Mondhatjuk azt, hogy ebédelős asztal?

Az ebédlő asztal eredetileg olyan asztal, ami az ebédlőszobában volt. De enni lehetett a konyhaasztalnál vagy egy zsúrasztalnál is.

Asztal nem lehet ebédelős, mert nem az asztal ebédel.

#2:

"Az ebédlő asztal eredetileg olyan asztal..."

mármint az ebédlőasztalra gondoltál.

"Asztal nem lehet ebédelős, mert nem az asztal ebédel."

akkor itt meg az "ebédelő"-re gondoltál...

Az eredeti kérdésre térve:

Ha a kettő közül kell választani, akkor ebédelős, mert az ebédlő jelentése kifejezetten a helyiségre szűkült le, itt viszont pont a cselekvésről van szó, ha jól értem.

(Igen, tudom, hogy van olyan, hogy ebédlőasztal, amikor viszont mégiscsak a cselekvésre utal... vagy a helyiségre?... fene tudja... mindenesetre ez már ilyen formában rögzült, az biztos.)

Lehet "ebédelős asztal"-t mondani, miért ne lehetne, ez egy bizalmas hangulatú kifejezés, nyilván olyasmit jelent, hogy 'ebédelésre használt asztal' (ha te is így értetted...).

Vannak ilyen szavak, ez az -s képzővel ellátott folyamatos mellékévi igenév sok mindent jelenthet (ahogy az -s képzős melléknevek általában is), pl. reszelős hang, csöpögős idő, émelygős érzés, lövöldözős film... Na ácsi, ácsi – mondhatod –, hiszen ezekben a <csinálós> <vmi> azt jelenti, hogy '<csinálásos> <vmi>', márpedig mi olyat keresünk, hogy '<csinálásra> való <vmi>' / '<csinálásra> használt <vmi>' / '<csinálásra> szánt <vmi>'!... Nos, ebben teljesen igazad volna, akkor kitalálok jobbat: előveszem a "hámozós" kést; felveszem a "dolgozós" ruhámat; megkeresem a "filmnézős" szemüvegemet.

Természetesen ezek is ugyanúgy nem precízek, nem választékosak, bizalmas hangvételűek, mint az "ebédlős asztal" – na de szoktak beszélni az emberek ilyen közvetlen hangnemben, nemde? Létezik a jelenség.

És természetesen ezekre is igaz, hogy a "hivatalos", "normális", "szabályos" formája az -s képző nélküli, egybeírt (de többszörös összetétel esetén különírt!) alak:

hámozókés, dolgozóruha, filmnéző szemüveg (de: olvasószemüveg! – 136. "a kialakult szokást megtartva")...

Ennek ellenére vannak, akikben van olyan ingerencia (bizonyos helyzetekben), hogy "szabálytalanul" beszéljenek, hátha attól színesebb, szórakozatatóbb, egyénibb, akár családiasabb, bensőségesebb vagy szlengszerűbb lesz a stílusuk. Nem baj az.

De még az is lehet, hogy jelentésmegkülönböztető szerepe van ennek a szokatlanabb formának: pl. valójában nem egy "hámozókés" típusú késről van szó, csak egy olyan késről, 'amit mi hámozásra szoktunk használni'...

Az eredeti kérdés azonban még egy kicsit bonyolultabb: ott ugyanis még az is bekavar – amire már az elején is utaltam (meg amire már ti is utaltatok) –, hogy az ebédlő és az ebédelő az két külön szó... És bár az ebédlőasztal fixen ilyen formában van, ha ezt bármilyen okból "szétbontjuk", bizalmasabb formában akarjuk megfogalmazni, akkor már ebédelő(s)re változik, hiszen az ebédlős (szerintem) csak a helyiségre tud utalni, mi pedig a cselekvésre szeretnénk... :-)

"Nehéz nyelv a magyar..."

kb. igen:

– ebédelős asztal: igen, de nem "szép" elnevezés, hivatalos dokumentumban ne így illesd :-)

– ebédelő asztal: lehet akár, de akkor egybeírva (ez a rendeltetése, AkH.118), bár erre inkább az ebédlőasztal szó a szokásos kifejezés;

– ebédlős asztal: hát az tényleg nem igazán;

– ebédlőasztal: igen, én ebben érzek olyat, hogy egy asztaltípus (bár nem szűk csoport), remélem, hogy nem tévedek nagyot, és te is érzed ( [link] ) – de ettől függetlenül bizalmas szövegkörnyezetben, "tréfásan" bármire lehet használni ezt a szót, szóval ha nektek egy kempingasztal vagy egy dohányzóasztal vagy a kocsi motorháztetője az "ebédlőasztal" (az 'ebédelésre szolgáló asztal'), akkor mondjad nyugodtan. Csak ne lepődj meg, ha valaki félreérti. :-)