Egy gladiátor vagy egy római katona volt jobban képzett/erősebb akkoriban?

Katonák hátránya:

A katonaságban nem az volt a lényeg, hogy ki milyen ügyesen ugrálja körül az ellenséget, hanem hogy minden áron tartani kell az alakzatot. Az ókori csaták úgy néztek ki, hogy két alakzat egymásnak feszült, és előbb-utóbb az egyik összeomlott. Amelyik előbb összeomlott, az vesztett. A katonákat bátorságra és kitartásra kellett nevelni, hogy megtartsák az alakzatot.

Gladiátor hátránya:

A gladiátort kifejezetten párharcra képezték, viszont nem célszerű párharcra. A fegyvereik, felszerelésük nem volt célszerű. Voltak különböző osztályok, amiknek különböző felszerelésük volt, és különböző jelentésük. A gladiátor fegyvereknek/felszerelésnek fontosabb volt a szimbolikus jelentősége és a látványossága, mint a funkciója.

Előnyök:

Mindkettő normális esetben jól táplált, tapasztalt, megbecsült, jól felszerelt ember volt, ez alapján nem érdemes különbséget tenni.

Amennyire tudom, a fegyveres harc elvei viszonylag könnyen átültethetők egyik fegyver típusról a másikra, úgyhogy a gladiátorok hátránya kisebb. Nyilván egyéntől függ, de szerintem nagy átlagban egy gladiátor nyerne 1-1 elleni párharcban. Viszont 1000 légiós vs. 1000 gladiátor nyílt csatában a légiósok könnyedén elvernék a gladiátorokat.

Kiegészíteném az előző válaszolókat.

Az egymás elleni párharc mindig is jelen lehetett az emberiség történelmében, de a rómaiak a saját gladiátor előadásaikat az etruszkoktól vették, ahol vallási szertartás része volt az élethalálharc nézők előtt, speciális szabályokkal.

Nehéz ezt egyértelműen kijelenteni, mert a légiósok is a közelharc mesterei voltak, szerintem egyszerűen jobban voltak képezve és valóban a katonák a különböző harchelyzetekben együttesen harcoltak, egymást támogatva. Híres a görögök falanx formációja, ami sokáig megbonthatatlan volt, de csak szemből, ha sikerült őket oldalról, vagy hátba támadni, akkor már nem sokat ért, ezért is tudták a rómaiak legyőzni a görögöket, mert az ő formációik sokkal rugalmasabbak voltak, gyorsan alkalmazhatóbb volt a csata változó körülményeihez. A katonaság kisebb, nagyobb egységekbe volt szervezve, ahol fegyelmezetten és egymást támogatva, képzett parancsnokok vezényszavainak fegyelmezetten engedelmeskedve csapatként sokkal hatékonyabbak voltak, mint bármilyen kiváló egyéni harcos és az életkörülményeik is más követelményeket támasztottak, tudtak hosszasan menetelni, sokszor a lábukkal győzték le az ellenséget, vezéreik hadmozdulatai meghatározók voltak egy háborúban, otthon voltak a tábori életben és elviselték egy háború minden viszontagságát.

Természetesen a gladiátorok is harcoltak időnként csoportosan, de nem ezen volt a hangsúly, inkább a látvány dominált, meg az érdekesség. Két karddal, pajzzsal felszerelt küzdő nem volt túl érdekes, ilyenek ellen más fegyverzetű gladiátort állítottak, például szigonyost hálóval és szinte művészet volt összeállítani egy előadást, ahol valami módon az esélyek mégis kiegyenlítettek voltak a teljesen eltérő fegyverzet mellett is.

A kérdést a filmművészet sem tudja eldönteni, a Spartacus sorozatban a gladiátorok egyértelműen jobbak voltak párharcban a katonáknál, de a Róma című sorozatban volt rá példa, hogy egy fegyelemsértésért gladiátorharcra ítélt katona miszlikbe vágta az összes ellenfelét, megmentve a katonák becsületét.