Mi haszna van manapság megkülönböztetni a j és a ly betűket és műveletlennek és trehánynak tartani azt, aki nem tud, ja tökéletesen alkalmazni ezeket?

"láthatóan csak fejtörést okoz a legtöbb embernek"

Mondod te, de valójában csak néhány műveletlen, trehány és lusta embernek okoz gondot, akik hisztiznek, mert még a saját anyanyelvüket sem hajlandóak (vagy nem képesek) megtanulni.

"De aki ebben nőtt fel és anno megtanulta rendesen, borzalmasan szemet bántó helyesírási hiba.

Persze aki cseszett rendesen megtanulni, annak nem. "

Ez egy idejét múlt hozzáállás.

Én már úgy tanultam, hogy valóban nincs értelme, és várhatóan el fog tűnni, hiszen a nyelvünk folyamatosan alakul.

Olyan szavakat használunk leírva, amire 20 éve még te is azt mondtad volna, hogy bántja a szemet és helytelen alak. Ma meg egészen biztos, hogy te is írsz le ilyen szavakat.

Nekem most is szemet bántó hibának minősülnek olyan dolgok, amik az új helyesírási szabályzat szerint teljesen szabályosak. Pedig nem vagyok még egy vénasszony, pusztán magyar szakos voltam, és tudok helyesen írni.

És még csak a harmincas éveimben járok, de az MTA már az én iskolás éveim óta is jónéhányszor megváltoztatta a szabályokat... Olyan alakok lettek elfogadott alakok, amiket az én tanáraim még pirossal háromszor aláhúztak volna. Ma meg ez a normális.

Szóval ha egyszer kitalálják, akkor onnantól az lesz a normális. Ez mindennel így volt!

Nem 1-2 év telt el, mióta a két hangot nem lehet megkülönböztetni, hanem akár több száz év. Indokolatlan az ly megtartása, régies alak, ma már nem különbözteti meg semmi a j-től.

Én még tudom használni, de valld be, max csak szemrontó, de ha azt olvasod, hogy Duna fojó, ugye tudod, miről van szó? Furcsa, de ha majd 20x olvasod így, akkor megszokja a szemed.

Ha jól emlékszem, valaha "szümtükhel" formában volt helyes a "szemetekkel" szó. Halotti beszéd. És tessék, formálódott a nyelv, nem olyan ördögtől való ez.

Amikor Kazinczy és társai új szavakat alkottak meg, vajon hányan hülyézték le őket? Vajon hányan mondták, hogy "ezek" nem tudnak írni, nem tisztelik a magyar nyelvet, stb.?

Pedig csak belátták, hogy megérett az újításra, mert sok régies és értelmetlen dolog van benne. Eltelt pár évtized, és teljesen elfogadott lett az a sok szó, ami akkor még szemrontó volt.

Lehet itt nagyzolni, hogy az ostobák nem tanulják meg, de mindez akkor is csak megszokás kérdése. A te szemed így szokta meg, de te sem így születtél. Mindig azt tartjuk normálisnak, amit megszokunk, ez az élet minden területére igaz.

Aztán változik az életünk, és rájövünk, hogy más dolgok is léteznek a kis világunkon kívül.

"csak a harmincas éveimben járok, de az MTA már az én iskolás éveim óta is jónéhányszor megváltoztatta a szabályokat"

Csak egyszer: 2015-ben.

(a kettővel ezelőtti, 1984-es kiadás még az iskolás éveid előtt volt, ha jól számolok)

-----

"szümtükhel"

igen, ilyesmi, de ez semmi ahhoz képest, ahogy írva volt: zumtuchel :-)

ld. harmadik szó: [link]

de ha már megnyitjátok, átfuthatjátok az egészet: igen, ez szinte végig magyarul van – ti így szeretnétek beszélni! ;-)

(segít: [link] )

Nehéz vonalat húzni a nyelv racionális egyszerűsítése és lebutítása közé.

De akik a nyelv teljesen praktikus lecsupaszításáért harconskodnak, gondolkodjanak el, miért választják a boltban két tökéletesen működő eszköz közül a szebb dizájnnal rendelkezőt, ha csak a funkcionalitás számít.

Miért nem elég az Othello helyett ez a mondat: egy féltékeny néger megfojtja a feleségét.

Csak példaként a japán nyelvben, írásban maga az írás is a művészet része, ott ilyen kérdés fel sem merülne (külön írás létezik a hagyományos /kanji/ és egyszerűsített /hiragana, katakana/ változatra, de egy igazi haiku csak kanjiban működik, mert a karakterek vizuálisan is részei a műnek).

A nyelv szépségéhez az írott nyelv gazdagsága is hozzá tartozik.

Nem látom jogalapját a nyelvet csakis azért egyszerűsíteni, mert páran (és meg lehet sértődni, de ez az igazság) lusták megtanulni.

Egy társadalom annál inkább halad lefelé a kulturális lejtőn, minél jobban enged a tanulatlanság igényeinek.

Ez amúgy parttalan vita.

Aki képes volt megtanulni és alkalmazza a helyesírást és hangoztatja a fontosságát, amellett szavaz, aki nem volt képes megtanulni, az állítani fogja, hogy nem fontos.

Számomra ez olyan vita, mintha arról vitáznánk, mennyire szükséges ápoltan megjelenni és más emberekkel szóba elegyedni, vagy büdösen-koszosan is ugyanazt tudjuk elmondani, ezért lényegtelen.

Mi lesz a következő? Mi értelme a mutatós órának?

Miért osztjuk a 24-et 12 részre? Miért 55 perc ha 11-en áll a mutató és hogy lesz az 5ből 17 óra?

A 15-ös alsó link az nagyon ott van. Tényleg elképesztő milyen átalakuláson ment át a magyar nyelv, az eredeti írásalapján szerintem nem értenénk semmit, ha visszamennénk 1200-ba.

A két j betű kérdését én is is alapon látom, illene és meg is lehet tanulni, ha máshogy nem egyszer az egyiket, másszor a másikat, és értelme tényleg nincs. Állítólag magyarul tanuló külföldiek sem értik és nehéznek is találják.

Azért amíg letörlik :) próbáljuk már megtanulgatni. Lyó? 😋

Lyó.

látjátok, ismét értjük ezt a szót is.

Való igaz, az 1984-es kiadást használtuk, kötelező volt megvenni.

Azóta bevallom, nem vettem ilyesmit, de úgy rémlik, hogy az évek során többször olvastam már erről.

Lehet, hogy csak szabályok változtak, de nem adtak ki minden alkalommal új könyvet?

Erre van esély, elfogadom.

Hiszen az évente megjelenő új utónevek is részei az új helyesírásnak. Kb. 2 hete jelent meg az idei csomag... de minden évben lehet szörnyülködni, hogy miket fogadnak el. Feltételezem, hogy ezek is bekerülnek egy idő után a szabályzatba, hiszen egy tulajdonnevet nem nehéz rosszul leírni. Gondoljunk csak a földrajzi nevekre.

Emlékszem, anno egy fogalmazásban egy osztálytársam Ati-nak írta le az öccse nevét. A tanár aláhúzta, merthogy az helyesen Atti. Hiába érvelt az osztálytársam, hogy ez egy becenév, becézett formája az Attilának, nem kötelező az eredeti írásmódot követve becézni, süket fülekre talált. Szerintem neki volt igaza, egy becenév az becenév, lehet bármilyen furán vagy rosszul hangzó is.

Nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy e két betű eggyé olvasztása eltüntetné a magyar nyelv szépségét. Azért ennél jóval több a magyar nyelv, dallamok, ritmusok, többjelentésű szavak, verselések, rímek, kifejezések, csupa olyan dolog, ami hangzatossá, érdekessé, egyedivé teszi. Nem véletlenül olyan nehéz megtanulni.

Rengeteg szépsége van, milliónyi olyan kis apró momentum, amit el sem tudsz magyarázni annak, aki nem beszéli anyanyelvi szinten. Ezekkel szemben a j/ly betűknek (szándékosan nem írok hangokat) valódi értelmük nincs, tényleg csak megszokás.

Van, aki el tudja engedni a berögződéseket, más sosem.

Legyen ez egy mozdulat, egy köszönés, egy 50 éve ugyanúgy alkalmazott rutin akár a helyesírásban, akár a fogmosásban, akármiben.

Van, aki ragaszkodik hozzá, más meg lazább, modernebb, nyitott a változásokra.

Valóban parttalan vita, de ez se baj. Kulturált módon lehet véleményt cserélni, szerencsére itt ez történt. Nem baj az, ha nem vagyunk egyformák, a vita viszi előre a dolgokat. Értelmes emberekkel vitázni még jól is esik sokszor, tágítja az ember látókörét.

Azt meg nem tudhatjuk, mi fog történni. Lehet, hogy két hónap múlva bejelentik, hogy hosszas kutatás után eltörlik az ly-t. Lehet, hogy örökre így marad. Ki tudja? Voltak már sokkal értelmetlenebb és felháborítóbb dolgok ebben az országban, bármit keresztül lehet vinni, ha a hatalom úgy dönt. De ebbe már tényleg ne menjünk bele.