A Századfordulón miért volt olyan furcsa a társadalom, kultúra? Mi okozta ezt az ellentmondáshalmazt?

A kb. 1880-tól 1914-ig, az első világháború kitöréséig tartó időszakról beszélek.

Ezen időszak egyszerre tűnik 19. századinak, és 20. századinak.

A nőktől továbbra is elvárták a hosszú szoknyák és a fűzők viselését, meg a férjnek való engedelmességet, de mellette egyre több lakásban lett áram és különféle házimunkát segítő gép, pl. korai porszívók, elektromos fűtőeszközök, rezsók, még vibrátorok is, ez azzal járt, hogy sok nő elbocsájtotta a cselédjét és önálló háziasszony lett. Voltak korabeli női jogokért küzdő szüfrazsett-tűntetések, de egy csomó nő elítélte ezeket és utcalányokkal meg koldusnőkkel azonosította, pedig őértük is tűntettek.

Megjelentek az első autók, távvezetékek, általános lett az utcai villanyvilágítás, sőt a középosztály és afeletti házakban is egyre elterjedtebb lett a villany, de mellette az orvostudomány mindenféle kontárok által kevert kenceficére alapozódott, sok orvos öltönyben, kalapban ment be a beteghez, és undorodott attól, hogy hozzáérjen.

Hatalmas tudományos előrelépések, fejlődések történetek minden területen, megismerték a Galaxist, a radioaktivitást, a váltóáramot, a rádióhullámokat, az egyre összetettebb szerves vegyületeket, az evolúciót, a korai elektroncsöveket, de mellette hatalmas divatja volt a "tudományos rasszizmusnak", légbőlkapva olyan elméletekben való hitnek, hogy a fehér ember a legfejlettebb és a néger, indián stb. közelebb áll a majmokhoz.

A politikusok illedelmes, tanult, jól öltözött, művelt emberek voltak, de mellette ezerrel nyomatták a gyarmatosítás, a fegyverkezés, az extrém nacionalizmus tanait, sok közülük direktben az Első Világháborúhoz vezetett.

Párizs, London, New York, Budapest, Berlin csodálatos városok voltak, a művészet és a tudomány álombéli fellegvárai, amikben úgy tűnt, bármi lehetséges, az emberi tudásnak és felemelkedésnek többé semmilyen ódivatú dolog nem szab határt, a művészet annyira avantgarde és szex-pozitív volt, hogy hasonló sem jelent meg, az 1960-as évek végéig. De mindezt csak a városi gazdagok élvezhették, az átlag munkások, vidéki parasztok nem igazán éltek jobban, mint 100 évvel azelőtt a 18. és 19. század fordulóján.

Szinte évente jelentek meg új stílusirányzatok a művészetben, impresszionizmus, szimbolizmus, posztrealizmus, kb. követhetetlen, de a legtöbb művész mégis elégedetlen volt a korral és cinikusan állt hozzá, gondoljunk Baudelaire-re a franciáknál, vagy Ady-ra nálunk.

Ezzel szemben az I. világháború utáni 1920-as évek, már teljesen "modernnek" tűnik, a mi világunk egy logikus elődjének. Gengszterek, flapperek, jazz, kommunizmus, fasizmus stb. más mint a "Belle Époque" álombélinek tűnő világa.