Miért nincs tájékozottsági cenzus a modern demokráciában?

Csakhogy tisztázzuk. Adott esetben egy egyetemi professzor kiválóan érthet fizikához, és nem érdemes megkérdőjelezni véleményét. De emiatt miért értene a politikához, amely egy más ismerethalmazt igényel. Továbbá mi van, ha az illető professzor számításból (merthogy ehhez kiválóan ért) választ? És ez a választás neki ugyan nagyon jó, annál rosszabb a többinek.

Ez az egész kérdéskör a politikához nem értők részéről merül fel, mert azt hiszik, a "hülyék" miatt rossz az életük. Pedig dehogy. A hülyék véletlenszerűen döntenek, hiszen nem értenek hozzá, nincs kapaszkodójuk. Az "okosak" viszont számításból döntenek. Igaz, nekik is van hiányosságuk, például nincs gerincük. Ezen politikához nem értők számára hátrányosan. És ők nem tudják, miképpen másszanak ki ebből a csávából. Mert ennyire ők se okosak. Szóval az igazi gond soha nem a teljesen butákkal van, hanem a félbutákkal. A teljesen butára semmi se hat, ő véletlenszerűen dönt, a félbutát viszont manipulálni lehet, és egy manipulált elme a büdös életben nem fog másként dönteni, így hal meg (zömében). Ennek is megvan a maga oka.

A "határhúzás" problematikájában az a legkisebb gond, hogy hol húzzuk meg. Aki ugyanis húz, majd meg fogja magyarázni, miért az a legjobb (lásd manipuláció). Az igazi gond elvi! Az ember megkülönbözteti magát az állattól, állítólag az elméje miatt. Az állat bizonyos dolgokra semmi módon nem tanítható meg, ez egy elvi különbség az állat és ember között. It a lényeg nem azon van, hogy más dolgokra meg megtanítható, hanem azon, hogy nagyon sok lényeges dolog van, amire nem. Ehhez képest az ember mire nem tanítható meg? Hallom, ahogy számosan felüvöltenek, hogy kit mire nem. Igen. Akkor már nem. Na de az elejétől? Na de, ha születése pillanatától olyan környezetbe tesszük, ahol mindent megkap? Bizonyították, hogy még hátrányos helyzetből sem lehet kimutatni az állatnak megfelelő különbséget. Az eltérés nem abból származik, hogy "az nem igazi ember", hanem a körülményekből. Amit más emberek teremtettek, csak ezt nem mindenki érzékeli helyesen.

Egyszóval aki határt akar húzni, nem az lesz a fő problémája, hogy hol, hanem az, hogy istent játszik tudatlanságból. Istenként akar bíráskodni embertársai felett, miközben nem is ismeri őket, képességeiket, de hamis feltételezésekre felhatalmazta önmagát. Nos felebarátaim, az ember nem lehet isten, mert abból Nérók, Hitlerek, Sztálinok és Orbánok lesznek. És az senkinek se jó. Ezzel szemben az a rossz hír, hogy munkálkodnunk kell az adott helyzetben legjobb megoldáson. MIDENKINEK. KELLŐ ALÁZATTAL A FELADAT NAGYSÁGA IRÁNT. És elhagyni a nemtudás beképzeltségét.