Szerintetek miért van az, hogy egyre több helyesírási bakival lehet találkozni?

Engem az zavar nagyon,hogy nem használják a "míg" szót. Helyette "még"-et írnak. Sajnos,a két szó teljesen mást jelent. Ennyire eltűnt a nyelvérzék,hogy nem is veszi észre,hogy badarságot ír? Szomorú... Férjem mutatta,hogy már az egyik munkatársa is így írta valahol...

Példa: Addig főzd a tésztát,még megfő. Leírni is szörnyű...

Szerintem ez nyelvi igénytelenség.

Engem a föl igekötő zavar leírva. Hivatalos okiratban is olvastam. Kimondva oké, legyen, de leírva. Fölállt, fölkap, fölmászik.

Ez így nem oké.

Azt sem szeretem mikor külön írják az elől szereplő igekötőt az igével. Meg ette, fel mászik, be áll.

Még hülyén is néz ki.

Nem tudom, hogy a férjed kollégája hova valósi, de ez egyszerű tájszólás, vidéken a "míg" és "amíg" szavakat "még"-nek és "amég"-nek mondják (ha hallottál népmesét, ott is előfordul, szóval ez nem igénytelen, csak vidékies), bár valójában azt az "é" hangot lágyan ejtik, tehát inkább "améjg" vagy "améig" lenne a helyesen írt alak (feltételezhetően ennek a hangnak is megvolt a fonémája régen, de kikopott, így próbálom máshogyan leírni).

Az viszont a legkisebb gond, ha csak az igekötőket nem tudják helyesen használni; semmi nagy kezdőbetű, semmi írásjel, már annak örül az ember, ha a mondat (mondandó) végére rak pontot. Többnyire nagy kihívást jelent elolvasni egy-egy hosszabb szöveget, mert annyi a helytelenség bennük, és ha szólsz érte, az a válasz hogy "Ha el tudtad olvasni, akkor olvasható, úgyhogy ne nyelvtannáciskodj itt!" (természetesen ezt is teli hibával). A legfőbb gond ezzel a "jóvanazúgy" hozzáállással van.

Csak szólok, kérdező, hogy 3 hiba van a kérdésedben (a szándékos idézeteteken kívül).

Tényleg elszomorító a helyzet - és ENNYIRE elszomorító.

Az eredeti kérdésre visszatérve itt valamiféle túlkompenzálásról van szó.

Mondjuk valakinek az lenne természetes, hogy az igekötőt külön írja: meg csinálom. Aztán jól a fejébe vésik, hogy az igekötőt „mindig” egybe kell írni az igével. Így jön a „megakarom csinálni” alak. Számos ilyen sulykolt, de valójában nem igaz kijelentés van, aztán csodálkozunk, miért használják rosszul a nyelvet. „Éssel nem kezdünk mondatot.” Dehogynem. „Az és elé nem kell vessző”. De igen, ha az tagmondatokat választ el. „A hogy elé mindig kell vessző”. Nem mindig, mert ha a hogy szóról beszélek – mint ebben a mondatban –, akkor nem kell elé vessző.

A nyelvhez is kell valamiféle absztrakciós képesség, ha valaki erről lecsúszott, akkor nehéz számára megkülönböztetni azt az esetet, mikor az igekötőt a saját igéje követi – amikor egybe kell írni – attól az esettől, mikor az igekötő és az ige közé egy segédige kerül.

A matematikában fordul elő főleg az a jelenség, hogy a diák számára elveszíti a matematika a való világgal való kapcsolatát. Mert mit kapunk, ha 4-et elosztjuk féllel? Nyilván itt felezésről van szó, tehát kettőt. Nem jó, mondja a tanár, mert az féllel való szorzást jelent. A diák meg néz, hogy most akkor a felezés az miért nem osztás és miért szorzás. Meg most akkor mi is a különbség, hogy valamit kettővel osztunk, vagy féllel osztunk? Zavaros ökörségnek fog tűnni a szemében az egész, mert a hétköznapi, naiv gondolkodásától a matematika nyelve eltér. Már nem keres értelmet a matematikában, de mivel teljesíteni kell, bemagol recepteket, amivel talán valami eredményt kicsikar egy dolgozatnál.

A nyelvtanban is megvan ez a jelenség. „Apa felállította a karácsonyfát egy balta segítségével.” Mit állítunk? – teszi fel a kérdést a tanárnő. Mit-mit, hát egy karácsonyfát. Nem jó. Mi a mondat tárgya? Nos, sok tárgy nincs a mondatban, a balta az eléggé tárgy, tehát legyen az a tárgy. Nem jó. Innentől úgy van vele a diák, hogy a franc sem akarja ezt az egészet megérteni, csak meg akarja úszni az órát, meg a dolgozatot.

Régen azért a diákok jórészt lektorált, helyesírási szempontból megfelelő minőségű szöveget olvastak. Ha valami nagyon félre is ment egy-egy nyelvtanórán, a sok jó minta, ami eléjük került, mégis kompenzálta ezt a hibát, ha nem is tudatosan, ösztönösen ráéreztek bizonyos korrigálandó hibára. Az internet korában a diákok jórészt a diáktársaikat olvassák, helyesírási hibáktól ugyanúgy hemzsegő Messenger üzeneteket, Facebook oldalakat, blogokat, a GYK-t. Ráadásul a nagyobb portálokban is egyre több a helyesírási hiba. Persze, hogy rosszabbodott a helyzet.

Maradjunk annyiban, hogy a nyelvtannácik és a félanalfabéták között annyi a különbség, hogy az utóbbiak nem tudják, hogy a böngésző miért húzza alá pirossal a hibás szót.

Ez elég jól látszik abban, hogy hármaspontot használnak olyan helyen, ahol nem indokolt (ugye kérdező), vagy hogy vessző után nem ütnek szóközt (ugye 1# válaszoló), nem használnak idézőjelet, amikor indokolt lenne (ugye 2# válaszoló). Sorolhatnám, hogy a kérdésben és a válaszokban mennyi hiba van: rengeteg.

Ebben az írásban is elkövettem néhány hibát, nyugodtan szúrjátok ki, de veletek ellentétben én leszarom. Hogy miért? Mert engem az zavar, hogy nem a közölt információn van a hangsúly, hanem a helyesíráson. Oké, valaki rosszul használja az igekötőket. Ez miért gátol meg titeket abban, hogy dekódoljátok az információt?

Tudnék mutatni olyan deviánst, akinek a mondandója tényleg olvashatatlan, a felháborodás pedig jogos lenne. Ezek azonban nem olyanok.

Kérdező, hogyhogy hol a hiba? Ezt egy kicsit árjásan kéri számon, veterán nyelvtannácinak tetszik lenni? Például a "mesélj" miatt felszólító módú a mondat és elfelejtettél felkiáltójelet használni. A kérdőjel is hiányzik valahonnan, a fenti kérdésben pedig kihagytál pár vesszőt. Ezeket ugye nem húzza alá a gugli. :)