Mikor melyiket mondjuk? Jobban örültem volna, ha.
Jobban örültem volna, ha otthon marad.
Jobban örültem volna, ha otthon maradt volna.
ez is egy érdekes kérdés... (mint sok hasonló, amit bizonyára ugyanaz az ember szokott feltenni :-)
de most nincs kedvem belemenni... :-/
(pl. abba, hogy:
ha azt mondom, "jobban örültem volna, ha otthon marad", akkor simán lehet, hogy valójában a "fordítottjára" gondolok: 'jobban örülNÉK (most), ha otthon maradT VOLNA', csak érdekes módon átmászott a múlt idő az én cselekedetemre ("örülTEM VOLNA")... valószínűleg azért, mert az a főmondat, viszont az otthon maradás a lényegesebb mondanivaló, és így összecsúszott a nyelvtani meg a tartalmi "lényeg"...
[bocs mindenkitől a laikus megfogalmazásért, szakszerű pontosításoknak örülök :-) ]
és aztán ennek mentén lehetne még cifrázni...)
jogos, ha megfelelően játszunk az időkkel, akkor lehet ilyen:
ha az a sztori, hogy "[6-kor] jobban örültem volna, ha [majd 7-kor] otthon marad", abból nem derül ki, hogy végül otthon maradt-e, amikor eljött a döntés ideje,
sőt, még az is lehet, hogy – a körülmények változása miatt – én fél hétkor már "jobban örültem volna, ha NEM marad otthon"...
vagyis az első mondatban a jelen idejű rész jelenthet olyan jövő időt, amely a múlt idejű részhez képest "lesz" később :-), és így a múlt idejű rész idejében még nem lehet tudni, hogy bekövetkezik-e... :-)
és ez független a feltételes módtól:
"Előre örültem, hogy otthon marad." – ez a sztori is folytatódhat úgy, hogy végül nem marad otthon.
és független a "most"-tól is, vagyis lehet, hogy még nem derült ki, hogy végül otthon marad-e:
"[6-kor] jobban örültem volna, ha [majd 9-kor] otthon marad. 7-kor már egész más véleményen voltam. most 8 óra van, és már egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy minek örülnék jobban..."
egyéb kérdés?... :-)
(valahogy mindig az a benyomásom, hogy olyanokat kérdezel, amire te is tudod a választ, de azért jól elvagyunk, szórakoztató agytorna, remélem, hogy a többieknek is... :-)
[a második mondattal is lehet írni ilyen kis sztorit, az egész más lesz, ott már az örülés pillanatában tudom "én", hogy "ő" otthon maradt. vagy legalábbis úgy tudom... persze kiderülhet, hogy tévedtem, de ez már más téma... pl.:
"megbeszéltük vele, hogy ott találkozunk. 6-kor írt üzit, hogy éppen indul. jobban örültem volna, ha otthon maradt volna, de hát ezek szerint nem fogom megúszni, hogy egész este a panaszait hallgassam. mikor odaértem, nem volt sehol, és egész este nem jelent meg a buliban. utólag kiderült, hogy mégis otthon maradt, mert az anyja nem engedte el."
ebbe viszont jó az első mondat is...]
Köszönöm! :)
Igen, én is gondolok valamit ezekről, de kíváncsi vagyok, hogy másik mit gondolnak... :)
Még valami eszembe jutott:
Megbánnám, ha nem tenném meg.
Megbánnám, ha nem teszem meg.
A második is helyes?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!