Milyen életfilozófia tud éltetni egy intelligens embert?
Tegyük fel, hogy átlag feletti az intelligenciám. Nem sokkal, mondjuk ilyen 130-140 körüli, ha IQ-ban kell kifejezni. Nem konkrét képességben nyilvánul meg, tehát nem vagyok például kiváló programozó, hanem inkább a nagy összefüggések átlátásában.
Úgy érzem, minél több mindent látok át, annál inkább lelki vákuumba kerülök. Modern, józan emberként nem tudok hinni semmiféle istenben, sem abban, hogy az ember egy különleges lény lenne, vagy abban, hogy teremtve lenne és ennek valamiféle rendeltetése lenne. Tudom, hogy az az igazság, hogy az élet csak egy jelenség, az evolúció esetleges, az intelligencia egy ponton túl inkább hátrányt jelent, mint előnyt, és úgy néz ki, csökkenőben is van. A földi evolúció egyébként mintha kifejezetten az intelligencia ellen hatna. Az egyszerűbb, igénytelenebb inkább marad fenn, mint az intelligens, mint ahogy a gyomnövény is sikeresebb evolúciós szempontból, mint a legszebb tulipán.
Az ember túlfejlődött, megbontja a természet viszonylagos egyensúlyát, nem találja helyét abban a világban, ami jóval vadabb és egyszerűbb életformák számára kedvező. Nincs semmi felsőbb erő, ami szabályozna minket, totál egyedül vagyunk. És engem ez végtelenül nyomaszt. És nem hiszem, hogy bárki vagy bármi meg tudna győzni az ellenkezőjéről, ti. arról, hogy létezik kozmikus terv, vagy kozmikus gondviselő, hiszen pontosan tudjuk, hogy miféle mechanizmusok hozták létre az ezekben való hitet az emberben. Tudjuk, hogy ez is csak egy evolúciós funkció, hogy higgyünk valamiben, és a teremtés koronájának tartsuk magunkat, mint ahogy a kisgyerek is mindig a saját anyját hiszi a legszebbnek. És ha már kisgyerek: a gyerekek világnézete olyan kezdetben, hogy mindent a maguk viszonylatából néznek, magukból vezetnek le. A pók, ami mérges, biztos nekem akar rosszat, ha anyu sír, az miattam van, a jóisten figyel engem. Ez a gyermeki látásmód, ami a természeti népeknél kollektíve is megvan, és abban fejeződik ki, hogy a természeti jelenségeket emberi szempontból magyarázzák és azt hiszik, hogy a világon mindent ok-okozatiság hat át, amire az embernek befolyása lehet áldozatokkal. Jóval későbbi érettségi szintet feltételez annak belátása, hogy nem rólunk szól a világ.
Kicsit elkanyarodtam. Szóval, mint írtam, nem igazán tudok ezzel a világszemlélettel mit kezdeni. Gyerekkorom óta arra vágytam, hogy kiderítsem az igazságot mindenről, de azt nem vettem számításba, hogy nem droid vagyok, és emberileg nem fogom elbírni az igazságot, ami az, hogy senkit nem érdeklek, senki nem figyel rám, nincs gondviselés, nincs célja, értelme, rendeltetése a világnak, viszont mellette az élet tele van szenvedéssel. Ezt a bolygót nem "ránk szabták". A világ túl kegyetlen és értelmetlen hely egy olyan érzékeny és fejlett intelligenciájú lénynek, mint amilyenné az ember vált.
Szóval a kérdésem: van bármi racionális ok, ami az ellen szól, hogy öngyilkos legyek? Önfeledt nem tudok lenni, mert ahhoz már túl sok illúziómat vesztettem el. Az örökkévalóságot el tudom képzelni, de nincs örökkévalóság, az pedig embertelen, hogy úgy kelljen élnie az embernek, hogy tudja, hogy meg fog halni, és semmi nem lesz belőle utána, és az élete se ért nagyjából semmit. Minek végigcsinálni? Ha úgy tetszik, a buddhizmus ihlette a kérdésem. Buddha is azt mondja, hogy nincs lélek, nem lesz, ami tovább él, és nincs az egész létezésnek semmi értelme. Akkor minek tegyük ki magunkat neki?
válasza:"van bármi racionális ok, ami az ellen szól, hogy öngyilkos legyek?"
Nem ahhoz kell racionális ok, hogy ne legyél öngyilkos, hanem pont fordítva.
8: Nem, szerintem nincs így. Sőt, úgy gondolom, aki intelligens, annak sokkal nehezebb ilyen szempontból. Lásd pl:
9: Köszi, már hívtam őket párszor, de nagyon vegyes a tapasztalatom velük. Sajnos igazából gyorstalpalón végzett amatőrök vannak benne, gyakran kifejezetten türelmetlenek és értetlenek. Sajnos nincs normálisan pénzelve.
10. Nem az én kérdésem. Lehet, hogy igazad van, mindenesetre pongyolán fogalmaztam az "átlag IQ"-val, ez tény, de az intelligenciacsökkenés mindenesetre megfigyelt jelenség:
Pszichológushoz meg járok, de őszintén szólva nem látom sok hasznát. Kezdem elveszteni a pszichoterápiában általában a bizalmamat.
válasza:Mindenekelőtt, az intelligencia egy képesség, és kevés köze van a tudáshoz. Például az intelligenciaára való önhivatkozás gyakorisága és a tudásmennyiség között fordított arányosság van. Arról nem is beszélve, hogy nem egzakt mérés. Többféle módszer létezik eltérő képességekre, és ugyanarra az emberre nézve nagyon eltérő eredmények is ki tudnak jönni.
Nagyon sok mindenről van lehetőség olvasni az internet korában. Viszont a lehetőség fejlődése és a szemét mennyisége egyenesen arányos (egyesek szerint exponenciálisan, hajlok rá ezt elhinni), ugyanakkor a szelekciós képesség nem fejlődik. Ebből viszont az következik egyre több a szemétben hívők száma.
A nagy népszaporulat „beszédes” volta attól tartok torzult, mire a fülbe ért, mire információvá dolgozta fel az agy. Az említett összefüggés ugyanis az emberre (minden emberre!) jellemző az egész világon, és ennek pontosan ismert természetes oka van. Lehet azonban rasszista értelmezést is adni neki, csak az téves.
A „kifinomultabb dolgokat jóval nehezebb életben tartani,” egy értelmezhetetlen hamis állítás. A jelentése valójában az, hogy a kifinomultabb (részletgazdagabb, árnyaltabb) dolgokra nagyobb tudású emberek képesek, és ezekből kevesebb van.
Az öngyilkosság egyetlen oka az, hogy az egyén nem érti a környezetét, hatásai rendre meglepik, nem tud mit kezdeni velük, ezért retteg. Még az sem biztos, hogy ennek az érzésnek a tudatában van. Az agy viszont evolúciósan úgy van berendezve, hogy a rettegést életveszélyesnek minősíti, próbálja feloldani, és ha ez sikertelen, nem dolgozik tovább, mert tudja, ezzel elkerüli a rettegést. Sajnálatos viszont, hogy ettől a hordozó ember életfunkciói is leállnak, azaz az agy pont arra sarkall, amit elkerülni igyekszik. Ez a típusú depresszió nem a túlzott átlátásól, hanem az át nem látástól van. A sokféle dolog megismerésére irányuló igény nem azonos azok megértésének tényével, sőt.
A #7-ben leírtak világosan mutatják ezt, meg azt is, mi az alapja a depressziónak. A mindent elolvasni igény az olvasottakból alig megérteni valamit ténnyel szembesülve hozza ezt, hiszen ez hatalmas ellentmondás, ami ezen a szinten nem feloldható.
A bölcs (nem magas IQ-jú, hanem bölcs) ember tudja, legfontosabb saját határinkat ismerni. Nem megyünk oda, ahonnan nem tudunk visszatérni, hanem előbb megismerjük azt a világot, megtanuljuk kezelését, utána tudhatunk visszatérni. Nem olvasunk olyasmit, amit nem fogunk megérteni, hanem apránként haladva kipróbáljuk értelmünket, és ami nem megy, annak megértése érdekében csiszoljuk. Aztán lépünk tovább. A tapasztalat azt mutatja, a határait ismerő ember kiegyensúlyozott és boldog. Ez tehát egy jó közbülső cél a távlati elérése szempontjából. Hagyd az IQ-t, az nem boldogít (és főleg semmit nem jelent a világnak). Helyette tanulj, értelmezz, ha kell kérdezz, és folyamatosan vizsgáld képességeid, ismereteid határát. Csinálj sok olyant, amiben sikered lehet, ez megerősít. Különben a pszichológusod sem tud segíteni.
Légy szíves, magyarázd el nekem, hogy mennyiben értelmezem félre/nem látom át a linkelt cikkek értelmét. Például azt, hogy a magas intelligenciával gyakrabban jár együtt a szorongás, neurózis, érzelmi instabilitás.
"A „kifinomultabb dolgokat jóval nehezebb életben tartani,” egy értelmezhetetlen hamis állítás."
Próbáltam érzékeltetni a gyomnövényes példával. A természet az egyszerűbb dolgokat szereti. Minél fejlettebb, túltenyésztettebb, kifinomultabb valami, annál sérülékenyebb. Mi például, az evolúció csúcsán álló emlősállatok aligha fogjuk túlélni a medveállatkát vagy a patkányt vagy a csótányt. Sokkal érzékenyebbek vagyunk nálunk, ami az erősségünk, de a gyengeségünk is egyben.
válasza:Én csak azt nem értem, ha mindenben elhiszed az evolúció érvényességét, akkor hogyan "fejlődhetett túl" az ember?
Egyébként bármilyen életfilozófia alkalmas erre, a lényeg, hogy az illetőt személy szerint megnyugtassa, hogy érvényes világképpel rendelkezik.
Azt nem gondolom, hogy a materializmus elfogadása és az intelligencia közé egyenlőségjelet lehet tenni. Nyilván a bigott vallásosság sem a megoldás, de túl sok minden túlmutat az anyagelvűségen, hogy azt végső igazságként el lehessen fogadni (legfeljebb csak elfogult, szemellenzős módon).
Szóval válaszolva a kérdésedre: szerintem biztosan nem az az egyetemes és érvényes igazság, amit most annak hiszel.
És akkor rögtön oda kanyarodtunk, mi az értelmes élet célja a Földön: megtalálni a válaszokat a kérdésekre, megtalálni a célt a saját létezésében.
Kinek-kinek mi az.
Te nem tartasz engem olyan intelligensnek, mint amit én állítok magamról. Én pedig arról nem tudom elhinni, hogy intelligensebb nálam, aki olyat leír, hogy "az értelmes élet célja". Semmilyen életnek nincs "célja", se értelmesnek, se értelmetlennek, bármit is jelentsenek ezek. Ez egy zsidó-keresztény eredetű felfogás, hogy az életnek "értelme" meg célja van, hogy az emberi történet tart A pontból B pontba, és a cél az üdvtörténet beteljesedése. Keleti vallásokban pl. szó sincs erről. Az evolúcióban meg végképp nincs szó róla.
"Nyilván a bigott vallásosság sem a megoldás, de túl sok minden túlmutat az anyagelvűségen, hogy azt végső igazságként el lehessen fogadni (legfeljebb csak elfogult, szemellenzős módon)."
Na, ezekre lennék kíváncsi, hogy mik ezek. Mi mutat túl a materializmuson?
válasza:"Semmilyen életnek nincs "célja", se értelmesnek, se értelmetlennek, bármit is jelentsenek ezek."
Azt vallasz, amit csak szeretnél, mint ahogy én is. Nem gondolom, hogy az ilyesmi bárminek is a fokmérője legyen.
Vedd észre, hogy minden mást te magyarázol már bele a válaszomba. Semmilyen beteljesedésről és üdvtörténetről nem írtam.
"Mi mutat túl a materializmuson?"
Egyre több tapasztalat és tudományos eredmény.
Minden intelligens ember maga utánanéz annak, ami őt érdekli, így Te is ezt fogod tenni. ;)
válasza:Ez a videó foglalja össze azt, amiről én beszélek: https://www.youtube.com/watch?v=o7A0S7UbXyY
A közepe táján elhangzik az, hogy miért hisznek az emberek istenekben meg összeesküvés-elméletekben: az emberi agy nem bír megbirkózni a világ összetettségével és lélektelenségével. Minden tudományos jel arra mutat, hogy a világ teljesen lélektelen, és hogy az ilyen dolgokba vetett hitnek pusztán a túlélésünk szempontjából van funkciója. Jól esne, ha valóban lenne szellem, tervezés, akarat a világ történései mögött, de nyilvánvalóan nincs, csak egyszerűen érzékeny az idegrendszerünk, fejlettek a kognitív képességeink és ezért keressük az értelmet mindenben. A végső válasz az, hogy a világ tele van értelmetlen szenvedéssel, és a világ közönyös. Minek éljünk akkor benne?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!