A szláv nyelvek többsége miért hasonlít masszívan?

Én beszélek szláv nelvet, és azt tudom mondani, hog az állításaid a felszínes megfigyelésen alapulnak.

Tehát maga a kérdésfelvetés hamis, így igazából válaszolni sem lehet rá, legfeljebb adni alád a lovat.

P.S.: az olyan nyelvek valóban hasonlítanak, amik egy ideig összevontan léteztek, például cseh és szlovák, valamint szerb és horvát. De ha az oroszt a lengyellel egyformának vagy akár csupán hasonlónak véled, akkor el vagy tévedve. Már bocs!

A középkorban a szlávok szétvándorlása után kialakultak a nyugati szláv, keleti szláv és délszláv népek. A nyelv azonban nagyon sokáig közös maradt, a nyugati szláv, keleti szláv és délszláv inkább dialektusok voltak, mint külön nyelvek. Úgy emlékszem, "csak" 1200 körül váltak ezek szét, és innentől kezdve beszélhetünk külön nyugati, keleti, délszláv nyelvekről, addig egy "össz-szláv" nyelv dialektusai voltak ezek. Később megindult ennek a három nagy csoportnak a további szétválása is külön nyelvekké, pl. az orosz, a fehérorosz és az ukrán kb. Mátyás király uralkodása idején vált szét.

Ha megnézed a többi rokon nyelvet, akkor a nyelvi szétválás folyamata sokkal korábban történt. Az újlatin nyelvek a 9-10. században váltak szét egymástól véglegesen, a germán nyelvek 1-2 századdal korábban. Egyébként az angol nyelv Shakespeare idején még eléggé hasonlított a némethez, igazából az angol nyelvet elég erőteljes kelta és latin hatás érte, ezért "eltart" a fejlődése a többi germán nyelvhez képest, mert a holland, svéd, német azért felismerhetően rokonok. Egyébként a skandináv nyelvek is nagyon későn váltak szét egymástól (kb. 1200 körül), így a svéd, dán, norvég (és izlandi, meg egyéb kis szigeteken lévő viking nyelvek) eléggé hasonlítanak egymásra.

A magyar és a finn nyelv egyébként 5000 éve vált szét, ez nagyságrendekkel több, mint az eddig felsorolt nyelvrokonságok bármelyike. Sokan csodálkoznak, hogy ha a szláv nyelvek hasonlítanak egymásra, a magyar és a finn miért nem? De ha valaki tudja az időbeli távolságokat, inkább azon csodálkozna, ha ennyi idő múltán hasonlítanak egymásra. A perzsa nyelv sem hasonlít az angolra vagy a görögre, pedig ezek hárman is eredetileg egy tőről fakadnak...

Én beszélek németül, angolul, kicsit hollandul és oroszul.

És nagyon-nagyon erősen átjön a germán nyelvek történelmi rokonsága.

A kiejtés eltérései?

Nos, igen, ott vannak erős különbségek.

De én annyira nem érzem a nagy eltérést a germán és a szláv nyelvek variabilitása közt.

Számomra speciel egyértelműen hallható e különbség az orosz és az ukrán közt is.

A szlovák és cseh nyelv közt nem nagyon hallom az eltérést, mint ahogy a szerb és horvát közt sem, de ezen párosok számomra teljesen máshogy hangzanak, mint mondjuk a lengyel, bolgár stb.

Szerintem téged az zavar be, hogy a magyar hangsúlyozásilag és hangzásilag kicsit kevésbé tér el a nyugat európai nyelvektől, mint a szláv nyelvektől.

Vagy környezetedben kevesebb kapcsolatban vagy szláv, mint germán nyelvekkel.

"egy francia egyáltalán nem hasonlít az olaszhoz a spanyolhoz,románhoz"

Nem hát. A francia pont annyira germán nyelv is, mint latin.

De ha elsőre megkülönbözteted a portugált a spanyoltól, jövök egy sörrel.

"A francia pont annyira germán nyelv is, mint latin."

Azt azért jó lenne leszögezni, hogy nem attól rokon két nyelv, hogy a hangzásuk hasonlít, vagy a szókészletükben hasonlóságok (közös szavak) vannak. A nyelvrokonságnak más követelményei vannak, elsősorban a közös grammatikai jegyek határozzák meg, ilyen szempontból a francia egyértelműen latin nyelv, az angol pedig germán nyelv, attól függetlenül, hogy az angol szókincs nagyobbik része latin eredetű... A magyar is finnugor nyelv, annak ellenére, hogy a szókincsének csak elenyésző töredéke finnugor eredetű szó, illetve a hangzása is teljesen más. Nem csoda, hiszen ez a két dolog (hangzás, szókincs) minden nyelvben változik a nyelv saját törvényszerűségei, illetve más nyelvekkel való kapcsolatok szerint. A magyar attól nem lesz török nyelv, hogy tele van török szóval, attól viszont finnugor nyelv, hogy -k a többesszám jele (mint a hanti és manysi nyelvekben), és teljesen mindegy a szó eredete, a -k többes szám jelét rakjuk hozzá. Az oroszlánok szó tehát a toldalékolása miatt magyar (és finnugor), nem számít, hogy maga a szó török eredetű. Ugyanígy van ez az asszonyok (aláni), hózentrógerek (német), pendriveok(angol) stb. szavakkal is. Attól a magyar nem lesz a némettel, angollal stb. rokon, hogy egy csomó német-angol jövevényszó van benne.

#6:

Ez igaz, viszont azért a francia szókincsre ma már szinte közelebb jár a germán, mint a latin nyelvekhez.

Persze ennek is megvan a történelmi oka.

Erőteljes behatással volt rá a kelta, breton befolyás.

"Ettől még a francia vitán felül latin nyelv."

Jól van, tudom, hogy besorolásilag hova tartozik, de a jelen téma a hangzás és beszélt nyelvi hasonlóság. Ott meg legalább annyira germán, mint latin.