Evolúciós szempontból miért/hogy alakult ki, hogy az ember folyton szexelni akar?

#4: "Sokan ezt úgy vélik, hogy az emberi szexualitás nem ösztönjellegű, hanem tanult viselkedés."

Hát, ez minden komolyabban komplex és ivarosan szaporodó lényre igaz lesz, a táras lényeknél. Pl. a kutyáknál is ha a kankölyök a szocializálódás időszakában nem kap megfelelő ingereket (fajtársakkal nemi jellegű játékok kimaradnak), akkor a nemi ösztön kifejeződése egyrészt fojtódhat, másrészt ha marad is elég, akkor rém ügyetlen lesz a kis kanunk. Ill. ez jól megfigyelhető más háziállataink esetén is.

Ha egy kutya/farkas a falkában alacsony rangon áll, akkor előfordulhat, hogy időben egyszerűen nem juthat szuka közelébe, ami egyenesen a nemi érést is korlátozza, és akár teljes körű szexuális gátlást is eredményezhet....stbstb.

Kedves hollófernyiges!

Írod(#2): "Stabilizálja a párkapcsolatot. A gyerek felnevelés sokáig tart és szükség van hozzá az apjára is és valamivel rá kell venni, hogy hajlandó legyen besegíteni."

Hát, talán ez az egy megjegyzés született eddig arra, ami a miért-re is igyekszik választ adni.

Tök logikus, és jónak tűnik, de...

Egyrészt több olyan komplexebb és ivarosan szaporodó lény van, ahol a párkapcsolat stabil, és az apa is rendkívül sokat vállal a gyerek-/fiókanevelésből (alkalmi szex nélkül is). Nehéz lenne azt biztosra venni, hogy itt az apa idővel kiszédelegne a párkapcsolatból, ha az utódnevelés hosszabb lenne, mivel itt jórészt amúgy is "behuzalozott" ösztönökről van szó, így nem hinném, hogy az evolúció számára bármilyen problémát okozna a gyereknevelés akármilyen hosszához való alkalmazkodás kidolgozása, ha az az anyánál is sikerül.

Írod(#2): "Stabilizálja a párkapcsolatot. A gyerek felnevelés sokáig tart és szükség van hozzá az apjára is és valamivel rá kell venni, hogy hajlandó legyen besegíteni."

Ja... és azt se hinném, hogy a hűség az apa és a Homo sapiens esetében olyan remekül működött volna. A stabil párkapcsolat igénye szerintem a fajunkban viszonylag modern társadalmi jelenség, és az is, hogy az apa olyannyira odafigyelne a gyereke sorsára. Ez inkább tanult társadalmi "ösztön".