Az igaz, hogy valaki mindig a rövidebbet fogja húzni a társadalomban, nem feltétlen saját hibájukból, hanem mert így működik a társadalom?

valóban a sikert nem lehet értelmezni sikertelenek nélkül, boldogokat boldogtalanok nélkül, de ez nem jelenti, hogy kizárólag társadalmi oka lehet annak, ha valaki sikertelen, boldogtalan, stb

ezt nullára csökkenteni jelen tudásunk szerint valószínűleg csak embertelen falansztermegoldásokkal lehetne, de a magukra valamit adó társadalmak többé-kevésbé próbálnak arra haladni, hogy minél kevésbé legyen rendszerszintű oka annak, ha valaki a rövidebbet húzza.

másrészt tényleg nagyon relatív, mitől sikeres vagy boldog valaki. egy sikeres üzletember vajon sikeres és boldog, mint magánember? még a viszonylag materialista nyugati átlagember szerint sem feltétlen. és akkor mit mondana erre egy buddhista szerzetes?

Egy jó társadalomban nincsenek olyan emberek, akik a társadalom hibájából érzik magukat nyomorultnak.

Ezzel együtt fokozatok mindenhol vannak.

" Viszont úgy értem, hogy sikertelenek, boldogtalanok, nyomorgók mindig lesznek ebből fakadóan. Mert a sikert sem lehetnek értelmezni a sikertelenek nélkül."

Mivel minden újszülött alapjában sikertelenként indul, aztán vagy sikeres lesz, vagy megmarad sikertelennek. Igy lehet értelmezni. És igy lehet az is egy cél a társadalmon belül, hogy minél kevesebb ember maradjon sikertelen. Egy ideális társadalomban pedig ez alapján létezhet, hogy csak sikeres emberek alakitják (meg ugye a még sikert el nem ért csecsemők, kisgyerekek, fiatalok).

"A gazdagságot sem a szegénység nélkül."Ugyanúgy, mint az előbb. Nem elképzelhetetlen, nem megvalósithatatlan elvben egy olyan társadalom, amelyben mindenkinek van valamennyi kis alapjövedelme, csak annyi, hogy ha jól osztja be, akkor nem szenved semmiben hiányt, ami létfontosságú. Tehát szegények nincsenek, ugyanakkor ez nem zárja ki egy gazdagabb réteg létét sem. Igazából pont valami ilyesmi társadalmi berendezkedés is a cél. A nyugati országokban a lehetőség ma már mindenki előtt ott áll, hogy ne legyen szegény, és ha elég rátermett, eszes, kitartó, akkor simán felküzdheti magát a gazdagabb rétegbe.

Persze, ehhez egy kis extrát sem árt produkálni, az nem elegendő, hogy reggel 8-tól 4-ig elvégzi az elvárható minimumot.

"Egy jó társadalomban nincsenek olyan emberek, akik a társadalom hibájából érzik magukat nyomorultnak."

Mármint jogosan.

Mert mindig lesznek emberek, akik inkább okolnak külső behatásokat, minthogy ők változzanak.

És ez nagyon sokakra a mai, nem tökéletes társadalmakban is igaz.

Rengetegen panaszkodnak és hivatkoznak sanyarú sorsukra, pedig tehetnének ellene, csak ahhoz ki kéne mozdulni a komfortzónájukból.

Van egy szúk réteg, akinek tényleg nincs kiútja a xarabb helyzetből, de ez azért nem igaz általánosan.

Ha az emberek sokfélék, akkor a helyzetük is sokféle. Éppen ezért az egyéni sikertelenségérzet nem kiküszöbölhető. Azonban ez nem is lehet cél (kivéve a falansztert). Egy jó társadalom vezető rétegének célja az aránytalanságok minimalizálása és nem eltüntetése. És mi a minimum? Ez nem megmondható. Talán az az állapot, mikor kimondhatjuk: 1. Nincs olyan ember, aki a társadalom hibájából nem tudja többre vinni. Mivel a tökéletesség nem létezése a társadalomra is érvényes, ezért hozzá kell tennünk, egyes rövidebb időszakokat kivéve. 2. Éppen ezért a társadalom vezetése azzal lesz elfoglalva, hogy az egyént meggyőzze arról, jobb sorsot önmagának a megfelelő aktivitással szerezhet. Mert "ingyen-kenyér" csak annak jár (annak viszont jár!), aki önhibáján kívül került abba a helyzetbe. És addig jár, míg nincs "önhiba".

Röviden szólva a társadalom is folyamatosan tanul, néha hibázik, néha lusta, néha galád, néha csodálatra méltó, mint az egyén, csak más szinten. És igyekszik azt a hullámzást minimalizálni mind amplitúdóban, mind időtartamban. Amíg ez a cél, addig nincs baj. A züllés akkor kezdődik, ha nem ez a társadalom (és nem minden ember) célja.

A mai társadalom - bár nem tökéletes - szerencsére megteremti annak a lehetőségét, hogy valaki sokféle képessége alapján tudjon kitűnni benne.

Például ott van Stevie Wonder, aki vakként a társadalom peremén kellett volna, hogy éljen a definíció szerint. Vagy Stephen Hawking.

A középkorban igen rosszul járt, aki férfiként nem volt ügyes a harcban, vagy fizikailag elég erős. Szintén, ha nőként nem tudott szülni.

Ma már sokkal tágabbak a lehetőségek, akarattal és megfelelő célokkal sokra lehet vinni.

Inkább egyfajta tanult tehetetlenséget látok: sok ember eldönti, hogy "ez a világ nem neki való, rossz korba született", és már huszonévesen feladja.

20 évesen meghal, de csak 75 évesen temetik el.

"Igen, ez így természetes. Nem mindenki tud azonosulni az épp aktuális értékrendekkel, prioritásokkal."

Nem, ez így kurvára nem természetes.

Ha nem tudsz azonosulni az aktuális értékrenddel, akkor baromi sikeres lehetsz úgy is, ha azoknak a hozzád hasonló embereknek segítesz, akik szintén nem tudnak.

"Van aki annyira másnak lett teremtve, annyira más értékrendszere van, hogy csak magát sokszorosan becsapva, magának folyamatosan hazudva tudna elégedett és boldog lenni."

Te teremted meg saját magadat, újra és újra.

A boldogság ezért választás és munka kérdése.

Nem kell becsapnod magadat azért, hogy boldog legyél; de keresned kell, hogy mi az, ami azzá tesz.

"Nem mindenkinek van gyomra ehhez a rohanáshoz, versengéshez, profit és hozzáadott érték termeléshez. Mert tulajdonképpen mi ebben a korban ezért élünk, termelő egységek vagyunk, akik a jó munkáért cserébe kapnak egy kis jutalom falatot"

Ez MINDIG így volt. Semmilyen társadalomban nem járt alanyi jogon semmi.

Hozzáadott értéket mindenki elvár, különben milyen alapon adjanak hozzá mások értéket azért, hogy téged ellássanak?

A kulcs azon van, hogy megtaláld azt, hogy mi az az érték, amit szívesen adsz a társadalomnak. Vagy csak egyes embereknek belőle.

"Meg kapunk két nap szabadnapot, hogy a teljesítményünk és mentális állapotunk optimalizálva legyen a munkához."

Legyél vállalkozó, és máris te osztod be az idődet. Én is utáltam ezt, ezért döntöttem így.

"mi már születésünktől fogva a rohanásra, termelésre, versenyeztetésre lettünk predesztinálva."

Senki nincs predesztinálva semmire, csak sokan nem tesznek azért, hogy megváltoztassák azt a jövőt, amit a környezetük teremtett nekik.