A filozófusok/filozófiával foglakozok "általánosan és szükségszerűen", "tisztán és elkülönülten" beképzeltek. Igaz?

Én esztétikát hallgattam az egyetemen úgy 3 évig, ott is nagyrészt filozófiai műveket vettünk. Amit én a filozófiáról tudok (de persze lehet, hogy rosszul tudom, úgyhogy javítsatok ki, ha tévedek!) és megfoghatónak tűnik számomra az az, hogy a filozófusok a gondolkodás tudományát igyekeztek/igyekszenek megalapozni. Vagyis tudományos kereteket adni annak, hogy gondolkodunk valamiről. Ennek a tárgya, vagyis a gondolkodás tárgya pedig lehet akármi, az élet értelmétől kezdve a legtriviálisabb dolgokig. Vagyis a filozófia mint olyan, nem arra van, hogy megoldjon problémákat, hanem arra, hogy utat mutasson abban, hogy ezeket a problémákat honnan közelítsd meg. Meg arra is való, hogy a problémával kapcsolatban felmerült gondolataidat közölhesd.

Egy Mikes György idézet jutott erről eszembe egyébként. Angolul van, de megpróbálom lefordítani:

"The achievement of philosophy is to skate with breath-taking skill around problems and to find no solutions. We are no nearer to finding a convincing and generally accepted answer to the question 'what is the purpose of life' than we were half a dozen millenia ago."

,,A filozófia teljesítménye abban áll, hogy lélegzetelállító módon képes játszani a problémákkal minden eredmény nélkül. Semmivel sem vagyunk közelebb ma az élet értelmének megoldásához, mint 6000 évvel ezelőtt voltunk."

Igen késői válasz; reagálnék az előttem levő hozzászólásra - A filozófia valóban nem arra van, hogy KONKRÉTAN és KÖZVETLENÜL megoldjon problémákat, éppen ezért is nem való olyanoknak, akik kész megoldásokat akarnak adott területre. A filozófia gondolkodni tanít, aminek a fejlesztése régen nem volt gond és egy igazán fontos foglalkozásnak bizonyult, ma már úgy tűnik, hogy kiment a divatból, ezért is gondolkoznak olyan kevesen és akkor hogyan lehetne elvárni a többségtől, hogy megértse a filozófia lényegét, nem beszélve arról, hogy becsülje azt ? Ehhez gondolkozásra volna szükség, de azt már manapság nem tanítják és sajnos kevés az autodidakta.

Irányt adni az életnek amúgy sokkal mélyebb és komplexebb gondolkodási folyamat, mint azt sokan gondolják, ugyanis a jelenben az az elfogadott, hogy beleszületünk egy adott rendszerbe, amely ugyanabba a tölcsérbe présel mindenkit és mindenki adott sablon szerint kénytelen élni, mert senki nem törődik azzal, hogy igazán hogyan képzeli el az életútját vagy milyen koncepciót akar megvalósítani, minek fárasszad magad ezzel ? Járd ki az iskolát, válassz egy egyetemet, ülj be az autódba és menj el mindennap a monoton munkahelyedre, aztán majd csinálj gyereket és 40 évesen élvezd a grillpartikat és a jól megérdemelt sörödet a házad teraszán, tudva, hogy az életed csúcspontjára értél.

Ez az ambíció és jövőkép jellemző egy olyan társadalomra, amely nem tanul meg gondolkozni és a tagjai sem önállósodnak a társadalmi normáktól elszakadva, de ugyanakkor senki sem panaszkodik, mert soha nem is tudták, hogy más irányt is választhattak volna és amit nem tudsz, az nem fáj.

Az irányválasztás feladata az életben alapnak számított valamikor, de ma már feleslegesnek tűnik, mert úgyis a többség beéri a kevéssel. Akkor meg minek ?

A kérdezőnek válaszolva: nem. Számos filozófiatan hallgató egyáltalán nem kérkedik sem magával, sem a tudásával, ez nem az a terület. Akik igencsak nagyra vannak magukkal azok a " prestige " -esebb egyetemeken találhatóak és tudjuk, hogy melyek ezek.

A filozófiások azért tűnhetnek elkülönültnek és beképzeltnek kívülállók számára, mert másként viszonyulnak dolgokhoz, mint ahogyan a többség és ezt a legkönnyebb elkönyvelni " nagyképűségnek ", ha valaki nem érti a gondolkodásuk menetét. A gyerekek is bölcsködőnek nevezik azokat, akiket nem értenek, hát ugyanez figyelhető meg a későbbiekben is az embereknél, hogy ami érthetetlen vagy távoli számukra, azt rögtön negatívumként bélyegzik meg, mert nem akarnak saját tudatlanságukkal tükörbe nézni.