Valóban a mai ember mániája lett a biztonság? Jobb leélni egy hosszú életet a kockázatoktól való félelem rabságában vagy potenciálisan rövidebb életet de rendelkezve a saját sorsunk felett?

Saját megfigyelésem szerint a megfontolt, óvatos, döntéseket jól megrágó emberek nem éppen a pánikbetegek közül kerülnek ki, hanem éppen a higgadtabbja.

Szóval az óvatosság nem simán a kockázatoktól való rettegés, hanem éppen a kockázatok megelőző felmérése és utána a döntésbe foglalása.

Aki a kockázatoktól retteg, az éppen az alkalmi, esetlegesen irreális félelme miatt hozhat meggondolatlan döntéseket, ami másik, nem felmért kockázatokba löki őt.

Ha megnézed az extrém sportokat űzők hosszadalmas, gondos biztonsági előkészületeit, hát ők sem igazán a gyorsan, kockázatfelmérés nélkül döntő emberek.

Azok mindig gyorsan halnak, akár félnek, akár nem.

(Nem néztem meg a videót, anélkül mondom a véleményemet.)

Igen, van egyfajta túlbiztosítás a mai életben. Ezt nyilván nem a fizikai biztonságra értem, hiszen mindenki szenvedhet életveszélyes sérülést, amit célszerű elkerülni.

Viszont az egyértelmű, hogy sokan nem mernek változtatni, nem mernek változni, mert "túl kockázatosnak" tartják, és inkább egy életre beleragadnak egy olyan helyzetbe (legyen az munkahely, hivatás vagy párkapcsolat), ami számukra rossz - de legalább "biztonságos".

"Viszont az egyértelmű, hogy sokan nem mernek változtatni, nem mernek változni, mert "túl kockázatosnak" tartják"

szerintem itt simán a komfortzónából való kilépés elleni kényszer áll fenn.

Sok embernek rendes fóbiája alakul ki minden komfortzóna-elhagyással szemben, megszokásokba kövesednek, egyre szűkebb tevékenységkörrel.

Szinte autista kötődéseket fejlesztenek ki szokott rutinokhoz és rettenetes stresszként élnek meg mindent, ami a szokásostól eltér.

Csak azért írom le ezt, mert ez sokkal gyakoribb, mint a valós kockázatoktól való félelem miatt helyben toporgás.

Lehet, hogy ezt valaki magának a kockázattal magyarázza, de valójában csak a változás, változtatás elleni pszichikai lustaságról van szó, ami olyan szellemi stresszel, megerőltetéssel jár, mint fizikális stresszel és kényelmetlenséggel jár tespedés után testmozgásba kezdeni.

#6

Abszolút egyetértek.

Ezt én a (vélt) biztonság iránti mániának nevezem. Mind ezzel érvel.