Egy szakma tényleg el tudja tölteni az embert boldogsággal, vagy mindenki csak azt mondja amit mondani kell, hogy megfeleljen a normáknak?
Én nem tudom elképzelni azt, hogy lehet boldog valaki aki az élet javát egy bizonyos helyen kell eltöltse egy bizonyos dolgot csinálva egész nap.
Ez a társadalmi szervezettséget, rendet tekintve elengedhetetlenül fontos, hogy így legyen és mindenki ezt csinálja.
De a társadalom szereplőit egyenként tekintve kíváncsi lennék mennyien boldogok, elégedettek ezzel a sorssal, melyben szabadnak csak akkor érezheted magad ha bemeséled azt, hogy szabad vagy.
Azt nem mondom, hpgy nem dolgozom, dogozom és átlag felett kereseke valamivel. Végzettséget igénylő szellemi munka amelyet még élveztem is olykor az első években de aztán ahogy, várható volt túl rutinszerű lett és már csak a pénzért csinálom. Ha váltanék valami másra az ismét több év tanulás és alacsony jövedelem melletti tengődéssel járna szóval kelepcében vagyok avagy mókuskerékben.
Lusta nem vagyok csak tudom, hogy ez nem tesz boldoggá. Amikor még élvezetesebbnek találtam is tudtam, hogy nem tesz boldoggá mert munka nem tehet boldoggá. Egy család, egy szerelem, egy gyerek talán de ahhoz túl sokat kell dolgoznod, hogy ezeket igazán meg tudd élni meg folyamatosan fáradt vagy.
Én itt a boldogságról beszélek nem holmi átmeneti sikerélményről vagy esetleg büszekségről amit az eredményeid miatt érzel.
A boldogság az egy magasabb rendű valami, szerinted a munka nem képes azt megadni.
Tehát láma vagy váltani.
Ez a te problémád, nem a miénk.
Szokásos kismagyar picsogás, semmi több.
Az meg egy vicc, ha azt hiszed a családhoz, szerelemhez, gyerekhez halálra kell dolgoznod magadat.
Te itt a saját sikertelenségedet akarod kivetíteni a nőkre, és beállítani őket általános golddiggernek.
Sületlenség...Ez is ugyan olyan kihívás mint a jó munka megtalálása.
Ez csak egy bűnbakkeresés, semmi több.
"munka nem tehet boldoggá"
Ez csak simán nem igaz.
A boldogság pedig soha nem egy állandó dolog!
Olyan nem létezik!
A boldogság mindig egy rövid dolog.
Aztán újból tenned kell valamit, hogy boldog legyél.
Jó példa a dopamin függőség amiben élünk.
A reward rendszerünket folyamatosan percenként elárasztjuk valamivel. Akár csak az, hogy kinyitod a telefont és megnézed a híreket, érdekességeket, cicás videókat stb.
Folyamatos dopapin ingergazdag környezetben vagyunk, emiatt az apró örömök alulreprezentálódnak.
Ugye mekkora élmény egy jót enni egy éhezés után? Na ez kb ilyen.
Helyre kell tenni az ingerküszöbeinket és megtanulni értékelni ami van, az apró örömökkel együtt. Ez a boldogság.
Ehhez pedig nem kell semmi érték! Aki önmagától nem találja ezt meg, az hiába várja mástól.
Természetesen egy általános elégedettséghez kellenek bizony eredmények.
Ugyanakkor a realitást a helyén kell kezelni.
Ez az írás és rajz óriási hatással volt rám. Kérlek nézzetek rá.
Miért nem boldog a mi generációnk?
(Egyébként a link 100%-ban megválaszolja a kérdést a karrierrel és a "fulfilling" jobbal kapcsolatban)
Ezzel kapcsolatban igazán érdekes gondolat, ahogy a Világháborúban edződött nagyszüleink nevelték a Baby Boomereket, akik minket Y generációsokat, majd Z generációs kölyköket.
Mi ebben a jövőtlenséget hirdető klímapánikban és gazdasági összeomlástól rettegésben hogyan neveljük majd a srácainkat?
29
Hát ez az. Semmi nem motiválja az embert igazán, tudva, hogy elődeink mindent elcse..tek most meg mi annak isszuk a levét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!