Az ókori rómában milyen gyakori volt, hogy egy gladiátor viadal halállal végződött?

Amikor valamelyik legyőzte a másikat, akkor felnézett az aréna VIP-páhojára, és ha a legmagasabb rangú vendég hüvelyk ujját lefelé fordította, az bizony a vesztes halálát jelentette.

Mivel Cézár jelszava: Panem et circenses! = Cirkuszt, kenyeret!! (a népnek), és ezek a viadalok elterelték a nép figyelmét a saját nyomorúságukról, meg volt a napi szórakozásuk... bizony leginkább a gladiátor halálával végződött.

Csak azokat a rabszolgákat képezték ki gladiátorokká, akikben látták azt a képességet, hogy több alkalommal is talpon tud maradni, tehát megéri a kaja-befektetés!

Nagyon gyakori volt. Különben nem lettek volna viadalok.

Egyébként ha egy harcos jó volt, győzött. Továbbá bizonyára ismerős neked a mai viadaloknál a bunda. Ők is ismerték.

Sokkal ritkábban, mint ahogy azt a modern ember elképzelni.

Először is különbséget kell tenni a gladiátor harc és a "mészárlás" között. Mindkettőre volt igény. Utóbbi arról szólt, hogy beküldték a jól kiképzett és felszerelt gladiátorokat gyakorlatilag lemészárolni bűnözőket, halálra ítélteket vagy értéktelen rabszolgákat beöltöztetve barábároknak. Ilyenkor kicsi volt az esély az értékes gladiátorok sérülésére vagy halálára és a nép is megkapa a vért.

A "rendes" gladiátor harcok ritkán végződtek halállal. Az ok drámaian egyszerű: Egy gladiátor egy drága árucikk volt. Maga a minőségi rabszolga ára, több hónapos vagy éves kiképzés, etetés, felszerelés. Egy lanista nem engedhette meg magának, hogy gyakran veszítsen gladiátort, mert csődbe ment volna, mivel egy fellépési díj csak töredéke volt a gladiátor értékének. Erre töménytelen mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésre, feltártak törökországban gladiátor sírokat, ahol szinte minden csontvázon korábbi - begyógyult - sérülések nyomait találták. Ergo túléltek egy vagy több harcot. Továbbá több száz fennmaradt forrás említi az un. "sine missione" játékokat, azaz amikor nem kaphatott kegyelmet a vesztes fél. Ez egyértelműen jelzi, hogy ez egy különleges alkalom volt, ergo a "normális" menete a harcnak az volt, hogy a vesztes fél is túlélte a harcot. Illetve a sine missione harcok alkalmával a lanista kompenziációt kapott a veszteségéért. Végül pedig azt is tudjuk, hogy Augustus császár konkrétan betiltotta a sine missione mérkőzéseket, mivel kevés volt a gladiátor és minden "valamire való" városnak volt egy arénája. Ez ismét azt feltételezi, hogy amikor csak lehetett megkímélték a gladitárok életét.