Hisz + -va, -ve =?

#9 "Az nagyon tájnyelvi!"

Az még nem lenen baj, azt szeretjük. :-)

"Hogy jön bele az "n" a hisz szóba?"

Hát ez egyszerű: hinni...

hiszen van hasonló: menni –> menve, miközben sok alakja n nélkül van: megyek, mész, mehet stb., bár mennünk, menjetek stb.

ugyanígy a hinni-nek is sok alakja n nélkül van, de van hinnünk, hinnetek...

"A hinvének semmi értelme, szó szerint semmi."

Hogyhogy semmi értelme? Ha egyszer valamilyen értelemben használják – ha aha, akkor mégis van neki értelme, nem? Mi mástól függne az, hogy egy szónak van-e értelme, mint hogy milyen értelemben használják?

(Amúgy nekem is gyanús, hogy ez egy nem létező, vagy csak alig-alig, szórványosan használatos, a google is alig hoz találatot, és azok egy része is gépi fordításnak tűnik...)

"Szerintem különben azt hiszve, mert így illeszkedik a többi közé"

Figyelj, ez nem matek, ez az élő nyelv.

"Van az alap ige, és ahhoz jön hozzá a rag. Lát-va, fut-va, néz-ve. Mit csinál? Lát. Látva valamit, feltétlenül.

Tesz, de téve; vesz, de véve...

"Mit csinál? Hisz. ebben hiszve máris hívő valamiben."

XD

Akkor miért nem hisző?... Hiszen látó, futó, csináló, néző...

"A hiszve szót nem lehet félreérteni, vagy nem érteni."

"Azt, hogy hive, meg hivén, stb. sokan nem tudják hova tenni. Mi baj lenne a hiszve szóval? Szerintem semmi, teljesen szabályos."

"Csak" az a baj vele, hogy nem használják. Csupán ennyi. :-D

(Vagy csak borzasztó kevesen, ahogy a hinve alakot is...)

Márpedig a nyelvben az egy rettentő fontos szempont, hogy a benne lévő elemeket könnyen felismeri-e a kommunikációs partner, rutinszerűen tudjuk-e használni, akár mint beszélő, akár mint annak a dekódolója, mint hallgató, vagy egy külön "gondolkodást" igényel egy-egy mondat, szó vagy szóelem. De szerintem ezt te is belátod, ha kicsit belegondolsz.

Simájan lehetségesne úgyan beszleni "magyarül", hógy asz egyrétemlűen értelemezéshető, ámde közban mégmégis olynagyannyira "magyaarságtalan", hogyi leffáradol egyettelen mondatkájától es.

Persze itt most általában teljesen szabálytalan dolgokat csináltam – abban igazad van, hogy a szabályszerűségek (vagyis a már meglévő, elterjedt, bevált minták) követése, az ahhoz hasonló metódusok alkalmazása sokat segít a szövegalkotásban/értelmezésben, de az nem minden, nagyon sokat számít az is, hogy mihez vagyunk hozzászokva. Éppen ezért van minden természetes nyelvben a szabályszerűségek mellett egy csomó "rendhagyó" dolog is – mert egyszerűen "történelmileg úgy alakult", ahhoz vagyunk szokva. Na, nálunk egy ilyen rendhagyó dolog a hisz ige toldalékolt alakjai közül sok.

- - -

#10: "Nem szabályos, mert más sz végű igéknél sem így képezzük."

hát ige, illetve ahogy vesszük: mondhatjuk, hogy a tesz sem szabályos, és csak az a "szabályos", amelyiknél ugyanaz a szótő fn.-i igenévben, mint E/1-ben és E/3-ban és az egyéb igenevekben...

(ez csupán azon múlik, hogy mennyire bonyolultan írjuk le a "szabályt", mennyire írjuk bele részszabályként ("kivételszabályként") a "főszabályhoz" képest rendhagyó eseteket. :-)