugati gazdaságokat megrengette, de a keleti gazdaságokra gyakorlatilag katasztrofálisan hatott.

Valaki írta előttem, hogy Kádár félt 1956 megismétlődésétől, ezért bármi áron el akarta érni, hogy az emberek viszonylagos jó életszínvonalban éljenek Magyarországon. Ez igaz, igazából bármit is mondtak 1956-ról (vagy nem mondtak) később, igazából azt lehet mondani, hogy a Kádár-rendszert végig a forradalom rémképe lengte be, éppen ezért volt a Kádár-rendszernek egy különutas jellege a többi államszocialista országhoz képest. A forradalom után igaz, hogy kemény megtorlások voltak, de ezután Kádár lényegében azt üzente a népnek, hogy ha akarjátok, ha nem, itt kommunista állampárti rendszer van, munkás-paraszt kormány. Ezt viseljétek el, de cserébe én is szemet hunyok a háztáji fölött, a mutyik fölött, hagyom az embereket élni, sefteljenek, ügyeskedjenek kedvükre. Ha nem szólnak bele a politikába, nem pengetnek kényes hangokat, akkor megleszünk párhuzamosan egymás mellett. Nem lesz személyi kultusz, nem lesz padlássöprés, nem lesz olyan kemény terror, mint Rákosi alatt, de ne is lázadjanak fel az emberek. És ezt az emberek megértették. És itt nagyon lényeges a mutyizás, a háztájizás, a fusizás feletti hatalmi közöny, mert igazából ez miatt Magyarországon egy egyedülálló, a kapitalizmus elemeit, rutinjait magában foglaló "adok-veszek-ügyeskedek" típusú "második gazdaság" alakult ki a hivatalos tervgazdaság mellett, ami a 60-as években megemelte a többi keleti diktatúrához képest a magyar életszínvonalat (de ezt össze sem lehet hasonlítani a nyugati színvonallal). Nem véletlen, hogy a 60-as évek végén a gazdasági viták fő témája ez a helyzet volt, mert az ún. reformkommunisták ezt a második gazdaságot egyre inkább ki szerették volna terjeszteni, amolyan kapitalista módszereket alkalmazó szocialista utat szerettek volna megvalósítani, azonban 1968 után erről szó sem lehetett (prágai tavasz). Ebből is látszik, hogy már a 60-as évek végétől maguk a kommunisták is látták (már aki), hogy a jövő kihívásainak a tervgazdaság nem fog megfelelni, ideológiai okokból azonban a Szovjetunió ragaszkodott mégis az állami irányításhoz, ötéves tervhez stb. Ezért ráálltak arra a pályára, amiről az elején írtam, ami egyenes úton vezetett a gazdasági összeomláshoz, ami a 80-as évek végére be is következett, Magyarországon is.

Nálunk a 80-as években már tarthatatlan volt a tervgazdálkodás rendszere, a valuta értéke a nyugati gazdasághoz semmi nem volt, a magyar gazdaság ereje nagyon gyenge volt, Kádár mégis ragaszkodott az embereknek nyújtott, megszokott életszínvonalhoz, hiszen ez jelentette a rendszer politikai stabilitását. Azaz amíg olcsó volt a sör és a kenyér, autóhoz lehetett jutni, nem volt munkanélküliség, addig az emberek nem lázadoztak a hatalom ellen. Ennek ára viszont az volt, hogy a 80-as években ezt a viszonylagos jólétet már nem a gazdaság termelte ki, mint a 60-as években, hanem az IMF és más pénzintézetek hiteleiből, mesterségesen tartották fenn. Azt lehet mondani, hogy Kádár egyszerűen eladta a jelen jólétéért a magyar emberek gyerekeinek, unokáinak jövőjét! És amikor ma arról beszélnek a politikusok, hogy 80% az államadósság, az innen ered! Ebben én semmilyen követendő példát, nagyszerűt nem látok, attól még, hogy a nyugdíjasok szeretnek "bezzeg a Kádár rendszerben minden jó volt" szövegeket mantrázni, nem látják át, hogy ennek most fizetjük meg az árát. Trabant, kis balatoni nyaralás, olcsó sör - ez lehet, hogy nagyon jó és kényelmes volt 1980-ban, de a gyerekeik, unokáik fizetik vissza. Gratulálok, nagyon irigylésre méltó, követendő példa ez...