Miért hazudik a tudomány arról, hogy létezik azonnali távolbahatás? Miért mondják hogy fénysebességnél gyorsabban nem lehet információt cserélni?

Vagy pedig, ha még mindig nem lenne érthető:

repül ez a két részecske egymás mellett, egy irányban a nagy semmiben. Egyszer csak az úton közbelép Hacker Hugó, aki el akarja lopni az információt. Természetesen a részecskéket nem teszi tönkre, csak megméri. Vagy nem méri meg.

KIDERÜL-E valamilyen módon az út végén ez? Van-e valamilyen módszer ennek a kiderítésére, KIZÁRÓLAG ennek a kettő részecskének a vizsgálatával?

"OTT VAN előtted a KETTŐ részecske. Ki tudod mérni, hogy össze van-e (volt-e) fonódva?"

Hogy össze van-e, azt nem, mert amint kimérném, már nincs. Hogy össze volt-e, azt igen, de ennek bizonyításához az összefonódott párján is mérést kell végezni, amely mérési eredményről max fénysebességgel kapok hírt. Azt, hogy az én mérésem előtt 1 másodperccel össze volt-e még fonódva, és az én mérésem omlasztotta össze a rendszert, vagy már másfél órája nem voltak összefonódva, mert a másik oldalon elvégeztek egy mérést, szintén nem lehet megmondani - kivéve ha megkérdezem a másik oldalt, max fénysebességű kommunikációval.

Remélem, ez már releváns válaszra sikerült :)

Kérdező nem érted.

Van két kvantumrészecske, ha az egyik B, a másik feltétlen A.

Ezt az észlelés pillanatában válik valósággá, de azt hogy melyik lessz a mi oldalunkon azt nem tudjuk befolyásolni.

Így csak teljesen felesleges két mérést végeznének, a világegyetem két oldalán.

A részecskék olyan különleges tulajdonsággal bírnak, hogy amíg nem észleljük őket, a valószínűsithető helyetük összesében egyszerre léteznek.

Ezért létezik az a jelenség, hogy az egyeként küldött részecskék egy idő után interferenciás mintákat mutatnak.

Amit leírsz nem azonnali komunikáció, hanem a valószínűségből létrejön a valóság.

Ez egyidős a relativitás elmélettel, egyidős azzal hogy nincs gyorsabb dolog a fénysebességnél.

"Van-e valamilyen módszer ennek a kiderítésére, KIZÁRÓLAG ennek a kettő részecskének a vizsgálatával?"

Hát, sajnos nincs.

A kétrés-kísérletben is csak azért tud "lebukni" a mérés és az összeomlás, mert ott a nagy statisztikai szórásképet figyeled, nem pedig részecskénként próbálsz infót kiszedni.

Amikor egyetlen részekepárra koncentrál a vizsgálatod, esélytelen látnod "frissen", hogy volt-e egyáltalán összefonódás, spinváltás, bármi.

Csak a kiindulási helytől kapott plusz (c-nél lassabban jövő) infó birtokában tudod megállapítani utólag.

Régebben filozofálgattam azon, hogy magát a kétrés-kísérletet nem lehetne-e felhasználni ilyen FTL infóküldésre, űgy, hogy a fénynyalábot én itt meg-megméregetem, mire a másik végen, tőlem akár fényévekre a kétrés mögötti falon össze-összeomlik az interferenciakép, és akkor azzal "morzézni" lehet.

Logikusnak tűnik, hogy ez így működhetne, de sajnos ez sem megy.

Hogy miért nem, majd úgyis kifejti valaki, aki a témához nálam jobb magyarázatképesen szakértőbb.

Mojjo, még mindig nem érted:

EGYMÁS MELLETT repül a két részecske.

Így indítjuk.

Csak azt az egyet szeretnénk kideríteni, hogy még össze vannak-e fonódva.

SEMMI MÁS nem érdekes.

"morzézni"

NA VÉGRE sikerült megérteni!

Ezt kérdeztem végig.

Tehát akkor azt mondod, hogy 5 millió, páronként összefont részecskével sincsen semmiféle módszer - akár statisztika - hogy egy-egy BÁRMEKKORA csomagról megmondjuk, hogy fennáll-e még az összefonódás?

Nem, nem értetted meg.

Ugyanis most ez egy olyan rendszer, ahol az ÖSSZES részecske ott van veled. Nem fényévekre, hanem pontosan egymás mellett száguldanak. Azt méred meg, amelyiket akarod, és akár azonnal.

Így szól a kérdésem. Te válaszodban meg valami egészen más van.