Az emberekre miért jellemző annyira a tudás-fösvénység és tudás-pökhendiség?

Nekem pont nem ilyen tapasztalataim vannak. Az egyetemen folyamatosan visszatérő téma, hogy hogyan tudjuk a leghető legtöbb emberhez eljuttatni a kutatási eredményeinket és hogyan lehetne a társadalom számára minél hasznosabb munkát végezni. A csoporttársaimnak is a héten másoltam le épp egy 260 oldalas könyvet, hogy ne keljen egyesével megvenniük 50 euróért. Napi szinten küldjük körbe a különböző cikkeket, hogy a többiek megspórolják azt az 5-10 percet, amit a kereséssel töltenének az interneten stb.

Lehet csak én élek tudás-kommunista buborékban (lol), de azért érdemes lenne megvizsgálni azt az alaptézist, mert nem feltétlen igaz.

"Előnyben lehetnék azokkal szemben, akik nem tudják megvenni a szakirodalmat és felkészülni az órákra."

Fogalmazzunk úgy: jelent neked hátrányt, ha a többiek is meg tudják tanulni?

Akkor te kisebb eséllyel végzel?

Gyanítom, hogy nem.

Természetesen a munkaerőpiacon senkit se fognak érdekelni az évközi eredményeink, de azért itt még számítanak valamennyire. Pl az egyik oktató puhatolózott egyszer egy előadásom után, hogy akarok-e vele dolgozni, míg egy csoporttársamat, aki konkrétan őt kereste meg, átküldte máshoz. Ösztöndíjaknál, gyakorlati helyeknél és különböző egyetemi pozícióknál is előny azért, ha legjobbak között vagy.

Nem akarom túltolni a dolog jelentősségét, csak azt mondom, hogy valamelyest számít, hogy a többiekhez képest hogyan teljesítesz.