A nyelvtudomány mivel magyarázza, hogy egymástól távoli nyelvekben ugyanazok a szókapcsolatok fordulnak elő?
Nemrég olvastam egy magyar által írt angol szöveget, és volt benne egy szókapcsolat, amiről azt hittem, hogy csak hungarizmus. De aztán kiderült, hogy nem. És ilyet már sokszor tapasztaltam.
A németben (habár az egy közeli nyelv) rengeteg ilyen van. Nem csak szókapcsolatoknál, hanem összetett szavaknál is. Pl. résztvevő - Teilnehmer. A résztvevésnek semmi köze a részhez meg a vevéshez, mégis ugyanígy mondják németül.
Nem lehet, hogy olyan anglicizmus (vagy angolban is létező germanizmus, latinizmus, stb.) volt, ami rég beépült a magyarba? Szókapcsolatoknál inkább ez a valószínű.
A részvétel, résztvevő szerintem ilyen jelentésben nyelvújításkori, és egyébként is sok összetett szavunk német tükörfordításként született. Mellesleg a résztvevésnak nagyon is van köze köze a részhez meg a vevéshez, mivel részt veszel egy tevékenységben, csak a ragozás szokatlan. Vállalod, felveszed, átveszed a tevékenység egy részét, részt veszel benne (belőle).
Esetenként vannak persze kevésbé nyilvánvaló okok is, az emberi psziché szimbólumalkotó és absztrakciós funkciói miatt tényleg jellemző, hogy ugyanazokat a dolgokat ugyanolyan vagy nagyon hasonló kifejezésekkel öntötték szavakba akár egymástól elszigetelt kultúrák is. Olyan jellegzetes szókapcsolatoknál, amiket hungarizmusnak, anglicizmusnak neveznénk, ennek szerintem ritkábban van lényeges szerepe, bár a "részvétel" éppen lehetne ilyen is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!