A modern, kapitalista társadalomban miért promoválják ennyire a pszichopata jellemvonásokat?
Miért teljesen okés pszichopatának lenni, ha emellett sikereket, magas jövedelmet, népszerűséget tudsz felmutatni?
A kapitalista rendszerben miért nincsenek egy szinten emlegetve az ebben a rendszerben boldoguláshoz szükséges jellemvonások az alapvető emberi jellemvonásokkal, erényekkel?
Az erények egyre inkább háttérbe szorulnak és az fiatal generációkból már hiányoznak olyan tulajdonságok amelyek megvoltak idősebb generációkban. Például a gátlástalanság, az egoizmus, érzéketlenség ezek manapság egyre gyakoribbak és látszólag senkit nem zavar, hogy a társadalom egyszerűen erkölcsileg leromlik.
válasza:Amiről írtatok, az a vadkapitalizmus.
Ez is működik - de nagyon könnyen tönkreteheti a világot.
Az állam, illetve a világközösség feladata az, hogy szükség esetén korlátozza a vadkapitalizmust: úgy, hogy magasabb szempontokat is figyelembe vesz.
Például azt, hogy maradjon egyben a Föld.
A kapitalizmus ezt nem tudja figyelembe venni, ha nincs benne profit.
Márpedig rövid távon sokszor nincs.
Más kérdés, hogy mennyire hatékony az állam vagy főleg a világközösség (mert egy állam már sokszor kevés ide, egy globális kapitalizmushoz) - és az is kérdés, hogy vajon milyen szándékok vezérlik.
De sajnos más szereplő jelenleg nem létezik erre a feladatra, esetleg a csillagközi közösség.
De annak egyelőre nem vagyunk tagja.
válasza:Amúgy az erkölcsi nevelés igenis fontos lenne.
DE akkor profi módon kellene csinálni, és nem erkölcsnek álcázott keresztény hittérítést művelni, ahogy ma megy.
Igenis azt az erkölcsöt kellene tanítani, ami a közösség és a világ megóvását segíti elő.
A keresztény erkölcs alapjában nem ilyen.
12
Az erkölcs az nem valami megfoghatatlan misztikus valami. Nem kell hozzá vallás.
Az erkölcs pofon egyszerű, a legegyszerűbb dolog a világon és a legkevesebb energiabefektetéssel gyakorolható. Az empátián alapszik. Ez pedig egy alapvető emberi érzelem. Nem mondom, hogy minden ember ugyanolyan szintű empátiával születik, van akiben alapból nagyon sok van, és a lehető legrosszabb élettapasztalatok mellett is emberek maradnak, és van akiben semmi nincs alapból és a legpéldásabb családi körülmények és gyerekkor ellenére is undorító férgekké cseperednek.
De ezektől a szélsőségektől eltekintve, mindenkiben ott van csak felszínre kell hozni. A legjobb a példák útján. Egy unalmas iskolai tantárgy keretében lehet nem a legcélravezetőbb tanítási mód. Példákra van szükségük, történetekre a gyerekeknek, valós helyzeteken keresztüli demonstrációkra. Rengeteg olyan eset van amikor a tanító/tanár például nem avatkozik egy csoportos piszkálásba az áldozat mellett, merthogy azt gondolják az nagyon fontos közösségerősítő (az áldozat kárán) gyakorlat. Ezen változtatni kellene és példát statuálni, megtanítani már kis korban az oktatónak mi a helyes út. Nem csak órán, hanem azon kívül is. A szülőktől mit várunk, ha pont olyan gátlástalan suttyó volt mint a gyereke? Másnak kell felébresztenie benne az empátiát.
Én biztos vagyok benne, ha az empátia egy normális szintet megüt, akkor az ember egyszerűen helyesen fog cselekedni, vagyis legalábbis nem fog másoknak ártóan viselkedni.
Ez szerintem a társadalom hosszú távú fennmaradásához szükséges lenne és a Föld jobb hellyé tételéhez elengedhetetlen. Miért ne akarnánk egy jobb helyen élni? A jobbat pedig nem csak anyagiakban lehet mérni. Az anyagiak másodlagosak, sőt nem is fontosok a boldogság elérésében. Ezt csak az agymosásnak köszönhetően gondoljuk.
válasza:Márpedig ahol jólét van (Szingapúr) ott még egy mild diktatúrát és szabadságjogok csorbítását is elviselik az emberek.
Egy általános jólét és anyagi biztonság mellett lehet építkezni az emberi értékekre.
Hiába mondod, hogy mennyire spirituálisak a nyomorban élők... de ez csak a látszat sokszor. Nagyon mélyen egy szelet kenyér is a boldogságot jelenti. Ilyenkor már csak a hit marad sokszor.
Általános jólét kell, amit én a teljes robotizációban és egy alapjövedelemben, ha már majdnem minden emberi állás automatizált.
Akkor talán lenne időnk egymásra és magunkra. Az értékteremtő munkák, magasszintű oktatás mellett.
Persze lehet ez se működne, de egy megoldás lenne a vadkapizalizmusnak kiszolgáltatott emberek számára, akik a létükért küzdenek.
válasza:"Általános jólét kell, amit én a teljes robotizációban és egy alapjövedelemben, ha már majdnem minden emberi állás automatizált."
Ebben van valami.
A minimum, hogy az embereknek ne kelljen "harcolniuk" egy jobb megélhetésért, létbiztonságért.
És most nem a magyar helyzetről beszélek. Egy átlagos USA polgár is be van fogva a fizetés és a havi rezsi számláinak satujába. A harc a munkahelyekért és azok megtartásáért szerintem ott durvább, mint nálunk.
Amíg az embereknek a munka nyűg és a bér kevés a létbiztonsághoz (megélhetéshez és létbiztonsághoz elegendő bér közt nagy a különbség), addig nehéz lesz a gátlástalan versengés életstílusát megszüntetni.
Az igaz, hogy régen létezett az erkölcs, mint külön tantárgy. Illemtan is.
De mondom, családi nevelés nélkül mit sem ér.
A matek és fizika is létezik, mint tantárgy, mégis itt az oldalon rengeteg példa szerint mintha nem is lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!