Két fél között mi dönti el hogy éppen melyiknek van igaza vagy a környezet ?

Ha azonos dologról két ember mást gondol, akkor a legvalószínűbb, hogy valahol a kettő között van az igazság. Már ha létezik egyáltalán, az adott dologgal kapcsolatban, abszolút érvényű igazság.

Ha pedig belevesszük, hogy érzelmek, és korábbi tapasztalatok befolyásolják a véleményünket, akkor még az is lehet, hogy mindkettőnek igaza van ( a maga szemszögéből), de mégse ugyanazt mondják. Érdekes hely a világ.

Az egyik jelenség Giordano Bruno esete. A többség eldöntötte, hogy nincs igaza.

Ha van elfogadott egyetértés az adott témában közmegegyezés (1+1=2), akkor azt mondják, hogy biztos, hogy neked van igazad. Ha okos vagy tudod bizonyítani (okkal mondtál mást), ha buta vagy (hiába van esetleg igazad) nem tudod bizonyítani.

Találmányoknál a nemzeti büszkeség is bejátszik. Magyarországon a váltakozó áramú hálózatot a Ganz laboratóriumokhoz kötjük, az amerikaiak Teslához.

Európa a rádiót Marconi-hoz köti, az amerikaiak Teslához, az oroszok Popov-hoz.

Ebben a kérdésben is a végletes gondolkodás jelent akadályt. Vagyis nem csak annyi van, hogy vannak a buták és vannak az okosak és aki buta az semmit sem tud és tudhat jól és aki okos az mindent jól és jobban tud. És magunkat se csapjuk be ezzel, mert mindannyian valami fejlődést igénylünk (nyilván inkább mint ismételgetni rég megtanult dolgokat). Pád összetevője...

- Van aki művelt és van aki nem az. (ez lexikális)

- Van aki egy megtanult és van aki nem. (ez szakmai)

- Van aki egy szakmát betanult és hozzátenni már nem tud, más képes és szereti tovább bővíteni a szakma ismereteit. (kb régi vágású és felfedező típus)

- Van aki jó szociális ismeretekkel rendelkezik és van aki nem. (ez nem iskolai de a társadalmunkban kiemelten fontos)

- Van akinek régi ismeretei vannak és nem ismeri az újakat. (jól megtanulta csak már tovább tartunk)

- Van amiben az új ismeretek a jobbak és van amiben a régiek, és sokan nem hajlanak a kettő együtt szemlélésére. (ez egy két választásos nézet, holott sok területen a régi is lehet jobb míg máshol az újabb és megfontolandóak lennének)

- Van aki bizonyos dolgokat tényleg jól tud és más dolgokat nagyon rosszul. (senki sem tud mindent és ezt érdemes figyelembe vennünk magunknak is)

- Van akinek jó az intelligenciája és van akinek kevésbé. (ez még nem a helyes ismeret, hanem általánosan az intelligencia)

- Van aki intellektuális típus, de inkább bemagolós memóriája van és nem feladat megoldó és újító és nem széles látókörű)

-Van akinek sok ismerete van és van akinek kevés. (mindkettő lehet helyes a maga módján és ez mennyiségi kérdés és nem minőségi, a mennyiségi kérdés még nem feltétlenül minőségi és helyes ismeret kérdése)

- "a butább azt jobban tudja mint az okosabb csak kevesebbet tud nála"

Nagy általánosságban van akiknek az iskolában jó a tanulási készségük, jobb az intelligenciájuk, mint másoknak és főként a memória lesz az, ami ott a leghasznosabb. Részben a megértés is, de az már csak a második helyen lesz és jó memóriával többnyire jól fog menni. Az iskolában is vannak akik jól betanulják az anyagot, és tényleg jól, de később továbbiakat hozzátanulni már nem fognak és ebben az esetben ki vannak téve annak a tévedésnek, hogy a tankönyvi változat elavult, hiányos és pontatlan, ami az ismereteik pontatlanságát okozza, hiába tanulták meg jól.

Ebben az esetben az akit nagyon érdekel valami és később csak egyszerűen sokat foglalkozik vele, könnyen tudhat olyan új ismereteket egy tárgykörben, ami kiigazítja és akár nagyon más képben bemutatva egészíti ki a tananyagot. Így lehet, hogy valaki jobb tanuló volt, mint más, és akár intelligensebb is lehet általános értelemben, de a kevésbé jó tanuló az érdeklődéséből adódóan (+szorgalom és motiváció), később rengeteg aktuális ismeretet megismerve mégis jobban tud témaköröket. Ez az intelligencia általános jellegét mutatja az ismeret helyességétől függetlenül.

Nagyon más része az, hogy van aki intellektuális típus és többnyire intelligensebb is lesz másoknál (bár ez nem biztos), de az intellektuális típus még nem feltétlenül intelligens is, amire azért vannak példáink. Sőt még akik butábbak is két sör mellett már "mindent tudnak" és ezt is ismerjük. Ez azt mutatja, hogy valaki lehet intellektuális típus, vagy nagyon van véleménye valamiről, de az ismeretei még nem biztos, hogy mindenben helyesek és pontosak és ez a része inkább beállítottságról szól (és nem a helyes ismeretről).

Eleve még az intelligencián belül is vannak különféle képességek, nemhogy az embereknél általában véve is az adottságaink eltérőek. És még a szakma, a munkakör vagy élettapasztalat is rátesz ezekre. Van aki jó fizikából, más matematikából vagy kémiából, nem kell azt hinnünk, hogy például egy diploma után mindent jobban tudunk. Alapvetően úgysem az viszi előre a társadalmunkat, hogy "már tudjuk", hanem az, hogy "mi van még". Egy diploma többnyire jobb ismereteket jelent bizonyos területen, de van a Youtube-on olyan történelmi csatorna, ahol a tartalomgyártó a bullshit elavult bulvár történelmi sablonokat gyártja futószalagon (mert nem akart hozzá tanulni semmit, holott a publikációk száma milliós tétel és van mit olvasni).

A tapasztalat is könnyen jobb ismereteket tud hozni, ami a tantárgyi jellegű kérdéseknél komoly gyakorlati hiányosságot tud generálni és szakmák is van, hogy kikérik például helyi lakosok véleményét és tapasztalatait valamiről.

A motiváció és érdeklődés és szorgalom is hozzá tud járulni, hogy valaki sokkal jobban ismerjen valamit, mint az aki az iskolában például bőven jobban tanult annak idején, de ismereteit nem bővítette és nem használta a későbbiekben.

"nem mindig az okosabbnak van igaza"

Inkább nem mindig az intellektuálisabb vagy mennyiségileg többet megtanult típusnak, és nem mindig a magasabb végzettségűnek. És mindent úgysem tud egy adott illető, se mennyiségileg se az ismeretek helyességében.

Ebben nem igazán érteni, hogy hogyan értendő benne a "környezet":

"Pl ha leszidnak azért mert azt mondom hogy 2+2=4 akkor én mégis tudni fogom hogy nekem van igazam a környezetből."

Hogy kinek van igaza egy bizonyos dologgal kapcsolatban, azt csakis a fizikai valóság közvetlen érzékelése döntheti el végleges bizonyossággal.

Például ha azon vitatkozik valaki, hogy mennyi a "2+2", akkor ezt kísérletileg egyszerűen és gyorsan meg lehet állapítani tárgyak megszámolásával.

Ha ezután mégis vitás marad a dolog, akkor egy agresszorral van dolgunk - tehát el kell dönteni, hogy neutralizáljuk az illetőt, vagy ennek a lehetőségnek a hiányában elmenekülünk a támadása elől.