Miért és hogyan alakult ki a bűn fogalma?

Nekem egy gondolatom van ezzel kapcsolatban.

Ahhoz - ha már a lopás volt a példa - hogy a kereskedelem hatékonyan működjön, vagy egyáltalán, biztosítékok kellenek. Biztosíték arra, hogy amíg eljutok az árummal a piacra, nem lopják el, vagy ha mégis, akkor a tolvaj megbűnhődik.

Ha nincs büntetés, akkor az állandó lopások miatt a kereskedelem megbénul.

Lehet, hogy a bűn, mint fogalom később alakult ki, viszont arra azért már korán rájöttek, ha a közösség bármely tagját megkárosítják, akkor már egészen kicsi szerveződési szinteken sem lesz megoldott a falu élelemellátása, mert csak Gazsi termelt búzát, és Gazsi búzáját elcsenték.

Összegezve, én nem gondolom, hogy irracionális lenne ez az egész. Egészen logikusnak tűnik, hogyan lett ebből az egyszerű közösségi védelmi mechanizmusból, egy ilyen komplex fogalom, aminek az erkölcsi színezetét valószínűleg a vallás adta meg.

Már a fejlett hierarchikus csoportban élő állatoknál is vannak olyan viselkedési szabályok, amik megszegése büntetéssel jár. Például először az alfa hím eszik a prédából, a többiek nem eshetnek neki addig, stb. De a fejlett empatikus, szociális érzékünk is arra sarkall, hogy segítsük egymást és ne ártsunk egymásnak (legalább csoporton belül). Aki nem így tesz, azt megtépázzák.

A bűn tuképpen a domináns vezetők (vagy többség) által felállított, általánosan elfogadott szabályrendszer megsértése. Egy másik kérdésnél szóba is került, hogy két ilyen fő szabályrendszer van, a jog és az erkölcs, mindkettő megszegése "bűn".

Ott van még a bűntudat, szégyen, és hasonló fogalmak. Ez már nehezebb kérdés, de ezek is kb. a szociális érzékünkből származnak, a csoport érdekének való alárendeltségből, empatikus készségből. Az egyre erősödő emberi kultúra hatására ez fejlődött tovább mélyen belénk ivódó személyiségjegyekké, viselkedésformává, személyes (és kollektív) világképpé. (Persze ezek a világképek különbözhetnek csoportonként, kultúránként.) Ehhez nagyban hozzájárult az agyunk rendkívüli alkalmazkodóképessége, rugalmassága, hogy kisgyerekkorban hozzá tud idomulni a megtanult szabályokhoz, olyan mélyen, ahogy más állatoknál inkább csak az ösztönök és reflexek működnek.

Hasonló téma pl. a testi szemérem is. Először mi volt: asszony villogtatta a tagjait, férfiak meg köröztek körülötte. Az asszony emberének ez nem tetszett, egyedül akart játszani az asszonnyal (újabb régről megmaradt ösztön), ezért elkezdte ronggyal betekerni az asszony egyes testtájait, hogy inkább hasonlítson egy sétáló zsákra. Ennek nyilvános levétele büntetéssel járt, kb. "bűn" volt. Ez általánossá vált és lassan beleivódott a személyiségekbe, a kezdeti bűntudat szégyenérzetté fejlődött, amit minden generáció már kisgyerekkorban megtanul. (Ez most inkább egy női példa volt, de több hasonló létezik.)

Ezeknek az alapja főleg az, hogy társas lények vagyunk, falkában élünk, és az ehhez kapcsolódó ösztönök. Előfordul, hogy ezek az ösztönök (vagy az ezekhez kapcsolódó agyi funkciók) valakinél sérültek, fejletlen vagy inkább teljesen hiányzik az empatikus és szociális érzéke. Rájuk mondják pl., hogy szociopata vagy antiszociális személyiségzavaros, és ők értelmezik nehezen a bűn fogalmát, nem éreznek bűntudatot, és nem is igazán értik.

Ahogy a #3-as is írja a bűn és tulajdon már az előtt jelen volt, hogy egyáltalán lemásztak volna eleink a fáról. Próbálja csak elcsenni egy csimpáz egy másik elemózsiáját amelyik erősebb nála - igencsak odakoppintanak az orrára.

A bűn mint fogalom az általános társadalmi normák, szokásjogoktól történő eltérés (lopás, más tulajdonának rongálása, károkozás, gyilkosság, erőszak stb.). S megint más a szocializációs bűn (házasságtörés), s más a vallási megközelítés.