Ezt tényleg nem lehet így használni?

Lehet. És pontosan azt fejezi ki, amit jelent. Eddig nem nevetett, "ettől" meg igen. Ha "vigyorgott", akkor az egy speciális hangulat.

Mondjuk úgy, emiatt egyes esetekben disszonáns (mert más a hangulata a szövegnek), más esetekben meg pont azt fejezi ki, ami oda illik.

Nekem nem szúrna szemet, bár én is sokszor rosszul használom a szavakat és nem veszem észre.

A hozzáértők azt szokták mondani, hogy nem lehet mindent a szabályokhoz igazítani, alkalmazkodni kell az élő nyelvhez.

Nekem pl. nagyon furcsa a mostanában használt "random" kifejezés, de látom, hogy sokan használják, számomra idegen környezetbe helyezve. Nem fogok belekötni emiatt senkibe.

Lehet valakinek furcsa elválasztani az elvigyorodik szót. Ennyit találtam róla: [link]

Lehet az zavaró, hogy egyszerre teszi a két dolgot, vagyis mond valamit és közben elvigyorodik, de mindez múlt időben van. Vagyis nincs külön választva mondjuk így valahogy:

- Dehogy! - mondta xy, miközben elvigyorodott.

Vagy azt mondod:

- Dehogy! - szólt közbe xy, azután elvigyorodott.

Szóval lényeg, hogy nem a "dehogy" a cselekvés ami megvigyorogtatja (na szóval kicsit így hangzik ha külön veszed az igekötőt) hanem ő maga vigyorodik el.

A linknél a következő szó az "elviharik" valóban olyat se nagyon láttam még, hogy "viharzott el xy". De engem annyira nem zavar. Engem a tartalom szokott érdekelni.

Létezik az elvigyorodik igekötős ige? Aki ezt vitatja el, az mondjuk lapozza fel Czuczor Gergely: A magyar nyelv szótára című gyűjteményét: [link]

Az igekötős igéket meg hogyan használjuk ilyen esetben? Az igekötő az ige után kerül:

– Bla-bla-bla… – (súgta meg/kiáltott fel/tárta szét kezeit/árulta el/kürtölte szét/fejezte be/szakította félbe/fűzte hozzá/folytatta tovább/gondolta végig/ért körbe az érvelésben/adta alá a lovat/gondolta belül/vette észre/kiáltotta hátra) X. Y.

Ebbe teljesen belepasszolt a „vigyorodott el” alak. Nincs ezzel semmi probléma. Lehet, hogy szokatlan, ritkán használt, ezért valakinek lehet valami szubjektív nemtetszése iránta, de nyelvtanilag semmi gond nincs vele, még csak nem is gondolom, hogy kerülendő forma lenne.

Szerintem sincs vele gond.

Azt gondolnám, hogy a legtermészetesebb dolog, hogy már rágugliztatok – de mivel ilyen furcsa dolgokat említesz, hogy "nem létezik" meg "mutass egy irodalmi alkotást", ezért van egy halvány gyanúm, hogy esetleg mégis elfelejtkeztetek eddig a G betűs barátunkról...

Próbáljátok meg:

[link]

[link]

[link]

stb.

Ja, bocs, nem jó, akkor talán így?:

[link]

[link]

[link]