Hogyan hatott a népvándorlás kora a Római Birodalom sorsára? Milyen szerepe volt ebben a hunoknak és gótoknak?

Részlegesen rosszul. Valójában a Római birodalom ekkor már két önálló részbirodalom volt, hanyatlása belső okok miatt következett be, tehát mindenképpen megszűnt volna. A népvándorlás okozta zűrzavar ezt csak fokozta de nem kiváltotta.

A hunok 25 évvel a névleges bukás előtt megvívták a rómaiakkal a népek csatájának nevezett csatát, ahol valójában mindkét fél saját dicsőségét és pozícióját kívánta erősíteni. Attila megsarcolni és nem elfoglalni akarta az akkori területeket, elsősorban a mai Franciaországot. Komoly pénzügyi nehézségei miatt indított hadjáratot, nem hódítási célból. Összegezve, a birodalom életére túl nagy hatással nem voltak.

Gazdaságilag évszázadok óta recesszióban volt a birodalom, aminek az volt az oka, hogy eléggé a rabszolgatartásra épült, a rabszolgakereskedelem viszont lehanyatlott, amikor a birodalom elérte a terjeszkedésének maximális lehetőségeit. A birodalom nyugati részein a kereskedelem is egyre inkább visszaszorult, a városiasodás folyamata lelassult, sőt, a 3-4. században elindult az a folyamat, hogy az emberek vidékre költöztek, a nagyvárosok elnéptelenedtek. A kereskedelem visszaszorulásával a provinciák közti kapcsolatok lazultak, egy-egy provincia vagy régió bezárkózott, önellátásra igyekezett berendezkedni (a birodalom keleti felében nem volt annyira súlyos a helyzet, ott továbbra is virágzott a kereskedelem, a nagy metropoliszok is a gazdaság hajtóerejét képezték). A hanyatló gazdaság hanyatló pénzügyeket eredményezett, a pénz értéke folyamatosan romlott, ami azért volt baj, mert a haderőt nem tudták fenntartani, ami a védelem szempontjából kulcsfontosságú volt. Emellett időről időre járványok tizedelték meg a népet, ami az adóalany csökkenését eredményezte (az első ilyen súlyos hullám Marcus Aurelius uralkodása alatt kitört pestisjárvány volt).

Emellett nagy baj volt az is, hogy időnként egy-egy provincia kormányzója császárnak kiáltotta ki magát, illetve a hadsereg is rendre önállósodott és a saját katonai parancsnokát tekintette császárnak. Igazából azt lehet mondani, hogy a Római Birodalom története legalább annyira a polgárháborúk története, mint a rómaiak és a barábárok harcának sorozatai... Ha nem lettek volna külső ellenfelek, a birodalom a szakadárok elleni harcaival is éppen eléggé el lett volna foglalva.

A barbárok támadásai erre a helyzetre tettek egy nagy lapáttal. A germánok (és keleten a perzsák) miatt a hadsereget folyamatosan fenn kellett tartani, de ugye a gazdasági ereje a birodalomnak erre egyre kevésbé volt képes. A germánok ráadásul folyamatosan betörtek a birodalomba (főleg Germániát és Pannoniát érintette ez), az érintett területek lakossága elmenekült, az ottani gazdaság lehanyatlott, a városok elnéptelenedtek stb., ami a kedvezőtlen folyamatokat erősítette. Ezért a 4. században elkezdett elterjedni az a gyakorlat, hogy a császárok egy-egy germán népet beengedtek a birodalom területére, hagyták, hogy letelepedjenek, és az újabb germán betörések ellen nekik kellett megvédeni a birodalmat. Ezzel megindult egyrészt a hagyományos római hadsereg gyors hanyatlása, másrészt a római hadsereg barbarizálódása is. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy közben elterjedt a keresztény vallás (a germánok köreiben is), viszont megjelent az ariánus eretnekség, amit a katolikus egyház tűzzel-vassal irtott (ami folyamatos belső feszültséget jelentett), ráadásul a germánok többsége is az ariánus kereszténységet vette fel, ha felvette. Egyébként nem csak nyugatra telepítettek germánokat, hanem a birodalom keleti felében is. A 370-es években Thracia provinciába telepítették a gótokat, viszont ezzel együtt elkezdték keményen adóztatni is őket, mire a gótok fellázadtak (érdekes módon a helyi "eredeti" alattvalók tömegei is csatlakoztak hozzájuk, mert a vázolt problémák miatt a birodalomban óriási adóterheket róttak az emberekre). Ez a sereg magával a császárral csapott össze 378-ban, és a császár katasztrofális vereséget szenvedett, maga is holtan maradt a csatatéren. Sokan igazából innen számolják a Római Birodalom végét, mert ettől fogva a Római Birodalom már csak árnyéka volt önmagának.

406-ban a vandálok, és két másik germán nép áttörte a Rajna-vonalát, és benyomult Galliába, ahonnan Hispániába, majd Africába mentek. Tulajdonképpen ettől fogva ezek a területek kiestek Itália ellenőrzése alól, a germánok özönlöttek be, a központi császári hatalom pedig nem tudott velük mit kezdeni, bár névleg mindenki elismerte, hogy a császár alattvalója, és különféle germán főemberek mindenféle hangzatos római címeket kaptak a rómaiaktól, mintha a Római Birodalom katonai parancsnokai stb. lennének.

Körülbelül ebben az állapotában érte a Római Birodlamat a hunok támadása, ami végzetes is lehetett volna hosszútávon, azonban azt tudni kell, hogy a Hun Birodalom egy "tipikus" nomád, steppei állam volt, azaz az uralmuk alá vontak rengeteg más népet (köztük germánokat), de amikor Attila meghalt, mindenki felmondta a hunoknak az engedelmességet, és a hun birodalom semmivé foszlott, maga a hun nép is felmorzsolódott. A hunok azért jelentettek veszélyt, mert sok népet egyesítettek, akik korábban a rómaiakkal külön-külön háborúztak, illetve egymással is... 451-ben Catalaunumnál a római sereg többsége gyakorlatilag a birodalomban élő germánokból állt, a hun sereg többsége pedig a hun hatalom alá vont germánokból.

Attila halála után a hun birodalom megszűnt, de a nyugati római állam sem tudott fennmaradni egy idő múlva már névleg sem.