Az "ige" az más néven "állítmány"?

Tessek, egy mondat:

A fut egy ige.

Ebben a fut (ami ige) egyben alany.

Tehat az elkepzelesed ket sebbol is verzik, a fentebb emlitett eseten kivul (olykor az allaitmany nem ige) elofordul, hogy neha az ige nem allitmany.

Eredemes az ilyen elhamarkodott kovetkeztetesektol tartozkodni amugy is.

Vannak olyan nyelvek, amelyekben igen, de vannak, amikben nem, mivel más szófajú állítmányok is lehetnek. A magyar nyelvben van névszói állítmány, így lehet főnév, melléknév, és igenév is.

Fordítva viszont rendben van, az ige csak állítmány lehet. Ha bármely más mondatrész szerepébe kényszerül, akkor főnévvé válik.

Hahó, ötödik!

Ekkora nagy baromságot régen mondott ember, mint te az imént - főképp, hogy ott van az előtted adott, 4. válaszban egy példamondat, ahol az ige nem állítmány, sőt, éppenhogy alany! És nem, nem változott át főnévre, az továbbra is ige maradt.

Különben is - bár létezik szófajváltás más esetben - képzők nélkül az ige sohasem változik át főnévvé!

Tehát még egyszer: ebben a példamondatban "A fut egy ige." szófajok szerint: a=névelő; fut=ige; egy=névelő; ige=főnév -- és mondatrészek szerint: mit állítok? egy ige. mi egy ige? a fut. - tehát ige=állítmány; fut=alany.

" Igazságos lehet, mert értelemszerűen ez a mondat nem a futásról, hanem futást jelentő szóról állítja, hogy ige. Azaz "a fut(szó) egy ige". Ebben az értelemben meg valóban nem ige."

1) A dolgok nem ugy mukodnek, hogy mi igazsagos.

2) Igen, ez egy specialis eset, valoban nem valaki fut, hanem a fut szorol allitunk valamit. De ugye egy ellenpelda (tipus) eleg ahhoz, hogy a "minden ige mindig allitmany" allitast megcafoljuk.

3) Ha a fut ebben az ertelemben fonevve valna, akkor viszont a mondat nem igaz, mert akkor ez lenne helyette az igaz: "A fut egy fonev." (Hiszen fonevve valtozott pusztan attol, hogy nem Geza bacsi futasarol beszelunk, hanem a "fut" szorol.)

4) Ezzel a logikaval viszont minden szofaj megijedne attol hogy rola beszelunk es szofajt valtana (legalabbis ugy lenne "igazsagos"), azaz nem lenne igaz az, hogy:

- A szep egy melleknev.

- Az es egy kotoszo.

Ezek helyett ezt kellene mondani: A fut, a szep es az es mind-mind fonev. (Mert megijedtek es hirtelen fonevve valtoztak, pedig eredetileg ige, melleknev es kotoszo voltak.)

5) A szavak nem ijednek meg valojaban attol, hogy beszelunk roluk. Nyilvan egy szokatlan szituacio, es valahogy kezelni kell a kognitiv disszonanciat, szoval egy ostoba tevhitet (az ige mindig allitmany) csak egy masik ostoba tevhittel lehet kimagyarazni (ha alannya teszunk egy iget, akkor fonevve valtozik). Innentol kezdve nincs ertelme ervelni, mert szepen bezarkoztunk a ledonthetetlen hiedelemfalak moge.

6) Hasonlo korkoros erveles tipuspeldaja a munkahelyi alapszabaly, amit vicces fonokok szoktak kitenni a falra:

1. §: A fonoknek mindig igaza van.

2. §: Ha megsincs igaza, automatikusan eletbe lep az 1. §.

Gondolom erted, mire gondolok. ;)

Az 1. ponthoz: az igazságos egy elütés volt részemről, azt akartam írni, hogy IGAZSÁGOD lehet :)

Nem értek a nyelvtanhoz, csupán parasztlogikával gondoltam végig, hogy amikor a fut szóról azt állítom, hogy az egy ige, akkor nem a futásról, mint cselekvésről beszélek, hanem egy fogalomról, egy szóról, ami cselekvést jelöl, azaz egy szó, egy hangsor, ami ebben az értelemben főnév, de valójában ige. Ilyen értelemben valóban megváltozhat a szófaja. De hangsúlyozom, nem vagyok nyelvész, nem értek hozzá.

Az viszont biztos, ahogy a hármas válaszomban is írtam, hogy a szófaj és a mondatrész két különböző halmaz, amiben átfedések vannak, de nem azonosak. A nyúl (kecske, ló, disznó) egyenlő a háziállattal? Nem. A háziállat nem egy rendszertani fogalom, míg a nyúl (ló, kecske, disznó) meg igen.