Hová vezet az okostelefonok előretörése a helyesírás tekintetében?

Szerintem igazából nem az okostelefonokkal van baj, hanem a kis billentyűzettel, és azzal, hogy mivel nem fizikai gombokat nyomkodunk, kevesebb a visszajelzés, sokkal könnyebb észrevétlenül mellényomni. Ráadásul a pötyögés sebessége miatt nem igazán ellenőrizzük a beírt szöveget (hiába ugranak fel a javaslatok, a hülye sietség miatt ügyet sem vetünk rájuk), az autokorrekció meg nem ér fabatkát sem.

Én szerettem a hagyományos fizikai billentyűzeten pötyögni, mert gyorsan ment (T9 a SonyEricssonon és miegyéb), kevesebb hibát is vétettem. Okostelefonon utálok csak egy rövid mondatot is írni, mert szinte biztos, hogy lesz benne hiba. Meg lehet nézni a gyakorin a kérdéseket és a válaszokat is, simán ki lehet szúrni a telefonnal beírt szövegeket. Tipikusan mások a hibák, mint a gépen küldött kérdéseké-válaszoké.

Szóval szerintem az okostelefonok nem direkt rontják a helyesírás színvonalát, hanem inkább az igénytelenséget növelik: több a bénán kikerült szöveg, muszáj vele elnézőbbnek lenni, ha már kikerült a netre (különben elég gyorsan törni-zúzni kezdenénk a sok gyalázatos szöveg miatt).

Helyesírásellenőrzés már volt az 1990-es évek Windows-ain is. SMS is volt akkoriban, szóval az okostelefon maga ezen nem változtatott.

A helyesírás meg relatív dolog, nyiss ki egy százéves könyvet, tök máshogy írják a szavakat :)

De annak minek telefon aki nem tudja kikapcsolni ezeket.

Nekem olyan a billentyűzet, itt van minden magánhangzó.

Ráadásul nagyon buták az emberek.

Okostelefonon gyakran írok ékezetek nélkül leginkább messengerben. És rengetegszer kerülnek bele bónusz betűk vagy felcserélődnek amiket észre sem veszek. De ez nem a rossz helyesírásom miatt van. Hanem mert sietek és picik a nyomorult a "gombok" a bumfordi ujjaimhoz.

A hiba az amikor azt írják "mijen" "valyon" "muszaly" "aszt" "teccik" "hadjál" "hová siecc" ezeket nem lehet a telefonra fogni.

Most is telóról írtam szóval lehet eltosztam valamit. :D És én is visszasírom a fizikai gombos telefonokat.

Minden segédeszköznek van előnye és van hátránya. Itt például mindenki szereti, ha nem húzza le a zsebét, elfér kis helyen, stb. Ennek ára van, a kis billentyű. Amivel bármit el lehet írni, hiszen ujjunk nem fog alkalmazkodni a miniatürizáláshoz.

Mindenkinek van egy életstílusa, h van felelőssége és képes gondolkodni, eldöntheti, mit vállal. Én például most is normál PC-n normál billentyűzeten írok, mert nekem ez számít. Másnak meg más.

Soha nem a segédeszköz a bűnös. A bicskát lehet használni evésre és ölésre. Utóbbiért nem a bicskát kell betiltani, hanem az embert megtanítani az élet tiszteletére. A helyesírás leszálló ágba jutását ugyan felgyorsították ezek a kommunikációs eszközök, azonban a trendért kizárólag az ember felel. Akkor is, mikor rosszul ír, akkor is, mikor eltűri, és akkor is, mikor hajlandó látszólagos előnyökért olyan politikai kurzust támogatni, amely tönkreteszi az oktatást. Helyesen írni ugyanis ott nem tanulnak meg az emberek. Utána már késő.

Egy kevésbé alkalmas eszközön nehezebb gépelni, ezt igaz. De ez némi odafigyeléssel, némi extra idővel – és itt csak másodpercekről van csak szó – lehetne kompenzálni az eszköz alkalmatlanságát. Nem sokkal nehezebb okostelefonról sem nagybetűkkel, központozással, helyesen írni.

Az alkalmatlan eszköz magával vonhat persze rövidítéseket, egyszerűsítéseket. A rövidítéssel önmagában nem lenne gond, papírra írva, könyvekben is rövidítünk: un., kb., pl. stb… A probléma a rövidítésekkel hosszútávon maximum annyi, hogy nem egységesek, egy-egy szónak többféle rövidítése lehet, illetve ami nagyobb probléma, egy-egy rövidítés több szóhoz is tartozhat. Több generáció után elveszítené a nyelv az egységességét, ha nem lenne egy „sztenderd”, amihez tartani igyekszünk magunkat. Az eszköz alkalmatlansága tehát indokolhatja az olyan rövidítéseket, mint: vok (vagyok), vki (valaki), szvsz (szerény véleményem szerint), h (hogy), de különösebb gond az angol rövidítésekkel sincs: thx, brb, lol…

Az „eccer” ilyen módon való írását viszont nem indokolja túl jól a rövidítés. Két karaktert spórol meg csak vele az illető. az „1szer” sokkal indokoltabb lenne. A kijé meg egyenesen nem hogy kevesebb, de több billentyű leütését igényli.

A leggyakoribb helyesírási hibák nem indokolhatóak az eszközzel, mert se nem rövidítésre, se nem félreütésre nem vezethetők vissza. Pl.: tudtók, megtudnád mondani, el olvastam, muszály, aszt, kijé. Olyan elrettentő fogalmazási hibákat sem indokol az eszköz, mint: „meg lehet csinálni minecraftban nemtom hogyan kéne meg csinálni hogy ilyen ajtót amire ha rálép akkor ki nyilik meg értitek de hogyan kéne mer próbáltam de nemtom hogy kéne”. Ezek nem közvetlenül az eszközből, annak nehézségéből fakadnak, hanem abból, hogy az illető – eszköztől függetlenül – nem !tudja! a szó helyes alakját, illetve képtelen megfogalmazni egy épkézláb, érthető mondatot. Ami egyébként elszomorító, mert itt azért nem bonyolult szerkezetű tulajdonnevek -i végzős alakjairól van szó, amit tényleg nehéz megtanulni, és ritkán is használjuk, hanem a hétköznapokban rendszeresen használt egyszerű szavakról, szerkezetekről. Meg nem is irodalmi igényességű fogalmazást várnánk el, egyszerűen csak érthető mondatokat.

Még elszomorítóbb, hogy sokan nem is érzik ezt problémának, vagy egyenesen büszkén is vállalják, hogy úgy írnak, ahogy nekik tetszik. Fura, mert az emberek sokszor nagyon kényesen figyelnek a megjelenésükre, hogy milyen a frizurájuk, milyen a ruhájuk, hogy néz ki a táskájuk, a telefonjuk, felnőtt korban a házuk, autójuk, de valahogy abban, hogy hogy néz ki az írásuk, egyáltalán milyen gondolatokat, milyen véleményeket fogalmaznak meg, milyen szavakkal és milyen stílusban, mennyire érthető és helyesírási szempontból helyes az, amit leírnak, abban meg valahogy teljes igénytelenség van.

Pedig önmagában az eszköz még akár segíteni is tud. Nekem nagyon gyatra volt a helyesírásom tizenévesen. De megértettem a helyesírás fontosságát, így próbáltam a hibáimat tudatosan javítani. A számítógép helyesírás-ellenőrzője sokat segíthetne. Ha valamit rosszul ír valaki, azt azonnal aláhúzza pirossal, elvileg lenne lehetősége arra, hogy észrevegye a hibát és javítsa, ezzel javítson magában valamilyen berögzült hibát, rögzítse a helyes alakot. Csak éppen sokan magasról tesznek arra, hogy a böngésző, vagy a Word mit milyen színnel húz alá. Az eszköz segítene, csak a fiatalok nagyobb részében nincs meg az az igényesség, hogy helyesen írjon, talán azért sem, mert igazából senki nem magyarázza el az iskolában, hogy miért kell egyáltalán helyesen írni, miért nem írhat le bárki úgy valamit, ahogy szeretne, hogy ez milyen problémákat okoz, miért káros, miért nem praktikus, sőt miért nem etikus. A nyelvtan tanár annyit (se) mond, hogy helyesen kell írni, mert „aszondtam”.

~ ~ ~

Az okostelefonnal nem a billentyűzet, vagy maga az eszköz a probléma. 50 éve egy fiatal ha valamit olvasott, az 99%-ban lektorált, helyesírási szempontból a lehető leghelyesebb szöveg volt, könyv, újság, magazin stb… A barátaival, osztálytársaival, a szomszéd sráccal meg leginkább szóban kommunikált, helyesírási szempontból nem többszörösen ellenőrzött szöveget maximum órai levelezés során, vagy egy képeslapon olvasott.

Egy mai fiatal viszont leginkább a többi fiatalt olvassa. Chatelnek mindenféle platformon, olvassák az osztálytársak blogjait, honlapjait, Facebookon beszélgetnek, vagy éppen egy olyan oldalon kommunikálnak, mint pl. a gyakorikerdesek.hu. (És ezzel sincs önmagában probléma.) Ráadásul az olyan oldalakon is, mint az index.hu, origo.hu, vagy bármilyen nagyobbnak tartott hírportál, ott is sokkal gyatrább helyesírással találkoznak, mert a felgyorsult információs társadalomban a portáloknak sincs sem idejük, sem kapacitásuk arra, hogy alaposan ellenőrizzék a közzétett írást helyesírási szempontok alapján. Oké, még a kötelező olvasmányok, meg a tankönyvek valamennyire tudnának helyes írásképet mutatni, csak éppen a kötelező olvasmányokat sokan el sem olvassák, csak valamiféle kivonatolt változatot, de még sokan a tankönyv kinyitása helyett is inkább a gyakorikedesek.hu-n tesznek fel kérdéseket. Viszont naponta több száz üzenetet is váltanak olyan ismerősökkel, akik ugyanolyan pocsékul írnak, mint ők. Nem csoda, ha ez a minta marad meg.

Ez a valódi probléma, hogy egy mai fiatal más fiatalok írásaiból sajátít el mintául szolgáló írásképet. Vak vezet világtalant…

~ ~ ~

Mi a megoldás? Passz… Nem lehet teljesen kivenni a fiatalok kezéből az okostelefont, mint ahogy nem lehet visszabújni a barlangba se. Az okostelefon egy sok szempontól hasznos, a modern korban lassan nélkülözhetetlen eszközzé válik. Nem lehet egy gyereket burokban felnevelni, mert felnőttként lesz elveszett, ami sokkal rosszabb. Az sem megoldás – még ha egyébként más szempontok alapján teljesen indokolható lenne –, hogy kézírás helyett tanítsuk meg a gyerekeket billentyűzettel gépelni, mert nem az eszköz használatának a nehézsége okozza a helyesírásra gyakorolt negatív hatást. Ez annyit ér, mint nyílt törésre a fájdalomcsillapító. Nyilván van pozitív hatása, de a probléma okát nem szünteti meg. Nem lehet rákényszeríteni a gyerekeket lektorált tartalmak – pl. könyvek – nagyobb tömegben való olvasására sem. Még akkor sem, ha az olvasandó könyveket lecseréljük szimpatikusabbakra, mondjuk az Odüsszeiát, Harry Potterrre. Így is elég sok olvasnivalót kapnak, ezzel csak megutáltatnák velük az olvasást, meg ettől még ha egy nap egy órát is olvasnának, azt egyben tennék meg, míg Messengeren, WhatsAppon, Facebookon, meg naponta több tucatszor váltanának szót egymással.

Amit én a magam részéről tenni tudok, hogy akinek kell, annak esetleg elmagyarázom, miért fontos a helyesírás, egy helyesírási hibákkal tűzdelt szöveg kiadása a kezéből miért jelent tulajdonképpen erkölcsi hibát is egyben. Amit viszont most itt nem fejtek ki bővebben, mert így is elég hosszúra sikerült a válaszom (mint mindig). Meg amit tudok tenni, hogy igyekszem jó példát mutatni, amihez meg igyekszem a saját helyesírásomat, fogalmazásomat csiszolni ott, ahol tudom.

Katasztrófába.

Volt erről egy remek sci-fi 50 évvel ezelőtt.

Az emberi cselekvés, az emberi gondolkodás komplex és egyidejűleg sok dolog befolyásolja. Régen is voltak negatív hatások, d kiküszöbölődtek a többségnél. Ma egyre kevésbé, de ekkor nem a (bűnös) eszközt kell keresni, hanem az emberi természetet. Mer a megoldás csak abban található meg. És gyakran egészen más területen kell elindulni. Itt például meg lehetne vizsgálni, miért ez a kommunikáció legfőbb eszköze. Nem igaz, hogy "más nem annyira kényelmes", meg "ezen nevelkedtek", meg "felgyorsult az idő" és hasonlók. Ez a válasz kényelem felületessége. És ennek vizsgálata csak az első lépés visszafelé, és sok lépés lesz, mert életünk bonyolult.

Ki vizsgálta, hogy felgyorsult életünk a természet rendje, vagy mesterséges? Miféle bizonyíték van arra, hogy így kell oktatni, hogy egyáltalán, ez a jó élet? Ki nézte meg, mennyi és milyen hatása van a reklámoknak (és az ottani hajmeresztő helyesírási hibák, elképesztően zagyva megfogalmazások, nettó hazugságok sem a véletlen művei)? Belegondolt valaki, mitől van ennyi reklám? Az ember legszentebb sajátja, az egészsége mitől lett silány árucikk? A reklámok nagy százaléka gyógyszerreklám. "csak bekapjuk és elmúlik a fejfájás" - és milyen látványosan! Padig nem múlik el, az ok meg különösen nem!

Ennek például sokkal több a mondanivalója a fejfájásnál. Sokkal mélyebb. És egy ok a sok közül a helyesírási hibákra. Nem azért, mert ebben (is) van. Hanem a szemlélet sugalmazása miatt. Ha a fejfájás ilyen egyszerű, mi a fenének törődjünk azzal, hogy "kijé" vagy "eccer". Hiszen egyfelől megértették, másfelől az egyén szempontjából egyszeri. Ott és akkor. Aztán sok egyén még sokszor elköveti. Hogy mi ebben a probléma, azt nem is érdemes firtatni, hülyének néz.

Egyszóval, ha valaki egyszer komolyan vizsgálni kívánja, mit lehetne tenni, igen hamar jutna el a gazdaság működéséhez és a nemzetközi politika színpadára. És megoldás csak onnan lehetséges. Pontosan annyira, amennyire az árvizet nem lehet megakadályozni az éppen átszakadni készülő gát kézzel történő erősítésével. Akkor és úgy már késő.