Egyre szaporodnak az olyan szavak, amelyekben a hosszú magánhangzót a TV-ben a bemondók röviden ejtik?

Nem bántásból, de kicsit el vagy tájolódva, kedves kérdező. "Mommeg", hatéreset, nem vészes. "Vótam" meg tájnyelvi, avval sincs gond.

Elmondom, mivel van gond:

ha már a "mommeg"-et ennyire szigorúan veszed, esélyesen nem ismered a magyaros beszédet.

Ha veszed a fáradtságot és végigolvasod hozzászólásom, és ha megnézed az alábbi, szakembertől való videót, megérted, miért írok neked minderről, és válasz a kérdésedre.

Ajánlom kedves figyelmedbe az alábbi művelődéstörténész youtube előadásait, pl felhívja a figyelmet arra, hogy egyes kisebbségiek egy része máig hibásan ejti a magyart, NEM tájnyelvi okokból, hanem következetlenül, magyartalanul, erőltetetten,

például:

Sajnos kiejtik az NDR-t, pl az "András" szóban, ami magyartalan erőltetés.

Röntgen: erőltetett, magyartalan kiejteni sorra az összes mássalhangzót.

Az "röNGen".

Az András kiejtve meg

lehet "anrás", "adrás",

a lényeg, hogy mássalh-torlódást NEM ejt a magyar, legfeljebb ír!

OZSVÁTH SÁNDORra utalok, aki egy remek művelődéstörténész.

Bár számora termsézetes, ahoyg ezekről a dolgokról beszél, de pl egyes svábok teljesen magyartalanul ejtenek szavakat.

NEM tájnyelvien! Hibásan!

Lásd pl az NDR, NTG, amit magyar NEM ejt, mert nem passzol a magyar hangzásvilágba!

Ellenben amiről te írsz, azok tájnyelvi változatok és tök rendben vannak!

De ha nekem nem hiszel, Ozsváth Sándor, művelődéstörténetes videójából is értesülhetsz erről. Lent linkelni fogom.

Tolmácsokat is képző, magyar beszédművelő szakemberről van szó, aki felsőoktatásban tanít, valamint (magyar) színművészek számára is nyújt nyelvi gyakorlatokat, évtizedek óta.

1óra 1perc 30 másodperctől tessék figyelni legalább 1-2 percen át.

Idézem:

"Otthon voltam, az is. Rövid T-t ejtek: "oThon" voltam. De oTT - az hosszú TT. Érthető? Tehát igyekszem [igyekszik a magyar anyanyelvű] LÁGYÍTANI beszédben. És ez a helyes, ez a szabályos, EZ A MAGYAROS. ÖSSZEOLVADÁS.

SŐT: olyan is előfordul [...] HA HÁROM MÁSSALHANGZÓ TALÁLKOZIK, AKKOR A KÖZÉPSŐT KIHAGYOM(!),

nem ejtem.

"Nem meg moN(d)Tam...?"

"N d T" van írva;

és CSAK mit ejtek?

NT-t(!)

[...]

"RöN(t)Gen"

[...]

rövidítek, lágyítok, hangzókiesés[...]"

A videó linkje:

https://www.youtube.com/watch?v=PES58FHYfyc

"Ozsváth Sándor_ A magyar beszéd és a magyar gondolkodásmód összefüggései"

1. Külön kell választani az írást a beszédtől. Az írás egy tudatos, tanult cselekvés, ezért könnyebb szabályok közé szorítani. A beszédet ösztönösen tanuljuk és ösztönösen is beszélünk, nem kell figyelnünk arra, hogy melyik betű, szó után melyiket betűket, szavakat ejtsük, hogyan egyeztessük a ragokat, stb… Tehát tulajdonképpen nincs olyan, hogy helyes beszéd, sem olyan, hogy helytelen beszéd. Mindenki az anyanyelvén beszél, de ez nem egy adott kiejtést jelent, hanem egy intervallumot. A beszélt nyelvet nem lehet – vagy legalábbis nagyon lassan –, nem is kell, sőt sokak véleménye szerint nem is szabad teljesen uniformizálni. Persze van egy irodalmi nyelv, egy médianyelv, ami lehet egyfajta viszonyítási alap, régen a médiában szigorúbbak is voltak az elvárások, a tájnyelv teljesen ki lett szorítva. De ez nem feltétlenül jó, és sokan kritizálták is a médiát emiatt, mert eltünteti a nyelv részeként létező tájnyelveket.

2. Még a helyesírás szabályai sem törvények, még ha ezek le is vannak írva, nem úgy, mint a helyes beszéd szabályai. Nem kötelező őket betartani. Persze adott közegben elvárják, vagy joggal elvárható, hogy valaki helyesen – azaz a helyesírási szabályok szerint – írjon, és vannak következményei, ha valaki nem így ír, sőt lehet is érvelni, hogy ez miért praktikus, de tulajdonképpen nyugodtan meg lehet szegni ezeket a szabályokat, maximum meglesznek a következményei. (Itt az a kérdés is előkerülhet, ami már annyiszor, hogy vajon a helyesírási szabályok előíró, vagy leíró jellegű szabályok, ha a muszáj szót a többség ly-al kezdi írni, akkor a helyesírási szabályokat kell-e átírni, vagy tűzzel-vassal vissza kell terelni a népet a muszáj alakhoz.)

3. Nem úgy beszélünk, ahogy írunk. Nem csak az első pontban kifejtett okok miatt. A mássalhangzóknál például kimondottan tanítják is, hogy hogyan tér el az írás a beszédtől. Lásd:

leírt szó → kiejtett szó

tea → te(j)a

fia → fija

leány → lány (nota bene ez írásban is helyes)

reám → rám (szintén)

látja → láttya

tetszik → teccik

fáradtság → fáraccság

egészség → egésség

hallgat → halgat

otthon → othon

kisebb → kisseb

egyes → eggyes

mondta → monta

mindnyájan → minnyájan

ejtjük → ejtyük

miért nem → mért nem vagy mér nem (itt a miért nem sem erőltetett)

mert nem → mer nem (itt is rendben van a mert nem kiejtés is)

És nem, a kiejtett formák nem helytelen formák, sőt inkább az írott forma szóban történő erőltetése az, ami erőltetett, modoros, már-már hibás. Nemes egyszerűséggel ezeket a szavakat így ejtjük.

Vagy tipikus a magyar nyelvben, hogy a -ban, -ben végződést nagyon sokszor az n hang kiejtése nélkül ejtjük. Pont ezért nehéz a gyerekeknek megtanulni a -ba, -be, -ban, -ben helyesírását, mert a beszélt nyelv ettől eltér:

Olaszországban voltam → Olaszországba voltam

bajban vagyok → bajba vagyok

(Érdemes egyébként felvenni a saját beszédedet, mikor nem figyelsz a kiejtésedre. Utólag alaposan kielemezve te is látni fogod, mennyire máshogy beszélsz, mint ahogy írnál.)

4. Nota bene sokfelé megfordultam már az országban, de nem találkoztam még olyan emberrel, aki a tűzijáték vagy a vízibicikli szavakat hosszú ű-vel, illetve í-vel ejtette volna. Az meg ugye nem lehet, hogy a túlnyomó többség beszél hibásan, hiszen azt, hogy hogyan kell magyarul beszélni, azt az határozza meg, hogy a magyarok úgy általában hogyan beszélnek. Itt tényleg nincsenek iskolában tanított akadémiai szabályok, a beszélt nyelv szabályai tényleg maximum leíró jellegűek. Máshogy fogalmazva a beszéd határozza meg az esetleges szabályosságokat és nem egy szabály határozza meg a beszéd helyességét.

Az eredeti kérdésre válaszolok.

Semmi jelét nem látom, hogy szaporodnának az ilyen szavak.

Más kérdés, hogy ha a helyesírási kézikönyvek alkotói továbbra sem alkalmazzák helyesen a kiejtés szerinti írásmód elvét, mert olyan kiejtést írnak le, amit sehol nem használnak és soha nem is használtak, és ráadásul ragaszkodnak is ezekhez az alakokhoz, akkor kétségkívül egyre több olyan szó lesz, amit másképp ejtenek az emberek, mint ahogy írják.

Harminc-negyven évenként felül kell vizsgálni az ajánlott írásmódokat, hogy megfelelnek-e a mai köznyelvi kiejtésnek. Ezt megtette az Akadémia a '-képpen' és a 'zsűri' esetében, de elmulasztotta pl. az 'órakor', a 'klubot' és a 'tűzi-' szavaknál.

A másik kérdésre válaszolva természetesen a bemondók joggal hihetik, hogy a 'papiron', 'tizen', 'igér', 'kiváncsi', 'hiradó' szavakat helyes így ejteni — nem is beszélve a 'vizi-', 'tüzi-' és pláne a 'huszas' alakokról, ahol a helyesírás szerinti formák kifejezetten nyelvjárásiasak —, mert a művelt beszédközösség nyelvszokása szerint ezeket a szavakat a köznyelvben így ejtjük. A sztenderd kiejtés ugyanis mindig ezen, vagyis a művelt beszédközösség nyelvszokásán alapul, nem pedig a helyesíráson. Ezt nem is értem; hol hallottad ezt a bizarr butaságot, hogy a sztenderd kiejtés a helyesíráson alapul? Pont fordítva van; a helyesírás alapul nagyrészt a mindenkori sztenderd kiejtésen, ezt nevezzük kiejtés szerinti írásmódnak.

Kedves kérdező!

Ideje lenne beismerni, hogy tévedtél.

Nem nézek TV-t, úgyhogy nem tudom, hogy beszélnek a bemondók, nem tudok véleményt mondani arról, hogy jól-e vagy rosszul (bár anyanyelvi beszélő nem ejthet hibásan egy magyar szót, ezt látatlanban meg tudom jegyezni).

A lényeg, hogy a bemondóktól függetlenül, amiket leírtál, azoknak a kiejtésével semmi baj nincsen, és sok ezekhez hasonló szót egyéne válogatja, hogy ejt ki. Pl. a "vízi" szót a legtöbb ember röviden ejti, de a többi példádat is. ha megnézed, már az ötödikes tankönyvek foglalkoznak ezzel, hogy rengeteg magánhangzót nem úgy ejtünk ki, ahogy írni kell, és általában pont az általad felhozott példákat veszi elő a tankönyv is.

"a helyesírási kézikönyvek alkotói továbbra sem alkalmazzák helyesen a kiejtés szerinti írásmód elvét":

Itt valami félreértés van... Szerinted hogyan kellene "helyesen alkalmazni a kiejtés szerinti írásmód elvét"?...

Sajnos az "elv" szó kicsit megtévesztő, de az is kicsit fura, ahogy a tananyagok írnak erről, pl.:

[link]

A négyféle írásmód "elve" (kiejtés, szóelemzés, hagyomány, egyszerűsítés) érdekes dolog: első hallásra azt gondolná, aki ismerkedik a témával, hogy "de jó, ezek az elvek biztos segítenek kitalálni, hogy mit hogyan kell írni". Na, hát ez pont fordítva van: ezek az "elvek" nem sokat segítenek, hiszen ezek sokszor egymásnak ellentmondó elvek, és hogy egy-egy szót mely elv(ek)nek megfelelően kell írni, azt csak az tudja megmondani ("utólag", leíró jelleggel), aki megtanulta, hogy az adott szó hogy írandó.

Más szóval: ha tudod a négy elvet, attól nem fogod tudni, hogy hogy kell írni a szavakat – de ha tudod, hogy hogy kell írni a szavakat, akkor abból már megpróbálhatod kitalálni, hogy melyikre melyik "elv" vonatkozik.

Így hát ez egy eléggé fölösleges ismeretnek tűnik... Csak annak lehet érdekes, akit amúgy is érdekel a téma, és amúgy is tudja a helyesírást – másokat csak elvihet az erdőbe.

A fenti linken pl. ezt írják: "...azt tanultad, hogy a legtöbb szót úgy írjuk le, ahogy kiejtjük. Ezt az eljárást gyakran alkalmazhatjuk sikerrel."

vagy inkább így kellett volna?...:

"...aszt tanultad, hogy a lektöbb szót úgy írjuk le, ahoty kiejtyük. Eszt a zeljárást gyakran alkalmaszhattyuk sikerrel."

Aztán írnak ilyet is:

"Ez a két versszak a gyerekkort idézi fel. Külön érdekessége az, hogy minden szavát a kiejtett hangoknak megfelelő betűkkel írtuk le. Benne tehát helyesírásunk egyik legjellemzőbb általános érvényű törvénye érvényesül, a kiejtés alapelve."

Na, ennek már sokkal több értelme van: egyrészt "elismeri", hogy ha van három mondat, amelyben mindent úgy írunk, ahogy mondunk, az már "külön érdekesség"...

Másrészt úgy fogalmaz, hogy a kiejtés elve _érvényesül_ benne. Mindebből már talán jobban látható, hogy ezek az elvek hol érvényesülnek, hol nem, "ahogy a kedvük tartja", akár egymás rovására, akár egymást kiegészítve.

No de továbbmegyek a következő bekezdésre, hogyaszongya:

"TANULNIVALÓ

A kiejtés elve azt jelenti, hogy szavaink és toldalékaink nagy részét a művelt magyar emberek kiejtésének megfelelően írjuk le."

[a #15-ös komment is kvázi idézi ezt. bár a "nagy részét" illetően vannak némi kétségeim, azt pedig végképp ne gondolja senki, hogy 'a túlnyomó többségét kiejtés szerint írjuk, tehát nagy hibát nem követhetek el, ha minden bizonytalan esetnél azt választom'!...

no de folytatom az idézetet, ez már tényleg lehangoló:]

"Ahol rövid hangot hallunk, ott rövid magánhangzót vagy mássalhangzót, ahol pedig hosszú hangot hallunk, ott hosszút írunk. Ilyenkor a magánhangzóra hosszú ékezetet teszünk, a mássalhangzókat megkettőzzük. Például: kar, kár, kel, kell, megy, meggy."

Hát igen, ha a tananyagban így fogalmaznak, akkor nem csoda, ha sokan azt gondolják, hogy ez egy általános, szinte minden szavunkra kiterjedő, mindenhol érvényesülő "elv"... :-((( Holott.

És ott vannak a példák is, pl. "kel, kell, megy, meggy":

és a "kellhet", és a meggymag? ezekben röviden ejtjük (az utána következő mássalhangzó hatására) – akkor talán ezekben röviden is írjuk? hiszen szigorúan így "rendelte el" a szerző... (vö. "Ahol rövid hangot hallunk, ott rövid magánhangzót vagy mássalhangzót, ahol pedig hosszú hangot hallunk, ott hosszút írunk.")

Ehh...

Ha pedig hozzávesszük a következő mondatot:

"A kiejtés elvének alkalmazásakor fontos helyesírási szabályok érvényesülnek."

akkor teljesen tévútra vittük szegény nebulót: ha belegondolunk, ez tulajdonképpen azt mondja, hogy helyesírási szabályok érvényesülnek akkor, amikor valamit úgy írunk le, ahogy ejtjük, vagyis... – még a kezem is megremeg – helyesírási szabályok alapján beszélünk, és ezt tükrözik a kiejtés elve alapján írt szavak??... Jé, éppen mint amit a kérdező írt: "a sztenderd kiejtést kellene alkalmazniuk, ami a helyesíráson alapul". Áú... Hát igen, ide vezetett a nyelvtananyag remek megközelítése... :-/

Ui.: a végén a Tóth Eszter-idézetet meg nem is értem, valaki segítsen... biztos van benne valami poén, ami nem esett le nekem. :-( heeelp!

#9:

"A rövid magánhangzó kiejtése kevesebb időt vesz igénybe?!"

Nem tudom, hogy valóban meglep-e, de... igen. :-)

"Imádom a tájnyelvet, de a TV-ben alapvetően a sztenderd használatos."

"használatos"!... Ahh, micsoda bűvös szó, tetszik, ügyes! Ez mit jelent? Jelentheti azt is, hogy 'általában úgy használják', meg azt is, hogy 'általában úgy kéne használni'. Az elsővel egyetértek, a másodikkal nem.

"A helyesírás valamilyen formában igenis megszabja, hogy hogyan ejtendő valami."

Nem.

"A mondd meg-et komolyabb beszédben ellenjavasolt mom meg-nek ejteni, nem?"

Hát ennyire ne sarkítsuk ki, beszéljünk a [monmeg]-ről, gyanítom, hogy erre gondoltál(?). Nos, a helyzet az, hogy ennél az esetnél (ejtésben) pont kiesik(/kieshet) a d, úgyhogy semmi baj a [monmeg] ejtéssel. Hivatalosan, komoly beszédben, szép beszédben. (Természetesen az sem hiba, ha valaki olyan lassan, tagoltan beszél, hogy mégis hallatszik az a d hang.)

De!: Ha véletlenül mégis valamit javítani szeretnénk a magunk vagy más beszédén (akár [mommeg] helyett [monmeg]-re, akár [mondmeg]-re), azt sem azzal a felkiáltással tesszük, hogy "mondd így, mert így írjuk!" Ennek így semmi értelme, ezt sürgősen felejtse el mindenki. Miért igazítanánk a beszédünket az íráshoz? Nem igazítjuk, ilyet ne tessék csinálni.

"Vagy ha nem szabná meg, akkor a "mikor voltál"-t is lehetne "mikó vótá"-nak ejteni?"

Hát egyrészt lehet, nagyon sokan így ejtik. Szabad is. Semmi sem tiltja. Esetleg valaKI tiltja, de ez más kérdés. Ha az anyuka "tiltja" a kisgyereknek (vagy mondjuk úgy, hogy megpróbálja lenevelni róla), az az ő joga, hiszen ő tanítja az anyanyelvére. De ha egyik GYK-huszár akarja megtiltani a másiknak, az nem nyerő.

"Biztos nem úgy ülnek a nézők elé a bemondók, hogy fogalmuk sincs a helyesírásról, nyelvhelyességről, kiejtésről stb. Tudtommal a képzettségük sem muszáj hogy a nyelvészethez köthető legyen. A komolyabb csatornákon kellene lenniük olyanoknak, akik felügyelnek a nyelvhelyességre."

Hát a nyelvhelyesség elég szerteágazó fogalom, oké, ha akarjuk, belevehetjük a kiejtést is ebben az adott témában. És bizonyára vannak olyan emberek, akik szűrik ilyen szempontból a jelentkezőket. De egyrészt van sok más szempont, akár olyanok is, amelyeket vélhetően előbbrevalónak tart egy médiabeli döntéshozó (pl. Baló Györgyöt nem fogja kirakni a korántsem tökéletesen hibátlan beszédmódja miatt :-). Másrészt nekem furcsán hatna manapság, ha külön gyomlálgatnák az olyan dolgokat, amelyeket hibásnak vélnek. (Én ilyen "szavankénti cenzúrát" olvastam ki ebből: "kapnak utasításokat is lektortól, hogy mit hogyan kell ejteniük", remélem, nem értettem félre.) Én inkább úgy képzelem, hogy meghallgatnak valakit, aztán ha nem jó, akkor kirúgják, vagy fel sem veszik. Nem fogják mondantonként javítgatni...

"Amit utoljára írtál, az nagy ökörség. Ha neked nem tetszik a kérdés, az azt jelenti, hogy troll vagyok? Miért válaszoltál akkor?"

Azért válaszoltam, mert beugrottam. De csak a végén jöttem rá, és ha már leírtam, elküldtem. :-)

És azért gondoltam, hogy csak tréfa lehet, mert pont olyan példákat írtál, amelyeket tényleg rengetegen (mondhatni szinte mindenki) máshogy mond, mint ahogy ír, ehhez nem kell tévét nézni, vagy a fővárosba menni... De ezt már többen mások is leírták, nem fejtem ki részletesebben (pl. tűzi, vízi).

OK, írtál ingadozó példákat is (NB: azokról is köztudott, hogy ingadozó, nem kell rajta meglepődni, hogy [hiradó], [igér], [papiron]), de pl. a tízen, húszas esetében el sem tudom képzelni, hogy valaki és a teljes környezete hosszúval ejtse... (vagy csak akkor, ha amúgy egy csomó "igazi" rövidet is megnyújtanak.)

No de úgy látom, hogy komolyan gondolod a témát, úgyhogy ezért most továbbra is úgy válaszoltam, hogy én is komolyan vettem. (De továbbra is furcsállom az egész kérdésfelvetést...)