Hogy a helyes? Ha azt mondom, hogy "kimostam", akkor érthető belőle, hogy a ruhákat, vagy feltétlenül hozzá kell mondanom, hogy "a ruhákat"?

A kimostam önmagában hiányos. Ha már mindenképpen meg akarod spórolni a ruha szót, akkor igekötő nélkül mondd azt, hogy mostam. Ugyanis kimosni mást is lehet. Ha felmostál, akkor nem feltétlen kell a padlót hozzámondani, mert az egyértelmű, hiszen mást nemigen lehet felmosni, hogy az életszerűen hangozzon. A felmosni valakivel a padlót bár létezik, de nyilván életszerű. A kimostamban a ki- igekötő viszont több lehetőséget rejt magában, ezért nem célszerű önmagában használni. Persze ebbe is bele lehet kötni, hiszen számos mosás létezik is, ugyanakkor a mostam önmagában mégis csak a ruhamosásra utal, és ha a többi mosásról beszélsz, akkor szükségszerűen hozzáteszed, hogy például fogat mostam.

Lehet, hogy ez nem egy nyelvtani fogalom, de a szavakhoz kapcsolódnak elsődleges asszociációk. És a mosás esetében ez az elsődleges képzettársítás a ruhamosás. Minden más mosásra való hivatkozás megkívánja a specifikusabb megfogalmazást. Sőt, maga a nyelvfejlődés is gondoskodott az egyszerűsítésről. Például: nem azt mondjuk, hogy tányérokat mostam, hanem azt, hogy mosogattam. Tehát a mosogatás mint szó a mosás szót hivatott "tehermentesíteni", és ezáltal a mosás szó önmagában, igekötők nélkül a ruhamosást jelenti. Persze ezt is lehet vitatni, de nekem így tűnik a mindennapi életből.

Ha a beszélgetésből, szövegkörnyezetből kiderül mire érted akkor elegendő. Példa alább.

- Kimostad a ruhákat?

- Kimostam!

Így telesen fölösleges ismételni a szót, hiszen egyértelműen érthető a beszélgetésből.

Lényeges még a szituáció is ami szintén alakítja a fogalmazásunkat.

Hivatalos levelezésben fontos újra kiírni a pontos és teljes közlést, mivel annak jogi következménye is lehet. A hivatalos megfogalmazások ezért olyan nagyon konkrétak, és szinte definíció szerűek, mellőzve minden személyeskedést. Illetve hivatalos levelezések adott iktatószámú levelekre válaszolnak, az pedig beazonosítja mi mire értendő, ha nincs ilyen előzmény vagy szükséges inkább konkrétan kiírják, hogy félreérthetetlen legyen.

Amit még figyelembe lehet venni az a beszélgetés időbeli eloszlása és az egyéb témák sokasága. Amikor sok idő telt el és sok mindenről volt szó akkor érdemes lehet kicsit szabatosabban fogalmazni. De még ekkor is lehet a kérdésből egyértelmű mire értik.

Na eszembe is jutott egy jó példa a 3-as válaszomban írthoz. :)

Itt a gyakorin is alapvetően és természetes módon használjuk a beszélgetés folyamatából érthető szó elhagyásokat.

A kérdésed:

"Hogy a helyes? Ha azt mondom, hogy "kimostam", akkor érthető belőle, hogy a ruhákat, vagy feltétlenül hozzá kell mondanom, hogy "a ruhákat"?"

Lehetséges válasz:

Elegendő lehet a "kimostam" ha ezt érti akinek mondod az adott helyzetben.

Tehát nem kell elismételni a kérdést, vagy annak kulcsszavait az érthetőséghez.

Szerintem ez tájegységenként változik. Talán Nógrádban hallottam a "kimosom a hajamat" formát, ott nyilván a kimostam után oda kell mondani azt is, hogy mire vonatkozik.

Zalában, ahol élek, ha "csak" így mondom (mostam-teregettem, kimostam-kiteregettem), akkor mindenki tudja, hogy az a ruha mosására vonatkozik, egyéb dolgok kimosásakor a szövegkörnyezetből amúgy is kiderül, hogy mire. Ha azt mondom, hogy sietek, mert még mosnom kell, akkor senki sem gondol arra, hogy hajat, ablakot, tányérat (hopp, egy spec. zalai toldalékolás:) vagy valami mást kívánok megtisztítani.

Ha a beszéd témájából nem egyértelműen derül ki, hogy kimondottan a ruhákról van szó, akkor hozzá kell tenned.

Kimosni ugyanis sok mindent lehet: a szádat, a hűtőszekrényt, a kádat vagy a mosdót, a wc-t stb.