Mi a különbség a vizsgálati populáció és mintavételi keretbközött?

Amikor egy populáció valamilyen tulajdonságát kívánjuk vizsgálni, kézenfekvő lenne, hogy mindenkit megvizsgálunk. Általában ez nem lehetséges, ezért keresni kell egy olyan részhalmazt (jellemzően jóval kisebbet), amely mégis jól írja le a populáció azon tulajdonságát. Ez egy roppant nehéz feladat. Ezért több fázisban hozzák létre a vizsgálandó csoportot, egyre csökkentve a létszámát.

Amikor eldöntötték, hogy találtak egy akkora halmezt, amelyben mindenki reprezentálva van az adott tulajdonságot illetően, akkor ez a mintavételi keret. Ha például idősek valamilyen problémáját vizsgálják, ebben már nyilván csak idősek vannak. Sőt, közülük is kihagyták azokat, akikről könnyű eldönteni, hogy lényegtelen a szerepük, például nyugdíjasok problémáihoz szükségtelenek a dolgozó idősek.

Ez a halmaz még túl nagy ahhoz, hogy minden tagját vizsgálják, de tovább szűkíteni már nem megy szemre, gyorsan. Ekkor jön a munkaigényes elemzés, hogy további, kevéssé meghatározó tulajdonságok alapján csökkentsék a halmazt. Amikor eljutnak oda, hogy a vizsgálati szempontból már nem csökkenthető, mert ekkor már a vizsgálat minősége romlik akkor előállt a vizsgálati populáció, az a legkisebb halmaz, amire még érvényes, hogy a vizsgált tulajdonság összetétele (majdnem) ugyanolyan, mint az egészé.