A magyar mondatokban mindegy a szórend?

Egyszerűbb mondatokon érezhetőbb a dolog, a hangsúlyt szabja meg, hogy melyik szót hová teszed a mondatban, de igazából nem tudom leírni. Érzem, hogy mikor mire vonatkozik a hangsúly, de ugyanazt a mondatot többféleképpen is hangsúlyozhatod, szóval nem egyszerű a dolog. Egy egyszerű példamondat:

Pisti az udvaron játszik.

Pisti játszik az udvaron.

Az udvaron Pisti játszik.

Az udvaron játszik Pisti.

Szóval nem tudom átadni, hogy mikor melyik használatos, mert mindegyik forma máshová teszi a hangsúlyt, de mindegyik mondatot önmagában is többféleképpen lehet hangsúlyozni :)

Talán a kérdőmondatokból jobban kitűnik, hogy mi az, amire kíváncsiak vagyunk:

Pisti játszik az udvaron? (Pisti az, aki az udvaron játszik?)

Pisti az udvaron játszik? (Hol játszik Pisti?)

Az udvaron játszik Pisti? (Hol játszik Pisti?

Az udvaron Pisti játszik? (Ki az, aki játszik az udvaron?)

Játszik Pisti az udvaron? (Biztosan nem fára mászik vagy épp szétszerel valamit?)

Talán így érthetőbb, érezhetőbb. De ezt is lehet más hangsúllyal kérdezni, és akkor eltér ugyanaz a mondat lényege, pl.:

Pisti játszik az udvaron? Teheted a hangsúlyt Pistire is, meg a játszikra is.

Az udvaron játszik Pisti? Itt is ugyanúgy, hangsúlyozhatod az udvart és a játszikot is.

Játszik Pisti az udvaron? Itt viszont csak a játszikon lehet a hangsúly, ez a szórend pl. egyértelműen meghatározza a hangsúlyos szót a mondatban.

A magyar nyelvben egyes elemek sorrendje kötött. A jelzők a jelzett szó előtt állnak, a névutók a hozzá tartozó szó után, a névelők a főnév előtt, és így tovább, vannak szabályok, de ezt nem tanítják.

Van, ami szokatlanabbul hangzik, de attól még nem helytelen.

Csak látszólag tűnik kötetlennek a magyar mondat szórendje. Valójában vannak szabályszerűségei a magyar mondat felépítésének is, csak ez nem olyan egyértelmű, mint pl. az indoeurópai nyelvekben.

Lássunk egy példát:

"Julinak a férje naponta felhívja Palit."

"Julinak a férje Palit naponta felhívja."

"Julinak a férje hívja fel naponta Palit."

Na hoppá, itt már kezd bonyolódni. Ugyanis az elváló igekötő miatt a "fel" önálló szóként szerepel a mondatban. Ebből az következik, hogy ezt is bárhova rakhatod a mondatba, hiszen a hipotézis szerint szabad szórend van.

"Palit Julinak a férje hívja fel naponta."

*"Naponta Palit Julinak a férje hívja fel."

Ez az utóbbi nekem már egy kicsit sántít.

*"Fel naponta Palit Julinak a férje hívja."

*"Hívja Julinak fel Palit naponta a férje."

Ebből is látszik, hogy nem mindegy a magyar mondatban sem, milyen sorrendbe rakod a szavakat. Egyébként ezzel a generatív grammatika foglalkozik, csak nem tanítják középiskolában. De a lényeg, hogy a mondatok felépítésének szabályszerűségei vannak, és ez alól a magyar mondat sem kivétel.

Azt még elfelejtettem leírni, de előttem már bizonyára írták, hogy egyébként még azért sem mindegy a szórend, mert a mondatok mást jelentenek, ha más szórendben mondod el őket (vagy írod). Pl. az előbbi példánál maradva:

"Julinak a férje naponta felhívja Palit."

"Julinak a férje hívja fel naponta Palit."

Ez a két mondat mást jelent (amivel amúgy a nyelvi pragmatika foglalkozik), úgyhogy ilyen szempontból sem mindegy, mi a mondatok szórendje.

Sok a duma, utolsó.:)

"A naponta Julinak fel Palit hívja férje."

Tehát nem mindegy a szórend a magyar mondatokban.