Maguknak az ókori rómaiaknak mikor válhatott személyesen is egyértelművé, hogy a birodalmuk menthetetlenül elindult a hanyatlás útján?

A harmadik század kezdetén már több mint valószínű, hogy a legtöbb ember érezte, hogy Róma már nem fog tovább terjeszkedni, és annak is örülnie kell, ha az Itálián kívüli területeket fenntarthatja valahogy. Róma kifosztása után már nem hiszem, hogy bárkinek is kétsége lehetett volna afelől, hogy Róma napjai meg vannak számlálva, és dominanciája hamarosan véget fog érni.

Egy dolog, hogy hányan és kik ismerték fel különböző fokozatokban, és más dolog, hogy a meghatározó véleményformálók és vezetők mit gondoltak. Minden impérium vezető rétege az utolsó pillanatig menteni próbálja a lehetetlent, saját érdekében. Onnan tudható, hogy feladták, hogy e réteg vészesen fogyni kezd és hatalmas vagyonmentő akciók zajlanak.

A 370-es években a keleti gótokat beengedték az elnéptelenedett Duna-menti római területekre. Azt ígérték nekik a rómaiak, hogy a saját törvényeik szerint élhetnek, ha cserébe megvédik a római határokat. Csakhogy hamarosan megjelentek a római adószedők, és óriási adók befizetését kezdtek követelni tőlük. Erre a gótok fellázadtak a központi hatalom ellen. Az érdekesség az, hogy a lázadáshoz a római alattvalók is csatlakoztak, így egy óriási hadsereg állt össze a gótokból és lázadó rómaiakból, akik ellen a császári hadseregnek kellett felvonulni Valens császár vezetésével. A csatára 378-ban, Hadrionapolisnál került sor. A római hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett, a császár is holtan maradt a csatatéren. Az eseményt megörökítő Ammianus Marcellinus történetíró szerint ez volt a kezdete annak, amit ő sem tudott konkrétan elképzelni, de érezte, hogy valami megtört, a birodalom számára ez valamiféle "vég" kezdete.

Szerintem ez semmikor semmilyen nép számára nem egyértelmű, akik éppen benne élnek az adott korban. Csak utólag válik azzá.