Egy szakma tényleg el tudja tölteni az embert boldogsággal, vagy mindenki csak azt mondja amit mondani kell, hogy megfeleljen a normáknak?
Én nem tudom elképzelni azt, hogy lehet boldog valaki aki az élet javát egy bizonyos helyen kell eltöltse egy bizonyos dolgot csinálva egész nap.
Ez a társadalmi szervezettséget, rendet tekintve elengedhetetlenül fontos, hogy így legyen és mindenki ezt csinálja.
De a társadalom szereplőit egyenként tekintve kíváncsi lennék mennyien boldogok, elégedettek ezzel a sorssal, melyben szabadnak csak akkor érezheted magad ha bemeséled azt, hogy szabad vagy.
Egy orvos vagy tanár nem dolgozna annyi pénzért, amit kap, ha nem szeretné azt, amit csinál.
Biztos neked is van valami, amit szeretnél csinálni, és amiből meg tudnál élni. Például egy együttesben zenélni, és bejárni a világot.
Nem konkrétan szakma, hanem egy tevékenység. Ha az az illető szakmája és/vagy munkája, akkor igen.
Sajnos nem általános helyzet, de azért van sok ilyen, szóval igen, adhat örömöt.
Nekem a szenvedélyem a szakmám is egyben. Természettudományos kutatás (alkalmazott tudomány, amely embereket gyógyíthat a közeljövőben) és műszaki problémák megoldása kötetlen munkaidőben. A kollégáimmal jóbarátok vagyunk, és megengedett a szabad kávészünet. Sőt még az sörözhetünk is munkaidőben, mert az eredmény a lényeg és legyenek jó ötleteink a brainstorming alatt.
Néha otthon is ezeken a problémákon agyalok, persze nehéz ha nem jönnek az áttörések... ilyenkor extrémsportolunk vagy elvonolunk valami teljesen más foglalatosságba.
...és még ezért fizetnek is :I
"mindenki csak azt mondja amit mondani kell, hogy megfeleljen a normáknak?"
Ööö, milyen normáknak? :O
Én még nem sok alkalmazottat láttam, aki szereti a munkáját...én is gyűlöltem, amíg az voltam.
Amióta vállalkozó vagyok, imádom, amit csinálok. Sokszor még éjszaka, álmomban is a tennivalókon agyalok :)
9 és a többiek akiknek összejött az élet.
Minden ember nem vállalkozhat, mert akkor nem lesz aki a vállalkozóknak dolgozzon és megbukik minden.
Max az emberek 5% élhet jók és élvezetesen, hozzátéve a többiek hátán és verejtékén, lelki kínlódása által.
Ha el is érném azt, hogy a szűk szerencsés csoporthoz tartozzam, akkor sem lennék nyugodt, tudva, hogy én pusztán szerencsés voltam, attól még sokan szívnak. De hát az embernek nem kell ugye más problémáival foglalkoznia, csak a sajátjával.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!