Hogyan szólítsam meg volt tanárom?

Én a kettő közül választanék, attól függően, milyen személyiség.

- Tisztelt Tanár Úr!

- Kedves Tanár Úr!

Amúgy ha elfogadsz egy tanácsot így ismeretlenül, és nem javaslom, hogy "kioszd". Évek múlva rá fogsz jönni, hogy semmi értelme nem volt. Nem fogod tőle jobban érezni magad, még ha az első időkben úgy is tűnik majd. Biztos vagyok benne, hogy nem fog tőle "magába nézni". Nekem is volt olyan tanárom, aki emberileg egy nulla volt, én még bébiszitternek sem fogadnám fel. De ott egye meg a fene, úgysem fog rájönni, hogy mit is jelent felelős pedagógusnak lenni, ha eddig nem jött rá. Lépj túl rajta, azzal teszed magadnak a legjobbat. :)

"még bébiszitternek sem"

Hát ez egy fura szófordulat... Ugyanis kevés bizalmibb alkalmazottat tudok elképzelni, mint a baby sitter...

[hahh... "mit is jelent felelősnek lenni"... hm.]

Egyébként "kioszthatod" nyugodtan, csak nem mindegy, hogyan teszed.

Ha leírod neki, hogy a jó k*** anyádat stb. - akkor erre biztosan nem fog magába szállni, csak elkönyveli magában, hogy manapság milyen tiszteletlenek a fiatalok és ennyi. Jó persze, nem biztos, hogy trágárkodni akarsz, de ha akármilyen alpári hangnemet ütsz meg, lekezelően, gúnyolódva írsz neki, akkor is hasonló hatást érsz el nála, azaz semmit.

Ellenben, ha betartod a normákat, a legnagyobb tisztelet hangján szólítod meg, és normális hangnemben írsz neki, és burkolt kritikát fogalmazol meg, akkor sokkal több esélyed van arra, hogy elgondolkodik azon, amit írsz. Szóval a helye megszólítás: Tisztelt Tanár Úr.

Persze nem tudom, mit akarsz neki írni és miről. De soha ne feledd azt, hogy sakkjátszmát nem fogsz úgy nyerni, hogy ha felborítod az asztalt.

"Ugyanis kevés bizalmibb alkalmazottat tudok elképzelni, mint a baby sitter"

A tanári és a bébiszitteri (így magyaros átirattal) állás is bizalmi állás, csak a tanárnak több feladata van. Ezért írtam, hogy még arra sem kérném fel, hogy újságot olvasson a gyerek mellett.

Mindenképpen Tanár "Úr" legyen a megszólítás. És a lehető legudvariasabb, sőt, túlzott udvariassággal megírt legyen az a levél, akármilyen durva kritikát is tartalmaz!

Már ha egyáltalán érdemes erre energiát fordítani. Ahogy előttem is írták, később el fogja veszteni a jelentőségét az a düh, amit most - nem kétlem, hogy jogosan - érzel...

Én nem tenném idézőjelbe az Úr-at, még ha a levél jellege erre sarkallna is... :-)

(Amúgy én sem látom sok értelmét a projektnek, bár hogy jó megoldás-e, arról csak annak fényében mernék véleményt mondani, hogy "mire?"... Ha az a megoldandó probléma, hogy benned összegyűlt valami, amit szeretnél kiadni magadból (="akarsz róla beszélni" :-), akkor erre jó megoldás lehet, ne tartsd vissza. Ideális esetben a tanár is tudni fogja, hogy ez a helyzet, és a helyén fogja kezelni.

Még jobb, ha megírod, alaposan, ha kell durván, jól végiggondolva – és utána nem küldöd el neki. :-)