Nyelvújítás nélkül mi lett volna?

A 18-19. század fordulóján Budapest lakosságának több, mint fele nem tudott magyarul. A magyart akkoriban főleg csak a parasztok használták, magasabb (akár polgári) körökben lealacsonyító volt, kerülték, legtöbb helyen németül beszéltek, esetleg franciául, nagyon művelt körökben latinul.

A nyelvújítás nagy eredménye nem csak a nyelv megreformálása volt, hanem a mindennapi életbe való visszahozatala. Tehát nem a "hogyan használjuk", hanem hogy egyáltalán használjuk, minél szélesebb körben.

Az igazi lényege a nyelvújításnak az volt, hogy a változó világhoz igazítsák a nyelvet. Egy csomó új dolog jelent meg a 18-19. században, technikai dolgok, tudomány fejlődése stb. Ezeket korábban latin nyelven művelték, de megjelent az igénye, hogy a tudomány-technika nyelve az anyanyelv legyen, valamint a politika nyelve is. A magyar nyelv viszont alkalmatlan volt erre, mert hiányoztak ezekhez a megfelelő kifejezések (és más egyéb is), ezért a nyelvújítás arra irányult, hogy egy csomó szót ki kellett találni (főleg szóképzéssel, vagy éppen toldalékok eltávolításával, vagy régen nem használt szavak visszaemelésével, idegen szavak tükörfordításával, esetleg teljesen új szó kitalálásával) a tudomány-politika témakörében.

Nincs olyan, hogy mi lett volna a nyelvújítás nélkül, ezt ugyanis megkövetelte a kor, hogy megcsinálják. Ha nem Kazinczyék csinálják, akkor megcsinálta volna valaki más egy kicsit később, de mindenképpen foglalkoztak volna ezzel, mint ahogy minden nép foglalkozott ezzel Európában, hol korábban, hol később.

#6 Nagy mellétrafa: ezek a kifejezések pont a nyelvújítást kigúnyoló "urban legendek" voltak a maguk korában.

Amúgy a nyelvújítás célja az volt, hogy megteremtsék a magyar irodalmi nyelvet, amely nélkül egy nyelv (és általa a nemzet) a Gutenberg-korszaktól kezdődően csak nehézkesen maradhatott volna fenn. Egy nyelv meggyökeresedésének több szintje van. Az alapszint a mindennapi használat, ahogy fentebb írták, a paraszti, alsó osztálybeli rétegekben. Ennél eggyel följebb a népies irodalom (ezért volt szükséges a 18-19. században a világirodalmi művek magyarítása, sokszor a szereplők nevének és a helyszínnek a megváltoztatásával is). Még eggyel följebb a műveltség által is olvasott "magas irodalom". Végül pedig a tudomány és a jog nyelve. Amikortól a magyarországi jog és tudomány rendelkezik beágyazott magyar szaknyelvvel, onnantól tekinthetjük a herderi jóslatot végleg megcáfoltnak.

Nyelvújítás nélkül kétséges, hogy eljuthattunk volna a harmadik és pláne a negyedik szintre.