Miért mondják, hogy "japán ember", és nem "japáni ember"?

vótmá

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__717942..

Egyébként a "magyari" jelző az használatos volt régen, pl. a "magyari urak" jelzős szerkezetben.

[link]

Ma viszont a "magyar" az elfogadott melléknévi forma, azaz jelzős szerkezetben "magyar urak" a jó. Az "-i" képző feleslegessé vált, lekopott, nincs használatban (más szavaknál, pl. "zsugor"--> "zsugori" is használták). Most ezen gondolkodnom kéne, hogy ma használják-e még ezt a melléknévi -i képzőt, példák nem jutnak eszembe, akinek eszébe jut, írjon. Pl. haránt --> haránti (izom). Vagy a haránt izom az elfogadott? Na, nem tudom, tényleg.

A "japán" esetében is ez a helyzet, mint a "magyar" kapcsán. A "japán" az melléknév már önmagában is, ezért teljesen felesleges még egy "-i" melléknévképzővel ellátni, hiszen nem lenne funkciója a képzőnek, hiszen nem képez semmit (mert a szótő is melléknév). Az országnév viszont más tészta, mert azt nagy betűvel kell írni, és tulajdonnév: Japán. Véletlen egybeesés, hogy a tulajdonnév és a melléknév ugyanaz a szó (Japán, japán).

A kérdező által hozott példákban nem ez a helyzet, azokban nem ugyanaz a hangsor fejezi ki az országnevet és a melléknevet (pl. Kína, kínai).

Egyébként nincs egységes szabály arra, hogy a népre utaló melléknév és az országnév milyen alakban legyen.

Magyarország--> magyar

Ausztria --> osztrák (és nem ausztriai)

USA--> amerikai

Japán --> japán

Kína--> kínai.

Ezek a példák is mutatják, hogy nincs egységes szabály, ezért nem érv a kérdezőtől, hogy fent leírt néhány példát. Attól, hogy az ő példáiban vannak -i képzők, ez nem általános jelenség.

A nyest is foglalkozott már a problémával:

[link]