A mai modern mi liberális nők megnehezítik a férfiaknak a pártalálást, családalapítást?

Azért a férfiakat sem kell félteni, és nem kéne minden sz@rt a nőkre kenni. Sok férfi nem is akar igazán elköteleződni, vállalni az ezzel járó nehézségeket. Sokan csak azért mennek bele a gyerekvállalásba mert a nő akarja, de a lelkük mélyén nem is akarják igazán.

Úgyhogy mielőtt a nőket ekézzük, nézzünk már szét a férfiak háza táján is.

A nézetrendszer ezt nem igazán befolyásolja. Korábban voltak törvények (vagy még annál is erősebb szokások), amelyek a férfinak többletjogot adtak. Így például az apák eldöntötték, mi történjék. Azonban ez akkor is a felvilágosultság függvénye volt.

Ma sokkal inkább a jólét habzsolásából eredő individualizmus a döntő. Ez egyaránt megvan férfinál és nőnél. A párkapcsolatot alapvetően most is az intelligencia dönti el, illetve az egyedi szemléletmód (ami nem ideológiai természetű). A kérdésben szereplő "modern" és "liberális" nem összekapcsolható, független tulajdonságok. És a modern csak az előbbi értelemben befolyásoló, egyébként nem. De kevés rálátással sokan szeretnék azt hinni, van ilyesminek szerepe.

A fene tudja. A liberális értékrend alapvetően az egyén személyes szabadságáról, a törvény előtti egyenlőségről szól. Ilyen megközelítésben a szabadság azt jelenti, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz (nyilván leszámítva jogos, törvény által előírt kötelességeket). Egy liberális nő politikai liberalizmusaként mondjuk pártolhatja a nemektől független, általános, titkos választójogot. Gondolhatja azt, hogy az államnak csak a legszükségesebb mértékig szabad szabályoznia az oktatást, a művészeteket, a szexuális tevékenységet – akár az önként vállalt prostitúciót –, a drogfogyasztást – az alkoholtól, dohányzástól a könnyű drogokig –, a szerencsjátékot stb… Lehet ő nem él ezekkel, de fontosnak tartja, hogy aki akar, az élhessen vele. Meg persze bele lehetne menni a politikai, gazdasági liberalizmus mély vizébe, de itt nem hiszem, hogy ez lenne a lényeges.

Személyes oldalról egy liberális nő azt szeretné, hogy ugyanannyi munkáért ugyanakkora fizetést és elismerést kapjon, mint egy férfi, ugyanarra az állásra, pozícióra, társadalmi szerepre ugyanakkor esélye legyen, mint egy férfinek. Ugyanolyan esélyekkel és feltételekkel tudjon bármiféle karriert befutni, ha akar. Hogy ne kelljen gyereket vállalnia, ha nem akar, vagy ne kelljen férjhez mennie, ha nem akar, elválhasson, ha akar.

De ettől még ő ember is, meg nő is. Igénye lehet a párkapcsolatra, igénye lehet a családalapításra, gyerekvállalásra. Csak annyi, hogy ezekre ne külső erők, elvárások kényszerítsék, hanem ezt saját elhatározásból, saját vállalásként tehesse meg. Akkor vállalja a párkapcsolatot, mikor ő akarja, azzal, akivel ő akarja, akkor házasodjon meg – vagy ne –, mikor azt párjával eldöntik, és ebben a döntésben pont akkora súllyal essen latba az ő elképzelése erről, mint a párjáé. A gyerekvállalás is közös elhatározásból történjen, és nem valamiféle a társadalmi nyomás miatt.

De az az igazság, hogy ezek a liberális értékek lassan kezdenek beépülni a konzervatív világképbe, értékrendbe is. Lehet, hogy még vannak páran, akik szerint a nőnek a konyhában a helye, az asszonynak hallgass a neve, meg a nő életcéljának a gyereknevelésnek kell lennie, de ezt amúgy konzervatívabb férfiak és nők sem gondolják már így.

Amúgy egy liberális értékrendű lánnyal még majdnem könnyebb ismerkedni, valószínű a párkapcsolatban a másik féllel szemben is toleránsabb, megengedőbb tud lenn, egy konzervatívabb szellemű nőnek lehet, hogy vannak egyéb extra elvárásai is.

~ ~ ~

> De a férfiaknál biológiai szempontból erősebb a utódnemzési késztetés.

Az utódnemzési késztetés nem, maximum a szexre van nagyobb késztetés. Azért a nőknél egy bizonyos kor felett erősen elkezd ketyegni a biológiai óra, egy 35-40 éves nő nem igazán tudja halogatni a gyerekvállalást még egy évtizedig. A férfiakban kevésbé ketyeg ez a biológiai óra, egy férfi akár 70 éves korában is tud utódot nemzeni.

> Ugyanakkor a férfiakra a párkeresés, és úgy amúgy a párkapcsolatban is, aktívabb szerep hárul.

Régen ennél még inkább aktívabb szerep hárult. Egy nőtől nem volt megszokott, hogy kezdeményez, sőt a társadalom – fogalmazzunk finoman – rosszallóan is nézett arra, aki igen. Ha visszamegyünk pár évszázadot, akkor a férfi akár egy, sőt több évig is udvarolhatott, mire eljött az esküvő, és lehet – persze kultúra, meg társadalmi réteg válogatja – addig szóba sem jöhetett bármiféle szexuális, testi kapcsolat. (Más kultúrában és/vagy társadalmi rétegben meg a házasság gazdasági szövetség volt, sokszor a szülők döntöttek arról, hogy ki lesz a férjed, feleséged, ha tetszett ez neked, ha nem.)

@Barnabas333 #4:

> Az biztos, hogy nem tett jót a nőknek ez a nagy egyenjogúság meg az internet.

Hát mondjuk az bizonyos szempontból a férfiaknak sem tett jót. Vannak ennek persze pozitívumai is, de árnyoldala is bőven.

> Ismerek szép nőket akik 40-50évesen is egyedül élnek, mert szerintük miden férfi szemét vagy csak jobb a karrier meg kutya.

És ez részük liberális, a másik részük konzervatív. Meg mellette ott vannak a 30 feletti férfiak, akik még mindig a mamahotelben laknak. De ismerek olyan 50 éves férfit, aki egy hosszú házasság után túl van a váláson, viszont 50 éves korára nem tanulta meg, hogy kellene egy inget kivasalni, vagy elindítani a mosógépen egy mosást…

De biztos, hogy ez annyira baj? Nem tudjuk hagyni ezeket a 40-50 éves egyedülálló nőket békén hagyni a karrierjükkel, meg a kutyájukkal? Jó, nyilván demográfiai okok miatt ez nem annyira jó, de emberileg nem tudjuk hagyni őket, hogy maguk válasszák meg a sorsukat?

> Az tény, hogy 100nőböl 95 ugyanazt a 3-4 jóképű férfit vadássza az interneten.

Hát ha valaki az interneten keres társat, már rég megette a fene.

> a férfiak is jobban akarnának családot, ha nem csak az első 2-3évben a gyerekig lenne rendszeres szex.

Azt is gondolom, hogy ha egy párkapcsolatban nincs annyi szellemi, lelki közösség, együvé tartozás, hogy akár egy aszexuális kapcsolatban is szeresse a két fél egymást, képesek legyenek szexuális aktus nélkül is egymás társai lenni, akkor megint megette a fene az egészet. Persze a szex jó is, meg valahol félúton van a szükséglet és a vágy között, jogos az ember igénye erre, de ha ezen meg szét egy párkapcsolat, akkor szétment volna más okból is.

"De a férfiaknál biológiai szempontból erősebb a utódnemzési késztetés."

Ezzel nem értek egyet.

"Mikor volt könnyebb családot alapítani? Ma vagy más korokban?"

Természetesen régebben könnyebb volt, hisz nem volt lehetősége úgy dönteni valakinek, főleg egy nőnek, hogy egyedül élje le az életét. Nem tudom mennyire akarsz vissza menni az időben, de nagyon sokáig először a szüleikhez, majd a férjükhöz tartoztak és nem rendelkezhettek a saját sorsuk felett. Napjainkra a társadalomban megszünt ez a kényszerítő erő, hogy mindenkinek házasodnia kell és utódokat nemzeni, így értelemszerűen nehezebb párt is találni. Régen ez nem is a szerelemről és a boldogságról szólt, hanem elősorban üzletkötés volt a házasság családok között, amit gazdasági és társadalmi érdekek vezettek. Ez a romantikus felfogás csak a 19. században vált széleskörűen elterjedté.

És szerintem jobb ez így. Én nem akarnék valakivel együtt lenni csak azért, mert rávisz a kényszer. Úgy akarok párt találni és megállapodni valakivel, hogy mind a kettőnknek lehetősége van nemet mondani könnyedén.

Az egyenjogúságnak ára van.

Ezt a férfiak jobban érzik, mivel nekik régebben több joguk volt.

De most már a nők is érzik, mivel olyan dolgokat is kell(ene) vállalniuk, amit régebben ráhagytak a férfiakra.

Ezért akar sok nő olyan egyenjogúságot, ahol azért őneki több joga van.