Evolúciós szempontból miért/hogy alakult ki, hogy az ember folyton szexelni akar?

Marha régen túl vagyunk azon a fejlődési szakaszon, ahol az évszakokhoz kötött párzási ciklusoknak fontos szerepe volt.

Ezért ez a bioritmus lassan kihalt.

"Szexualitáson azon tevékenységeket értjük, amelyek az állatvilágban az utódok létrehozása, a faj fenntartása érdekében fejtenek ki az egyes állatok. A szexualitás ösztön. Ez azt jelenti, hogy a külső és belső feltételek fennállása esetén az egyed automatikusan a génjeiben kódolt szexuális viselkedést fogja tanúsítani. Ez a szabály a főemlősöknél már megtörik, azaz a párzási időszak az év bizonyos szakaszára korlátozódik, az embernél, pedig teljesen meg is szűnik. Az ember bizonyos belső biológiai, hormonális feltételek fennállása estén mindenkor képes párosodni. Sokan ezt úgy vélik, hogy az emberi szexualitás nem ösztönjellegű, hanem tanult viselkedés."

[link]

Mi van a bonobókkal? :)

Nézzetek utána, a google annyi találatot fog adni, hogy biztosra veszem, lesz válasz(féleség!) a kérdésre is... :DD

dellfil

5-ös:

Van 2 puska, egyik megvan szex nélkül is, másik meg dugós...

Kedves @Kérdező!

Itt elhangzott, hogy minél többször durr bele... na, az annál jobb szaporodáshoz vezet. Hááát, ez nem nem annyira kézenfekvő, mert az ember igen kevés utódot nevelt fel már az ősember korban is, és nem nevelt volna fel kevesebbet akkor se, ha csak az év egy bizonyos időszakában lett volna termékeny a nő. Ha az utóbbi módon szaporodnánk most is, az is bőven elégséges lenne ahhoz, hogy ugyanolyan számban elárasszuk emberekkel a Földet, mint amennyire ez mára sikeredett.

Pl. Mária Terézia 16 gyermeknek adott életet (10 érte meg a felnőtt kort). Vagyis kb. a 20 éves termékeny időszaka alatt gyakorlatilag folyamatosan terhes volt, és ennél kevesebb gyereke akkor se lett volna, ha mondjuk csak évente "tüzelt" volna. :)

Nyilvánvaló tehát, hogy az ember esetén nem sok jelentősége van a túlélés szempontjából annak, hogy az ember mindig kapható a szexre.

Az sem egyértelmű, hogy az evolúció csak a túlélésről szól. Az evolúció töménytelen mennyiségű olyan tulajdonságot gyárt le, aminek gyakorlatilag semmi jelentősége a túlélés szempontjából, hanem csak egyszerűen valami kialakult és terjed, még akkor is, ha az enyhén káros (már a populáció szempontjából, de ritkán egyedek akár bele is halhatnak az ilyesmibe). Ami mellesleg szvsz. egyik kérdőjele lehetne az önző gén elméletnek, vagy legalábbis a kizárólagos irányadó voltát teszi ez (is) kétségessé.

Az sem egyértelmű, hogy csak néhány nagyon kevés fajra mondják, hogy bármikor készek a szaporodásra, hiszen ilyenkor azt gondoljuk, hogy a faj mind a két nemére ez igaz lesz, pedig a szex az más dolog! Pl. azért azt mindenki tudja, hogy a kutyák esetén a kanoknál nincs olyan "tüzelési" időszak, mint a szukáknál, tehát a hím mindig készen áll a szexre, pont úgy, mint az ember. Vagyis valójában ebből a szempontból csak "feleannyira" vagyunk "furcsák", mint amennyire azt szoktuk gondolni.

Szóval, szerintem azért tudunk szexelni mindig (kisebb megszakításokkal), mert ez egyszerűen együtt járt azzal az időszakkal, amikor elkezdett az értelmünk nyiladozni, és észrevettük, hogy nem csak a szerelmeskedés, de maga az udvarlás, de a meghódított megtartása is egy remek játék, és a szerelem érzete pedig tök jó dolog. Persze folyamatban kell gondolkodni. Minél jobbnak éreztük ezeket a dolgokat, azok hatósugara egyre jobban bővült az életünkben. Vagyis a szexmániánknak az égvilágon semmiféle előnye vagy hátránya nincs (biológiai és szaporodási értelemben), hanem egyszerűen csak kialakult a szépérzék növekedő erejével együtt.

Persze valamiképpen itt is meg kellett jelennie egy nem szükségszerű evolúciós előnynek. Ha feltételezzük, hogy kezdetekben folyamatosan kezdtük egyre jobban észrevenni a párkapcsolatokban rejlő remek fizikai és szellemi játék erejét, akkor már egyre kevésbé lett elég az számunkra, hogy a párunk hirtelen elkezd "tüzelni", és pusztán csak kielégülünk egy aktus alkalmával. Már fogjuk tudni, hogy a hordában kik azok az ellenkező neműek, akik kissé érdekesebb körítéssel tudnak szolgálni, így azok társaságát is keressük jobban, és így azok tudnak jobban is szaporodni, legyen bármennyire is fizikailag és kémiailag is vonzó arra a rövid időre az az egyed, amelyik csak alkalmilag "tüzel".

Szvsz. ilyen egyszerű...

Persze ehhez az kell, hogy az elődeinkben már jóval korábban kialakuljon pl. a szépérzék is, mint ahogy azt ma gondoljuk, és szerintem ezt támasztja alá az is, hogy pl. a bonobó majom-lányok az egyetlenek az állatvilágban, akik kissé már hasonlóan az emberhez, gömbölydedebb mellekkel rendelkeznek, és amely gömbölyűségnek szerintem az égvilágon semmilyen más szerepe nincs, mint az, hogy a fizikai vonzerőt növelje a szépség kifejeződésével. A bonobók nagyon intelligens lények, és majdnem emberszerűen szeretnek szeretkezni is, és udvarlásnál ők is visznek ajándékot sokszor...stbstb. Szóval szerintem már bennük is működik halvány nyomokban az a szépérzék, ami bennünk is, és ami a saját emberi testformánkat is alakította (szexuális szelekció) gyakorlatilag minden jellegű tényleges haszon nélkül, már a túlélést szempontjából. Sőt! Ilyen szempontból több szépségjegyünk inkább csak hátrányos (pl. a női mellek is).